A brit kormányfő szerint az Európai Unión belüli szabad munkaerő-áramlást a tagállamok gazdasági fejlettségéhez kell kötni. Az euróövezeten kívüli tagországokat semmiféle hátrány nem érheti azért, mert nem csatlakoztak a valutaunióhoz.
David Cameron tegnap, a Királyi Külügyi Intézet (londoni székháza után közkeletű nevén a Chatham House) hallgatósága előtt elmondott több mint egyórás beszédében részletezte azokat a reformokat, amelyekre London szerint szükség van ahhoz, hogy Nagy-Britannia a jövőben is az EU tagja maradhasson. A Downing Street a beszéddel egy időben levelet küldött Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének, részletesen is kifejtve a beszédében megfogalmazott reformigényeket.
Cameron a beszédében először az euróövezeti és a valutaunión kívüli EU-tagállamok viszonyára tért ki. London szerint semmi nem indokolja, hogy az egységes valuta és az európai egységes piac földrajzi határai egybeessenek. Hangsúlyozta: a belső határellenőrzést lebontó schengeni mechanizmus és az egységes belső piac határai sem azonosak.
A kormányfő szerint törvényerejű határozatban ki kell mondani, hogy az EU-ban „egynél több” fizetőeszköz létezik, és azt is, hogy egyetlen tagállamot sem érhet diszkrimináció annak alapján, hogy milyen pénzt használ. „Ha az Európai Unió olyan egységes valutaklubbá formálódik, amelyben a valutaunión kívüli tagokat félrelökik és leszavazzák, az többé nem a mi klubunk lenne” – fogalmazott Cameron, aki szerint rögzíteni kell azt is, hogy az euróövezeten kívüli tagállamokat nem lehet kötelezni az anyagi hozzájárulásra az euróövezet pénzügyi segélyprogramjaihoz.
A kormány követelései közül kiemelte, hogy Nagy-Britanniára ne vonatkozzék az EU-integráció mind szorosabbra vonásának szerződéses kötelme. „Ebben nem hiszünk (...) nekünk más elképzeléseink vannak Európáról, és nem hisszük azt sem, hogy ugyanaz a ruhaméret mindenkire ráhúzható” – mondta, kijelentve azt is, hogy London szerint az unión belüli szabad munkaerő-áramlást a tagállamok gazdasági fejlettségéhez kell kötni. Hozzátette: a más EU-tagállamokból Nagy-Britanniába irányuló nettó bevándorlás jelenleg évente több mint 300 ezer fő, ami fenntarthatatlan.
Nagy-Britannia nem akarja felszámolni a szabad mozgás alapelvét, hiszen annak a más EU-tagállamokban élő és dolgozó több mint egymillió brit is haszonélvezője, soha nem vallotta azonban, hogy a szabad mozgás feltételek nélküli jog. London a szociális ellátás szigorításával is korlátozni akarja az uniós bevándorlást, ezért olyan szabályozást kíván meghonosítani, amelynek alapján a más EU-társállamokból érkező munkavállalók négyévi folyamatos, bejelentett, legális munkaviszony után férhetnének csak hozzá a brit szociális rendszer szolgáltatásainak teljes köréhez. Ez lenne például a feltétele annak is, hogy a külföldi EU-munkavállalók szociális bérlakást igényelhessenek. A kormány emellett meg akarja tiltani azt is, hogy családi pótlékot vehessenek fel olyan külföldi EU-munkavállalók, akiknek gyermekei nem élnek Nagy-Britanniában.
Cameron meggyőződése, hogy az általa részletezett reformtervek megvalósíthatók, és ha megvalósulnak, akkor ő azt szeretné, hogy Nagy-Britannia a megreformált EU tagja maradjon. Ha viszont nem sikerül elérni a reformokat, arra az esetre semmit sem zár ki.
