Húsz nappal az 1944–45-ös csúrogi áldozatokra való megemlékezés után a helyszínen jártunk. Az ilyen helyeken megszokott látvány tárul az odalátogató elé. A koszorúk lassan sárgulnak az apát, a fiát és a megfeszített Jézust ábrázoló szoborcsoport talapzatán. Első pillantásra minden a rendjén van. De mégsem. Hiányzik a keresztre feszített Jézus fejét ábrázoló hajlított bronzszál. Az október 25-ei megemlékezéskor is hiányzott.
Húsz nappal a megemlékezés után (Fotó: Kecskés István)
Teleki Júlia már a koszorúzás előtt, az emlékmű és a környezetének a takarítása közben észrevette, hogy nincs meg Jézus feje. Azt szóvá is tette a Razzia 1942 Emlékbizottság elnökének és a titkárának, mert ők vannak megbízva az emlékmű körüli zöldövezet rendben tartásával. Azt a választ kapta: „Igen, tudjuk, hogy nincs ott – de azért, mert rossz anyagból készült.” Mint mondja, nem akart ünneprontó lenni, és a hiányosságot azért nem tette szóvá a megemlékezésen, hogy ne érhesse az a vád, hogy mindenben csak a hibát keresi. De a kegyeletadáson a hiányosságot mások is jelezték neki.
– Nincs, akinek szóvá tegyék. Nekem mondták. Én viszont nem tudok segíteni rajta. Viszont tény, hogy valóban rossz anyagból van. A glória a Krisztus feje fölött most is majdnem leesik. Egyszer már leesett, vagy letört, vagy valaki letörte. Aztán visszahegesztette valaki. A Krisztus fejét még nem hegesztette vissza senki. De nincs is meg. Amikor takarítottam, nem volt ott. Eltűnt – mondja Teleki Júlia, aki szerint az alkotó feladata lenne, hogy helyrehozza a hiányosságot, de tartósabb anyagból. Mint mondja, a legnagyobb gond az, hogy nincsen valaki a helybéliek közül megbízva az emlékmű karban tartásával, gondozásával. Erre szerinte legjobb lenne egy bizottságot létrehozni.
Találkoztunk a helybeli Jelena Sekulić Dujinnal, aki rendszeresen kijár az emlékműhöz, lefényképezgeti állapotát, ami miatt, mint mondja, állandó vitában van a helyi közösséggel.
– Míg nem voltak térfigyelő kamerák, addig volt itt minden. Idegesít, amikor látom az eltörött padokat, amikor látom a gazba benőtt környéket, amikor kecskék és a tehenek bóklásznak az emlékmű körül. Egyébként pedig szeretek nyáron körbesétálni, hisz ez egy szép sétánya a falunknak. Van, aki azt mondja, hogy „azt a magyaroknak csinálták”. Nem a magyaroknak építették, hanem nekünk. Tudja, nem az enyém, hogy megítéljem, hogy kinek van igaza és kinek nem. Az áldozat mindig áldozat marad, függetlenül attól, hogy melyik oldalon van – mondja.
Az emlékmű biztonságát elvileg térfigyelő kamerák szavatolják. A felvételek alapján könnyen meg lehetne oldani a rejtélyt. Persze csak abban az esetben, ha a rendszert működtetik.
