Vaszilij Szigarjev Guppi című műve alapján készült az Újvidéki Színház legújabb előadása. A szakmai bemutatója ma, csütörtökön, a bemutatója holnap, pénteken lesz.
A szerzőről
Vaszilij Szigarjev a Vernyhaja Szalda nevű szovjet bányavárosban született 1977-ben. Biológia-kémia szakon tanult, de harmadéven otthagyta, hogy dramaturgiát tanuljon Nyikolaj Koljada (a Murlin Murló című darab világhírű szerzője) osztályában. Legnagyobb sikerét a Gyurma című szövegével aratta, amely, mint szövegeinek többsége, a posztszovjet társadalom visszásságaival foglalkozik. Szereplői a Szovjetunió fattyai – erőszaktevők, nyomorultak. Egyszóval, a nép. A nép, amely nem tud felemelkedni, a nép, amely elégedetlen, de hallgat. A nép, amely mintha genetikai kódjánál fogva volna szerencsétlen.
Szigarjev drámaírás mellett forgatókönyvírással és filmrendezéssel is foglalkozik. Legismertebb alkotása a hetedik művészetben az Élni.
Az előadásról
Lénárd Róbert dramaturg: – Az új orosz drámával ma Szerbiában foglalkozni hálás dolog.
Már az új orosz filmet elnézegetve (elég a tavalyi Leviatánra gondolni Zvjagincevtől vagy Balabanov Fivérét megtekinteni) teljesen nyilvánvalóvá válik: a szerbiai és az orosz társadalom minden területi, történeti és ideológiai (kvázi)különbség ellenére is majdhogynem ugyanaz.
Legalábbis ami a fő problémákat illeti, biztosan.
Itt és ott. A gyerekek elvesznek, és lázadó dühüket az erőszak aktusaiban élik ki. A tisztességgel élők a tisztességet hírből sem ismerők bakancsa alatt dögölnek meg. A papok gyilokról és erőről prédikálnak. A patriarchális rendszer pedig, még ha titokzatosabban és bújtatottabban is működik, mint előbb – jobban funkcionál, mint valaha.
És a nő...
A nőnek itt nincs helye. A nőt kitörölték, mintegy radírgumival. Arcát kitépték a fotóalbumokból és a mennyország nagykönyvéből. Két választása marad: kitartott cicababa lesz vagy nagy büdös semmi. Lakásdekoráció. Mosó-, főző- és szexmasina. Üres üreg a falban.
A Guppi ennek a kitörölt nőnek a balladája. Vagy fohász. Vagy siratóének.
Egy üdvözlet Oroszországból, amely túlontúl ismerős nekünk is.
Hernyák György rendező:
– Mint általában a színházi előadások, ez is sok mindenről szól.
A szerelemről mesél, a szerelem vagy szeretet hiányáról, egy másmilyen nőről, a hatalomról – nem a politikai hatalomról, hanem a körülöttünk levőről… A magunkkal vívott harcokról, két férfiról és egy nőről, a szerelem és a nem-szerelem furcsa keverékéről, a döntésről, hogy ki kit fog szeretni vagy eltaszítani magától.
Orosz darab, Szigarjev Nyikolaj Koljada tanítványa, mindkettő Oroszország, Európa és a világ problémáiról mesél – egy ország legaljáról és az emberekről, akik a megélhetésükért harcolnak... Arisztotelész annak idején azt mondta, hogy a tragédia a nagy emberekkel történik, a komédia pedig a kicsikkel – ez ma fordítva zajlik…
A színpadon három szereplő látható és egy kórus: ez lehet görög kar, lehetnek a szomszédok, vagy valami felsőbb hatalom, a való világ vagy a láthatatlan világ.
Van-e az embereknek lelkük, és ha van, merre tart?
Tamara, a főszereplő boldogtalan. De mi a boldogság? A boldogság és a boldogtalanság nagyon közel állnak egymáshoz, ugyanúgy, mint a szeretet és a gyűlölet.
Én szeretem a színészt, ez pedig egy olyan előadás, amit a színészek szeretnek.
A Pását alakító Pongó Gábor:
– A világon vannak becsületes és vannak nem becsületes emberek. Bármennyire is becsületes, az ember néha olyan helyzetben találja magát, amikor a lelkében és a fejében felbukkan valami gyerekes. Egy kisördög, akinek a sugallatára úgy dönt: megszeg bizonyos törvényeket. És pont ekkor kapják rajta – épp őt, aki eddig becsületes életet élt, a társadalmi normáknak megfelelően…
Beszéljünk érthetően: ezt hívják pechnek…
És ha peched van, az mindenkinek árt, főleg Pásának… Van megoldás. De mi bujkál mögötte? Azt csak Pása tudja…Ja meg én. Gondolom…
A Tamarát megszemélyesítő Crnkovity Gabriella:
– Tamara... Tamara... Azt mondja, semmit sem tud önmagáról… A férje néha Guppinak szólítja. A guppi, az egy kis hal az akváriumban. Egy fajta, mármint hogy. Régen volt egy guppival teli akváriumuk. Ljonya bekapcsolta a teafőzőt az akváriumba, és megfőzte őket. Azt mondta, randák, és rontják az összképet.
De miért szólítja így?… Tamara… Nincsenek elvárásai. Ugyanakkor egy szebb világról ábrándozik. Idővel elfogadja, hogy ő ennyit érdemel. Meg van győződve arról, hogy nem léteznek gonosz emberek. Persze mindig magunk hozunk döntéseket, néha tévedünk. Honnan tudjuk, melyik döntésünkkel zuhanunk olyan mélyre, ahonnan már nincs visszaút? Nem tudhatjuk. Mi a sors? Kinek lesz megbocsátva? Ki jut fel a mennyországba? Vannak-e ott angyalok? Énekelnek? És vajon ott van mindenki, akit valaha szerettünk? Mert ha szerettük őket, biztos ott kötöttek ki, nem igaz? És ha egyszer mi is odakerülünk – találkozunk velük. Nem igaz?
Szereplők: Tamara – Crnkovity Gabriella, Pása – Pongó Gábor, Ljonya – Balázs Áron, Sterija-, Jászai- és Pataki Gyűrű díjas, Kórus: Figura Terézia, Giric Attila, Kőrösi István, László Judit.
