A gazdaság és a pénz világában a különféle trendek, indexek, mutatószámok vizsgálata segítségével lehet eltájékozódni. Elemzők, vállalatvezetők, befektetők, de a politikai döntéshozók is általában – jobb híján – ezek segítségével hozzák meg döntéseiket. Léteznek olyan városi legendák, hogy bizonyos esetekben a különleges képességekkel megáldott emberek ösztönösen megérezik a fenyegető veszélyeket, vagy ellenkezőleg, hogy a pozitív folyamatok bekövetkezését is előre meg lehet érezni. Ahhoz szokták ezt hasonlítani, mint amikor az állatok ösztönösen megérzik a hideg időszak érkezését, a földrengéseket stb. Minden reális alapot nélkülöz azonban egy olyan állítás, hogy valaki bármiféle ismeretek hiányában, csak úgy ösztönösen, meg tudná érezni a piaci folyamatok jövőbeni alakulását. Ez inkább arra vezethető vissza, hogy voltak és ma is vannak olyan piaci szereplők, kereskedők, brókerek, spekulánsok, akik ismerik a piaci folyamatokat, de nem ismerik a közgazdaság-tudomány nyelvezetét, a szakkifejezéseket. Ezért nem is tudják ilyen nyelven elmagyarázni a dolgok alakulását, de értik a folyamatokat, felismerik a trendeket, így tudják „ösztönösen” megérezni a következményeket is. Az elemzők és a politikusok klasszikus felfogása szerint is, a tőzsde a gazdaságnak egy olyan „mérőműszere”, mely mindent megmutat. Az ilyen klasszikus felfogás szerint amíg a tőzsdék jól teljesítenek, addig a gazdaságban is minden rendben zajlik.
A JÓ HÍR A ROSSZ HÍR?
A klasszikus „felállásban” valóban az volt a helyzet, hogy konjunktúra idején, amikor fellendülés volt és növekedett a kereslet a reálgazdaság szférájában, akkor a vállalkozások növelhették az eladást, ezzel bővíteni tudták a termelést, nőttek a bevételek, nőtt a profit, ami részvények iránti keresletet is generálta. Ilyenkor emelkedtek a tőzsdén a részvényárak és mindenki elégedett lehetett. Amikor a reálgazdaságban csökkenni kezdtek a profitok, korlátozni kellett a termelést, ez a tőzsdén is ennek megfelelően árcsökkenést okozott. Leegyszerűsítve: a reálgazdaságból érkező jó hírek emelték a részvényárakat, a rossz hírek csökkentették. 2008 óta ez is megváltozott. Más megoldást nem látva a FED és a világ más jegybankjai is frissen nyomtatott pénzzel próbálták elárasztani a válságban fuldokló világgazdaságot. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED nullára csökkentette a kamatlábat, a rengeteg pénznek azonban csak csekély hányada jut, vagy jutott el a reálgazdaság szférájába. A bankok, spekulánsok, pénzpiaci „zsonglőrök” viszont a könnyen hozzáférhető pénzösszegeket a reálgazdasági gondok miatt a tőzsdén tudják elsősorban befektetni. Így kezdődött a dolgok visszájára fordulása. Ugyanis a jegybankok 2008 óta mindig azt várják, hogy jó hírek érkezzenek a reálgazdaságból, akkor abbahagynák a pénznyomtatást. Így lesz a rossz hírből jó hír, és fordítva. Amíg a reálgazdaságból rossz hírek érkeznek, addig a jegybankok nem hagynak fel a pénznyomtatással, ami viszont jó hír a tőzsdézőknek. Ha jönnek a konjunktúráról szóló jó hírek, az rossz hír lesz a befektetőknek, mert kamatnövelés következhet. Abszurd helyzet, de itt tartunk most. Biztosra vehetjük azonban, hogy ezt az abszurd játékot sem lehet a végtelenségig folytatni.
BÜFI BÁCSI, AZ OMAHAI BÖLCS
Minden idők legsikeresebb befektetője, a 20. század meghatározó egyénisége, a világ egyik leggazdagabb embere, Warren Buffett szerint a siker titka az olvasásban rejlik. A Forbes magazin 2008-as listáján ő volt a világ második leggazdagabb embere, a tavalyi listán pedig a harmadik. Vagyonát mintegy 70 milliárd dollárra becsülik. Saját bevallása szerint ideje 80 százalékát ma is olvasással tölti. Karrierjének kezdete óta napi több száz oldalt olvas el. Nem szépirodalmat, hanem elemzéseket, üzleti beszámolókat, tanulmányokat. Mielőtt valaki könyörtelen tőzsdecápaként tekintene rá, azt is tudni kell róla, hogy ő a világ valaha élt egyik legnagyobb jótékonysági adományozója. Egy interjúban azt mondta, munkája lényegében abból áll, hogy egyre több tényt és információt szerez, és ezeknek a birtokában tesz meg bizonyos lépéseket. Úgy véli azonban, hogy nem mások véleményére kell kíváncsinak lennünk, amikor olvasunk, csupán el kell jutni a tényekig, azokon pedig gondolkodni kell. A befektetésekhez szükséges tudás úgy halmozódik fel, mint a kamatos kamat. A sajtóban gyakran csak „omahai bölcsnek”, vagy tréfásan „Büfi bácsinak” nevezett Buffett véleményére természetesen mindenki kíváncsi. A jegybankok pénznyomtatása nyomán kialakuló pénzbőségről pl. úgy nyilatkozott, hogy a dagály idején mindenki vígan lubickol, de ha jön az apály, akkor derül ki, hogy kik a nudisták, ki úszik fürdőnadrág nélkül. Arra utalt ezzel, hogy a pénzbőség elfedi a szerkezeti aránytalanságokat. A hatalmas tapasztalattal rendelkező befektető szerint mégis minden bizonytalan: „Az üzleti életben csak a visszapillantóban láthatsz jól, a szélvédőn előre szinte soha” – mondta, arra utalva, hogy a mögöttünk lévő eseményeket megérthetjük, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
