Feledhetetlen élményben részesítette a közönséget Paskó Csaba kelebiai plébános a második szakácskönyve, a Bácska íze bemutatóján a zombori Magyar Polgári Kaszinóban. Színvonalas stand up előadása során megmutatta az egyházi szolgálat, a zeneművészeti elkötelezettség és a gasztronómia iránti vonzódás hármasságának harmóniáját, amelyet az estet bevezető filmvetítés is fölvázolt. A rendezvényt Fekete J. József Paskó atya és könyve rövid bemutatásával kezdte, majd hivatkozván az est vendégével történt megbeszélésre, nem kérdezett, hanem átadta a szót Paskó Csabának, amiről a rendezvény végén megjegyezte, remek ötlet volt a párbeszéd kiiktatása, hiszen így a közönség páratlan szónoki teljesítmény tanúja lehetett.
Ahogy Paskó atya átvette a szót, sziporkázott a hangulat a Kaszinóban: viccel indított, többször anekdotázott, majd ismét viccelődött, végül egy enyhén pikáns dalt is elénekelt, közben a közönség rengeteget megtudott magánéletéről, többirányú képzettségéről, teológiai, zenetudományi és gasztronómiai tanulmányairól, szüleiről, nagyszüleiről, tanárairól, azoktól átörökített ismereteiről.
– Szakácsnő és zenész egyaránt volt a famíliámban, én gyerekkoromtól kezdve pap vagy szakács szerettem volna lenni, végül bejött együtt a kettő, sőt a harmadik, a zenészség is, amelynek úgyszintén családi hagyománya van. A gasztronómia kulturális örökség, és egyáltalán nem esik távol az egyházi missziótól, a gyerekeket tésztadagasztás révén is be lehet vonni az egyház körébe – mondta egyebek közt a nem mindennapi szakácskönyv szerzője.
Paskó atya nem titkolta, hogy szeret enni, és nem veti meg a bort, sem a pálinkát, könyve borkatalógust is tartalmaz, egyben nehezményezte, hogy a közlekedésbiztonsági előírások lehetetlenné teszik a kulturált borfogyasztást, ezért javasolta a nősülendő fiatalembereknek, hogy vezetői jogosítvánnyal rendelkező párt válasszanak maguknak.
– A könyvem címe a bácskai konyha ízeit ígéri, ám ebben van egy csavar, a receptekben én, a szerző vagyok a bácskai. Hajdani receptek közt böngészve, újakat kitalálva minduntalan azon voltam, hogy valami újítást vigyek beléjük, nem a poén kedvéért, hanem annak tudatában, hogy a gasztronómia ugyanúgy mozog, fejlődik, alakul, mint kultúránk egyéb területei. Örömmel kísérletezem, és ne lepődjön meg senki, a receptjeimben tájidegen, de nálunk is beszerezhető fűszerekre akad. Megéri kísérletezni, mindenkit erre buzdítanék, persze óvatossággal. Magam is előbb szűk körben kóstoltatom ételeimet, és ha a főkóstolóm szerint „érdekes”, akkor elfelejtem, ám ha átmegy az első, második és a legnépesebb szűrőn, esélye van, hogy receptje bekerüljön a receptkönyvbe – magyarázta Paskó atya.
Terveiről szólva beszámolt arról, hogy következő könyvében hasonló, közvetlen módon, személyes történetekkel kísért receptekkel a húsvétra kíván összpontosítani.
– A húsvét nem fogyókúra, sokkal összetettebb jelenség, ami például a pravoszláv hitűek körében kifinomult rendszerben működik, a magyar katolikusok esetében viszont szinte fehér folt. Erről szeretnék bővebben szólni újabb receptkönyvemben – mondta Zomborban Paskó Csaba atya.
