A Koppenhágai Egyetem Dánia legrégebbi és legnagyobb egyeteme és kutatóintézete. Az 1479-ben alapított 37 ezer hallgatóval és több mint 7 ezer alkalmazottal rendelkező egyetem tavaly bejutott a világ 50 legjobb egyeteme közé, idén pedig az ötödik legjobb európai egyetem címét tudhatja magáénak. A szóban forgó egyetemre kiváltság bejutni, ám Szabadka két ilyen fiatallal is büszkélkedhet.
Nemrég futótűzként terjed el a sajtóban a hír, hogy a rák ellen is hatásos fegyver lehet az az új dán szer, amelyet malária elleni vakcina kutatása közben felfedezett fehérjéből fejlesztettek ki a Koppenhágai Egyetem tudósai, akik négy éven belül szeretnék elvégezni a szer klinikai tesztjeit. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Peić Júliát, a Koppenhágai Egyetem orvosi karának humán biológia mesterszakos hallgatóját, kutatóját, aki dániai tapasztalatait is megosztotta velünk.
– A kutatócsoport a malária elleni védőoltáson dolgozott, amikor észrevették, hogy terhes nők méhlepényének egyik szénhidrátja nagyban hasonlít a rákos sejtek egyik szénhidrátjához. Ezt kihasználva kifejlesztettek egy olyan fehérjét, amit a malária parazitája használ a méhlepényhez kapcsolódáshoz, és hozzáadtak egy toxint, ami elpusztítja az adott sejtet. Nagy potenciál van a dologban, de mivel ezeket a kísérleteket csak egereken végezték el, nagy kérdés, hogy emberben is ugyanilyen hatékony lesz-e, illetve, hogy milyen mellékhatásokkal járhat egy ilyen kezelés. Mindenesetre, ha sikeresek lesznek a kísérletek, akkor az eddigi rákkezelésekhez képest jóval célzottabb módszert fejlesztettek ki – magyarázta a Koppenhágai Egyetem mesterszakos hallgatója.
Juli szabadkai, a gimnáziumot is itt végezte, majd a tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen folytatta, ott szerzet biológia BSc alapdiplomát, biológia szakon.
– Gyermekkorom óta érdekelt a biológia. Először állatorvos akartam lenni, aztán orvos, és akkor magával ragadott a kutatás. Valószínűleg azért nem kezdtem el az orvosit, mert nem tudtam elképzelni, hogy egyszer páciensekkel dolgozzak. Csak a gyakorlati része érdekelt. A sok oktatási reform miatt nem akartam Magyarországon maradni. Megelégeltem, hogy otthon normális eszközökre és kutatásra soha sincs pénz. Ráadásul egy BSc diplomával nem igazán lehet munkát találni, suli mellett meg otthon nehéz dolgozni is. Szerettem volna, ha nem függök anyagilag a szüleimtől még huszonévesen is – meséli Juli, hogy miért döntött a dániai egyetem mellett.
Az egyetemre az interneten talált rá. Olyan egyetemeket keresett, ahol EU-s állampolgárként ingyenes az oktatás. Ebből a szempontból Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország alapból ki volt zárva. A másik szempont a szakirány volt.
– Fogtam egy füzetet, elkezdtem kigyűjteni az adatokat és a jelentkezési határidőket. Nem Dánia volt az első helyen, Münchenben szerettem volna neurobiológiát tanulni, de lecsúsztam a határidőről – mosolyog az ifjú kutató.
Ezt követően elkezdett egyéb opciók után nézelődni, például mit ajánl az adott ország egy diáknak, ugyanis tudta, hogy igen hamar munkát kell majd találnia. Végül azért döntött Dánia mellett, mert EU-s diákok ösztöndíjat kaphatnak annak fejében, hogy az iskola mellett heti minimum 10–12 órát dolgoznak. Mivel soha sem volt még Dániában és nem sokat tudott az országról, lelkileg fel kellett készülnie, hogy mire lehet számítani, ha az ember odamegy tanulni, milyen dokumentumokat kell beszerezni és miből lehet ott megélni. Ebben egy magát azóta startuppá kinőtt blog (studentblogs.org) és a Balazsintheworld.com blog volt a legnagyobb segítség számára.
– Jelentkezéskor nem tudtam, hogy elitprogramra jelentkeztem, csak a kiérkezésem után tudtam meg, hogy mekkora megtiszteltetés bekerülni egy ilyen programra. A 140 jelentkező közül legfeljebb negyvenet vesznek fel egy évfolyamra, ennek 75 százaléka dán, a maradék 10 helyre pedig külföldi diákok juthattak be – meséli.
A jelentkezéshez kellett a diploma, a leckekönyv, IELTS vagy TOEFL angol nyelvvizsga megfelelő pontszámmal, és részletes leírás minden tantárgyról, ami BSc-n volt, persze minden angolul.
– Utóbbit magam fordítottam, mert nem rendelkeztek vele az SZTE tanulmányi osztályán – mondja Juli.
Kiérkezése után először kultúrsokk érte. Mint megjegyzi, Dánia teljesen más világ. Csaknem az összes épület vörös téglából van és fehér ablakai vannak. Az utcák rendezettek, nincs szemét és omladozó épület.
– Sokat utaztam Európa-szerte eddig, de Dániát nem tudom semmihez sem hasonlítani. Ez már Skandinávia. A jól megszokott bankok és üzletláncok helyett skandináv üzletláncokat, bankokat látni. Nincs SPAR, Tesco, DM, de van Netto, Irma és Føtex. Mindenki majdhogynem anyanyelvi szinten beszéli az angolt. Az óvodástól a 80 éves nénikéig. Stílusosan öltözködnek, de a feketén és a szürkén kívül nem ismernek színeket. Az emberek kedvesek, segítőkészek és folyton mosolyognak. Valóban a legtöbb ember szőke és kék szemű. Ezenfelül sportimádók, kortól és időjárástól függetlenül mindenki lejár kondizni, futni, és a legnagyobb hidegben is kerékpárral mennek mindenhova, méghozzá lenge ruhában, amikor rajtam legalább öt réteg ruha van – számolt be Juli.
