2024. április 25., csütörtök

Épülő kapcsolatok

Milan Ćulibrk: Ha valakinek nincsen mit külföldre importálnia, hiába építette ki a legjobb politikai kapcsolatokat

A Budapest–Belgrád vasútvonal felújítása, a smederevói Acélművek magánosítása, a 11-es közlekedési folyosó kiépítésének folytatása és egy hulladékfelhasználáson alapuló áramfejlesztőnek vagy fűtőenergia-termelőnek a létrehozása – ezek a projektumok jelenthetik Szerbia számára a közép-kelet-európai államok és Kína ezen a héten megtartott csúcstalálkozójának legfontosabb hozadékát, tolmácsolta Kínából Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök. Az ötnapos látogatás során a szerbiai delegáció aláírt számos államközi megállapodást a kínai államhatalom képviselőivel és több fontos tárgyalásra is sor került. A pekingi vezetés arról biztosította Vučić kormányfőt, hogy Szerbia a kínai prioritások egyike. Kína szeretne együttműködni Szerbiával az infrastrukturális fejlesztések, a mezőgazdaság, az energetika, valamint a távközlés terén, de olyan területeken is, mint amilyen a kultúra vagy az idegenforgalom, emelte ki Hszi Csin-ping kínai államfő a Vučićtyal folytatott tárgyalást követően megtartott sajtótájékoztatón. Dolgozni kell Szerbia újraiparosításán, és éppen emiatt fogja Kína támogatni a HBIS céget a smederevói Acélművek helyzetének rendezése során, de segíteni kíván minden egyéb olyan nagyvállalatot, amely befektetéseket tervez Szerbiában, húzta alá az államfő. Arról, hogy mi várható a valóságban a sorsdöntőnek minősített látogatástól, Milan Ćulibrk gazdasági elemzővel, a NIN hetilap fő- és felelős szerkesztőjével beszélgettünk.

Milyen érdemi és gyakorlati hozadéka lehet a kínai látogatásnak?

– Az egyik legkomolyabb projektumnak a Budapest–Belgrád vasútvonal felújítása tűnik. Véleményem szerint ez a projektum lehet a látogatás legkonkrétabb eredménye. Szerintem ennél sokkal kétségesebb kimenetelű a smederevói Acélművek magánosításáról megkezdett tárgyalás. A világpiacon pillanatnyilag rendkívül olcsó az acél, a kereslet is alacsony, ezért nem vagyok benne biztos, hogy az érdeklődő kínai vállalat belátható időn belül átveszi az Acélműveket. Másrészről az is a történet része, hogy ha a smederevói Acélművek teljes kapacitással működne, még akkor sem lenne képes kielégítő eredményt felmutatni. Ezt a kínai vállalat képviselői is elismerték, akik az elmúlt napokban megtekintették a vállalatot. Azt persze el kell ismerni, hogy Szerbia az utóbbi időszakban valóban jelentős mértékben jobbá tette politikai kapcsolatait Kínával. A két ország politikai vezetősége kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat alakított ki egymással.

Aleksandar Vučić meglehetősen aktív, ami a külföldi látogatásokat illeti. A korábbi, szintén sorsdöntőnek nevezett látogatásoknak milyen hozadéka volt?

– Ha a korábbi látogatások alkalmával elhangzó nyilatkozatokat ma számokban fejezzük ki, akkor egyértelművé válik, hogy a konkrét eredmények elmaradtak. Szerbiába továbbra sem érkezik kellő mértékben közvetlen külföldi beruházás, és országunk sem növelte meg jelentős mértékben a kivitelt azokba az országokba, ahol ezek a látogatások lejátszódtak. Sokkal inkább arról van szó, hogy a látogatások alkalmával a kormányfő megpróbálta erősíteni Szerbia politikai kapcsolatait az adott országgal. Természetesen fontos, hogy a világ legfontosabb államaival jó kapcsolatokat ápoljunk, ugyanakkor ez nem mindig elegendő a gazdasági együttműködés valós elmélyítéséhez. Ha valakinek nincsen mit külföldre importálnia, hiába építette ki a legjobb politikai kapcsolatokat. Visszatérve Kínához, hiába a kiemelkedő politikai kapcsolatok, Szerbia kivitele a szóban forgó országba továbbra is elenyésző.

Milyen beruházó Kína a többi, jelentősnek nevezhető országgal, vagy az Európai Unióval szemben?

– Ezt nehéz lenne értékelni, hiszen eddig nincsen jelentős számú kínai beruházás Szerbiában. Kínai vállalat építette meg a Zimony és Borcsa közötti hidat a Dunán. Értesüléseim szerint a beruházó számára rendkívül fontos volt, hogy Európa szívében dolgozhat, ezért nagyon igyekezett, ugródeszkaként tekintett a szerbiai beruházásra. A legjelentősebb beruházó Szerbiában pillanatnyilag továbbra is az EU. Az árucsere-forgalom tekintetében is az unióval a leggyümölcsözőbbek országunk kapcsolatai.

A beruházások tekintetében milyen különbségek figyelhetők meg a különböző országok elvárásait illetően?

– Nagyjából mindegyik ugyanazt várja el: minél kedvezőbb feltételek mellett szeretnének Szerbiában üzletelni. A külföldiek számára fontos, hogy minél nagyobb költségvetési támogatást kapjanak – ez jelenleg 10 ezer eurót tesz ki minden egyes új munkahely után –, valamint hogy olcsó legyen a munkaerő – az államhatalom ennek tekintetében is a kedvükre tesz. Ez a két fontos feltétel tehát adott, ezek valóban az országba vonzhatják a külföldi vállalkozókat. Ennek ellenére továbbra is sok minden elriasztja őket.

Mi az, ami meggátolja a külföldieket abban, hogy Szerbiában üzleteljenek?

– Elsősorban a rossz üzleti légkör, a szintén rossz infrastruktúra, valamint a bürokrácia. Az állami adminisztráció komolyan megkeserítheti a vállalkozók – ebben az esetben a külföldiek – életét. Sokak számára felfoghatatlan, hogy miért kell Szerbiában bizonyos engedélyekért fizetni, vagy miért kell olyan engedélyekért fizetni, amelyekért a törvények értelmében nem kellene – ez természetesen már a korrupció területe –, vagy miért kell hónapokat várni az engedélyek kiállítására. Az állami adminisztrációnak minden lehetséges módon meg kellene könnyítenie a beruházók helyzetét, elvégre ki az, aki napokon, vagy hónapokon át egyik tolóablaktól a másikig akar sétálni. Azt is érdemes lenne megfontolnia az államvezetésnek, hogy a beruházók a költségvetési támogatás helyett adókedvezményben részesüljenek. Persze elismerem, hogy rosszkor kezdtünk el komolyabban foglalkozni a külföldi beruházások témájával. Európa továbbra sem biztos benne, hogy a gazdasági válságot valóban maga mögött hagyta, ezért a beruházók napjainkban is óvatosak. Amíg világszinten nem figyelhető meg jelentősebb gazdasági növekedés, addig Szerbia sem számíthat annyi külföldi beruházóra, mint amennyi 2006-ban, vagy 2007-ben érkezett az országba. Az a szomorú, hogy a szóban forgó periódust az akkori illetékesek elmulasztották kihasználni, ha ügyesek lettek volna, akkoriban több beruházást vonzhattak volna az országba.