2024. április 24., szerda

Ha a gyermek beszél a bántalmazásról, más sem hallgathat

A 10 és 18 éves korosztályban, az iskolai osztályok mindegyikében átlagosan négy gyermeket szexuálisan bántalmaztak

Sajnos gyakran megtörténik, hogy a rendszer nagyobb védelmet nyújt a bántalmazónak, mint a szexuálisan bántalmazott gyermeknek. Sőt enyhítő körülménynek számít, hogy a bántalmazó tisztességes családapa, és az is megtörténik, hogy a bántalmazót felmentik a vádak alól – tudtuk meg Dušica Popadićtól, az Incest Traumaközpont igazgatónőjétől.

A köztársasági polgári jogvédő iroda, az UNICEF-fel közösen tegnap egy olyan kerekasztal-beszélgetést hívott össze, ahová minden olyan szerv képviselőit meghívtak, amelyek részei a szexuális bántalmazást átélt gyermekek védelmi rendszerének. Gordana Stevanović, a gyermekjogokkal foglalkozó polgári jogvédőhelyettes rámutatott, bár léteznek törvényes előírások arra vonatkozóan, hogyan kell a bántalmazott gyermekeket megvédeni, az illetékes szervek nem járnak el az előírásoknak megfelelően.

Nincs kiépített multiszektorális együttműködés, nem folyik adatcsere abban az esetben, amikor a rendszer felismeri, hogy a gyermek szexuális bántalmazás, vagy szexuális kizsákmányolás áldozata. Hiányosság az is, hogy sokszor a szakemberek nem fordítanak kellő figyelmet a bántalmazott gyerekek védelmére az eljárás során, így nem védik meg őket az újabb traumáktól – mutatott rá az ombudsmanhelyettes. Kiemelte, rendkívül érzékeny témáról van szó, ami nagyon nehezen kerül felszínre, sokszor még ha a gyermek el is mondja valakinek, hogy bántalmazták, maga a rendszer nem reagál úgy, ahogyan kellene.

Aleksandra Jović, az UNICEF szerbiai irodája munkatársának az elmúlt időszakban végzett felmérése szerint kiderült, hogy bár a törvény előírásai szerint amennyiben gyermekbántalmazásról van szó, a bírósági eljárást sürgős eljárásban kell lefolytatni, de erre ritkán kerül sor. A kihallgatás során a szakemberek nem alkalmaznak a gyermek szintjéhez megfelelő nyelvezetet, illetve nem teremtenek olyan körülményeket, hogy a bántalmazott és a bántalmazó ne kerülhessen semmiféle kapcsolatba.

Dušica Popadić rámutatott, a traumaközpont az oktatási minisztériummal és a nők és a gyermekek egészségével foglalkozó intézettel közösen az idén elkészített egy tanulmányt, amely a szexuálisan bántalmazott gyerekekkel foglalkozik. Kiderült, hogy a 10 és 18 évesek között, minden osztályban átlagban négy gyermeket bántalmaztak már szexuálisan, további négy diák pedig tud arról, hogy valamelyik osztálytársát bántalmazták. Ezek az adatok mutattak arra rá, hogy sürgősen ki kell dolgozni egy stratégiát, amely az oktatásban védelmet nyújt a bántalmazott gyerekeknek. Ennek a stratégiának a bemutatására szerdán kerül sor a parlamentben.

A felmérés szerint az esetek 88 százalékában kislányokat bántalmaznak. Az is kiderült, hogy az esetek 70 százalékában a bántalmazást jelentik az illetékes szerveknek is. Nem a gyerekek hallgatnak, az esetek kétharmadában a gyerekek elmondják, ha bántja őket valaki. Amíg az általános iskolások a szüleikhez fordulnak, a középiskolai korosztály tagjai a saját barátaikkal osztják meg ezt. Sajnos azok, akik tudnak a bántalmazásról, legtöbbször semmit sem tesznek. Hiányzik a tájékoztatás is, a diákok több mint ötven százaléka nem hallott a szexuális bántalmazásról. Csupán minden 10. iskola foglalkozik ezzel a témával – emelte ki az igazgatónő. Hozzátette, az igazságügyi szervek sem állnak az ügyhöz kellő komolysággal: – A meglévő törvényes előírásokat sem alkalmazza az igazságügy. A szakemberek személyes hozzáállása határozza meg az egész eljárást. Adataink szerint átlagban 1 év 2 hónap börtönbüntetést szabnak ki, és a bírósági eljárás is hosszú ideig, 3 évig is eltarthat, ami lehetetlenné teszi, hogy a gyerek ez alatt az idő alatt normális módon folytathassa az életét. Megtörténik az is, hogy a bántalmazót felmentik, sőt enyhítő körülménynek számított már az is, hogy a bántalmazó családos ember – mutatott rá.

Csikós László, a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális-védelmi minisztérium államtitkára hozzátette, a szociális védelem rendszerében az állami és az önkormányzati szociális-védelmi intézmények, így a biztonságos házak, illetve a gyermekotthonok által igyekeznek újra szocializálni az áldozatokat, illetve a hozzátartózóikat, sőt a bántalmazót is, a börtönbüntetését követően, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak.

A közösségek nagyságától függ, hogy a bántalmazást hogyan kezelik. Faluhelyen sok minden családon belül marad, és a bántalmazás sohasem tudódik ki. A városokban azonban sokkal több lehetőség kínálkozik az áldozatok számára, így hamarabb tudnak segítséget kérni – emelte ki az államtitkár. Hozzátette, az egész rendszer csak úgy tud működni, ha mindenki alkalmazza a meglévő törvényes előírásokat.