Az utóbbi időben a lapok gazdasági rovatainak slágertémája a Telekom tervezett és bejelentett eladása. Ez annál is inkább érthető, hiszen a távközlési közvállalat Szerbiában az utolsó állami cég, amely jelentős hasznot valósít meg. A többiek, mint a villanygazdaság, a Srbijagas, a vasút vagy a Putevi Srbije, kiadós állami támogatás nélkül már régen kénytelenek lettek volna csődöt jelenteni. Talán éppen ezért senki sem foglalkozik a szóban forgó, veszteséges vállalatok esetleges privatizálásával.
A Telekom eladása kapcsán azonban mindenkinek igencsak megnőtt az étvágya. A miniszterelnök már előre bejelentette, hogy a feleslegessé váló dolgozók „tisztességes” végkielégítést kapnak, a pénz zöméből azonban új munkahelyek létesítését fogják finanszírozni.
Az utóbbival kapcsolatban több szakember is kétkedését fejezte ki, hiszen szerintük ez egy teljesen elhibázott lépés lesz. Ugyanis a távközlési közvállalat dobra verésével nem kevés munkahelyet szüntetnek meg, s a kapott pénzből ennél kevesebbet nyitnak. Ez teljesen logikátlan lépés. Arról nem is szólva, hogy az új tulajdonos aligha fog annyi pénzt juttatni a központi költségvetésbe (és egyes pártok számláira), mint a jelenlegi tette eddig.
A majdan munka nélkül maradók végkielégítése kapcsán nem kevesen kapták fel a fejüket. Nem hivatalos hírek szerint ugyanis ezek az emberek joggal remélhetik, hogy minden ledolgozott munkaévük után 1000 (azaz: ezer!) eurós juttatást kap(hat)nak. Ez az összeg a törvény által megszabottnak a többszöröse.
Nem nehéz elképzelni, hogy a cégben sokan vannak, akiknek ez az első munkahelyük, hiszen egy régi felfogás szerint mindig a legbiztonságosabb volt állami vállalatban elhelyezkedni. Tehát ha valaki nyugdíj előtt áll és hajlandó „nagylelkűen” távozni a Telekomból, akár 30–40 ezer euró is ütheti a markát. Manapság ennyi pénzzel szinte bármelyik vidéki városban szolid házat lehet vásárolni.
Az, hogy a „meglebegtetett” összeg nem kizárólag mendemondákon alapul, jelzi az a tény is, miszerint hivatalos körök kiszivárogtatása szerint a kormány 70 millió eurót fog elkülöníteni erre a célra. A hozzáértők közül azonban sokan inkább arra hajlanak, hogy a végkielégítésre szánt pénzmassza könnyen elérheti a 200 millió eurót is.
Vitathatatlan, hogy értékes „áruról” van szó, hiszen megvásárlása iránt élénk érdeklődést tanúsítanak az oroszok, az arabok és az amerikaiak is. Márpedig tudvalevő, hogy egyik pénzes országban sem vesznek zsákbamacskát. Talán meglepő, de ez főleg a Nagy Testvérre vonatkozik. Amióta ugyanis összeomlott a kommunizmus, az újgazdagok villámgyorsan kitanulták a kapitalizmus minden fortélyát, és azt is, hogy egy dolog a pánszláv testvériség, és más dolog az üzlet. Pontosabban, a várható profit.
A külföldiek részéről tanusított érdeklődés, valamint az a tény, hogy a kormány legalább 1,5 milliárd eurót akar kapni a Telekomért, igencsak megnövelte az ott dolgozók étvágyát, s a szakszervezetükön keresztül minden bizonnyal minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy valóra váltsák tényleges vagy vélt igazukat.
Vagyis ki akarják használni az utolsó lehetőséget, és igyekeznek könyékig nyúlni a mézbe.
