Kevés olyan móló van mind a Tisza-parton, mind egyéb hazai tájakon, amelyen annyi termetes harcsa nyújtózkodott, mint a magyarkanizsain.
Erre a statisztikára a hétvégén Dávid Zoltán is rátett egy lapáttal. Jobban mondva, harcsával. Fél mázsa plusz három kiló, és két méter plusz hét centi. Azért így, mert az 53-nak és a 207-nek semmi zamata. A zsákmányolás és a fárasztás íz- és élményvilága, valamint ismeretanyaga – erről alkalomadtán bővebben – sokkal gazdagabb volt.
Előzetesen és dióhéjban a zsákmányolásról: csorogva, vertikálisan.
Aki járatos a pörgetés világában, annak ez a két szó is eleget mond. Aki ennyiből nem ért, az továbbra is úszózzon és fenekezzen. Ugyanakkor van egy sanda gyanúnk, hogy a szóban forgó technika alkalmazóinak sikerei láttán egyre többen lesznek, akik technikát váltanak. Ezeknek mondjuk – a szakavatott pörgetők tudják –, hogy a szóban forgó technika alkalmazása nem önműködő folyamat, és akárcsak az egyéb ismeretigényes halfogási módszerek, a „csorogva, vertikálisan” is alapos tudást, terepismeretet, felszerelést, műcsaliismeretet, halismeretet... igényel.