Mint megjegyezi, mindenki lelkiismeretesen dolgozik és teszi a dolgát, év közben megkeresik a pénzt, majd Thaiföldre mennek nyaralni. Nem üldögélnek naphosszat a televízió előtt, valamint chips, burek és hamburger helyett nyers zöldségeket visznek uzsonnára és ebédre, a nemzeti ételeik viszont nagyon nehezek.
– Imádnak nyers és hideg kajákat enni. Füstölt lazacot, nyers zöldségeket, például nyers brokkolisalátát mazsolával. Ezenkívül a rozskenyeret és májpástétomot is szeretik – mondja az egyetemista.
Ezt követően érkezett a feketeleves. Szobát találni maga a pokol, drága, ráadásul Szerbiából koppenhágai lakásokat nézni elég nehéz, főleg, ha valaki nem beszél dánul. Mint megjegyzi, szerencséje volt, hogy felvételt nyert egy nemzetközi kollégiumba, amely 20 kilométerre van a központtól, vonattal fél óra alatt lehet megtenni az utat.
– A kollégium a legolcsóbb megoldás. Lakásbérléskor 2-3 havi kauciót kérnek el, és előre kell mindent fizetni. Egy kicsi szoba 1500 euróba kerül. Nem lakás, csupán egy icipici szoba. Az első dolgom volt, miután beszereztem minden papírt, hogy munkát találjak. Bármit, ami szerződéssel jár, takarítás, mosogatás, felszolgálás szóba jöhetett volna. Persze tapasztalat és nyelvtudás nélkül ez sem könnyű. Végigjártam a várost az önéletrajzommal, nem sok helyre hívtak vissza. Takarítani se vettek fel, mert „nincs tapasztalatom”. Így az első fél évet a szüleim jóvoltából sikerült végigcsinálnom, így is csak vajas kenyéren éltem. Nélkülük sehova se jutottam volna el. Fél év munkakeresés után felvettek az egyetemen laborasszisztensként egy francia professzor kutatócsoportjába dolgozni. Mivel hetente ledolgozom ez előírt órákat, jogosult vagyok ösztöndíjra – számol be az Juli, majd hozzáteszi, hogy a dán egyetemistáknak nem kell munkát vállalniuk az ösztöndíj fejében.
Eddigi tapasztalata szerint külföldiként valószínűleg sosem tud majd teljesen beilleszkedni. Még ha megtanulna dánul, akkor sem. Egyébként is nehéz megtanulni a nyelvet, ugyanis sok a torokhang, és teljesen máshogy ejtik ki, amit leírnak, és még a szavak felét le is nyelik.
– Szerencsére olyan szakmában dolgozom, ahol egyáltalán nem kell tudnom dánul – sóhajt Juli.
Az oktatási rendszer teljesen más, mint Magyarországon, például az osztályzás -3-tól 12-ig megy. -3 meg se jelent a vizsgán, 0 bukó, 2 az átmenő, majd következik a 4, 7, 10 és 12. A másik nagy különbség, hogy szemeszterek helyett blokkrendszer van. Ez azt jelenti, hogy 2 hónapig csak 1-2 tárgya van a hallgatónak. Amikor vége a blokknak, akkor egy hét vizsgahét van, és előre meg van szabva, hogy ki melyik nap vizsgázhat. Véleménye szerint a dániai és a kelet-európai oktatási formában is van jó, de rossz elem is.
– Az biztos, hogy itt minden sokkal korszerűbb, és a tanárok is sokkal segítőkészebbek. Itt nem elég kettessel átcsúszni, de ha eleget belefektettél, akkor könnyebb jobb jegyet kapni. A tanárok célja az, hogy megértsd a tananyagot. Gyakorlat-orientáltabb az oktatás. 280 helyett 37-en vagyunk az évfolyamon, és nincs olyan, hogy ne lenne csoportmunka egy tantárgyból. Némely vizsgán azt is megkövetelik, hogy definíciókat és képleteket szó szerint bemagoljunk, nem elég saját szavaimmal körbeírni, mert az nem elég pontos – meséli az egyetemista, majd hozzáteszi, hogy egyetlen egy vajdasági diákot ismer az egyetemen, a szintén szabadkai Takács Krisztiánt, aki sokat segített neki a kezdetekkor.
Az első fél év volt a legnehezebb. Télen ott délután háromkor sötét van. Reggel nyolcra sötétben ment suliba, majd délután ötkor jött ki szintén sötétben.
– A család nagyon hiányzott az elején, de utána valahogy hozzászokik az ember. Úgy érzem, életem egyik legjobb döntése volt megtenni ezt a lépést, hiszen ha lelkiismeretesen dolgozol, akkor sok mindent megengedhetsz magadnak. Legújabb telefont, nagy utazásokat, jövőre félretenni, vagy az otthoniak megsegítését. Ezt otthon nem tudom, hogy hogyan valósíthatnám meg biológus diplomával 24 évesen. Nem hiszem, hogy tudnék megfelelő munkát találni – mondja szomorúan.
Juli nyáron diplomázik, és mivel már kapott egy ajánlatot a mostani laborjában PhD-re, emellett nagyon szereti a kutatócsoportját, valószínűleg marad is ott még négy évig. Végezetül megjegyzi, hogy az USA-ba szeretne menni posztdoktorira, de addig még sokat kell letennie az asztalra: „Úgyhogy ez még csak egy álom”.
