A második világháborút követően a kitelepített vajdasági németek helyére Montenegróból és Likából érkeztek telepesek. Azóta 70 év telt el, s a montenegrói közösség hétfőn este érkezésének évfordulóját ünnepelte. A központi ünnepségre Szeghegyen, a montenegrói közösség nem hivatalos központjában került sor, majd Verbászon folytatódott. A szeghegyi művelődési otthonban megtartott ünnepségre számos hazai és montenegrói vendég érkezett, valamint a községi elöljáróság is jelen volt. A helyi művelődési egyesületek és Montenegróból érkezett fellépők gazdag művelődési műsort állítottak össze, amelyet a megemlékezés eminens vendégeinek felszólalása előzött meg.
A szeghegyi néptáncosok látványos produkciója (Lakatos János felvétele)
A házigazdák nevében Marko Rovčanin, Kishegyes polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében nem mindennapinak nevezte a jubileumi ünnepséget, amelyet a két szeghegyi művelődési egyesület, a Princeza Ksenija és a Petar Petrović Njegoš közösen állítottak össze. A polgármester arról is szólt, hogy őseik óriási áldozatokat hoztak a második világháborúban, amit a mai napig nem felejtettek el. Rovčanin arra is kitért, hogy Szeghegynek hídként kell összekötnie Szerbiát és Montenegrót. Montenegró az otthonunk, Szerbia pedig az anyaföldünk – fogalmazott.
Az ünneplő közösséget Aleksandra Vučinić, a Montenegrói Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának elnöke is üdvözölte. Vučinić elmondta, hogy a betelepítés 1945-ben kezdődött, és három éven át tartott. Vajdaságba 6681 montenegrói családot, összesen 38 450 embert telepítettek be. Ez az akkori Montenegró lakosságának 10 százalékát tette ki. A telepeseket három szomszédos községben: Kula, Verbász és Kishegyes községekben helyezték el, számolt be a végrehajtó bizottság elnöke, majd arról is szólt, hogy nem véletlenül tartották épp Szeghegyen a betelepülés központi megemlékezését: Kishegyes községben hivatalos használatban van a montenegrói nyelv, itt található az egyetlen montenegrói művelődési központ Szerbiában és számos montenegrói egyesület is itt székel.
Dragan Kankaraš, Montenegró szerbiai főkonzulja is jelen volt, és elmondta, hogy a montenegrói telepesek megtalálták a helyüket Vajdaságban, de ennek ellenére sikerült megőrizniük nemzeti identitásukat és hagyományaikat. Ez az, amit generációról generációra örökítették, s amit senki sem vehet el tőlük, hangoztatta a főkonzul.
A központi megemlékezésen felszólalt Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke is. Čanak elmondta, hogy az ő ősei is telepesként érkeztek Vajdaságba Likából. Vajdaságba mindenki úgy jött valahonnan, valamikor, fogalmazott a pártelnök. A montenegrói közösség megkerülhetetlen szín a vajdasági nemzetek színpalettáján, s nélkülük Vajdaság egészen más lenne, mint ami, mondta Čanak, majd azzal fejezte, hogy Vajdaságban senki sincs egyedül, míg itt vagyunk egymásnak.
Az ünnepségen ugyancsak tiszteletét tette Dijana Vukomanović, a Szerbiai Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetője. Vukomanović elmondta, hogy Ivica Dačić is részt szeretett volna venni a megemlékezésen, de a miniszterelnök küldöttségével Oroszországba kellett utaznia. Az egykori telepesek jó helyet választottak, mert itt békében tudnak együtt élni más népekkel, fogalmazott a frakcióvezető, majd olyan aktuális problémákra is kitért, mint a szomszédos országokban felhúzott falak és a migránsválság. A montenegróiak megmutatták, hogy különböző vallású nemzetek együtt tudnak élni békében és megértésben, s ezt szem előtt kell tartani most is, amikor muszlimok tömegei tartanak Európába, mondta Vukomanović.
Az ünnepi felszólalásokat igen látványos művelődési műsor követte, majd a vendégek Verbászra mentek, ahol folytatódott a jubileumi ünnepség.
