2021. október 20., szerda
KAPCSOLÓDÓ KOMMENTÁR

Végletből végletbe!

A termelők számára rosszul kezdődött ez az év. A legeslegelején késtek a vetési előkészületek, mert a télutón nehezen száradt fel a talaj. A folytatásban a viszonylag alacsony hőmérséklet miatt 10-15 nappal el kellett halasztani a vetést. Később, amikor végre földbe került a mag, a szárazság miatt egyenlőtlenül keltek a növények. Különösen a szójababtermelőket keserítette el a szárazság, mert a szója kimondottan hiányosan kelt ki.

Ezt követően, májusban, amikor elkezdett esni, nem tudta mi az elég. A kiadós esők olyannyira átáztatták a parcellákat, hogy a laposokban, szikesekben teljesen kiveszett a vetés. Amikor úgy látszott, hogy mégis minden rendben lesz, hogy a kapásnövények „magukhoz térnek”, július derekán katasztrofális méretű szárazság, de még inkább a hosszan tartó trópusi meleg okozott problémát. A szakemberek megfigyelték, hogy sok helyütt a kukoricatáblákon a sorok között 50 Celsius-fok volt a hőmérséklet, ami miatt nem termékenyülhettek meg a növények...

Mondja csak valaki, hogy könnyű parasztnak lenni!

A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján
A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján

Csodálatos a természet, a növények. Alkalmazkodóképességük határtalan. Az ember a nyáron azt gondolta volna, hogy minden elszárad, hogy a kánikula mindent felperzsel. Mégsem ez történt. A növényzet ellenállt. Igaz, egyes kapásnövényeknél, egyes régiókban, egyes határrészeken, alig termett valami. Másutt szolid hozamokat takarítottak be. Ugyanakkor vannak termelők, akik elégedettek a hozamokkal is, meg az árakkal is. Való igaz azonban, hogy szinte minden kultúránál terméscsökkenés következett be. És éppen ezt használja most ki a felvásárló, a feldolgozóipar, mert manipulálhat a hozamokkal, és ami még fontosabb – a felvásárlási árakkal! A felvásárló azt mondja, „csupán” 20-30 százalékos a terméskiesés a szójababnál, a kukoricánál pedig még ekkora sem. És azzal érvelnek, hogy mindenből van elegendő a hazai szükségletek kielégítésére. Magyarán, hogy nincs ok pánikra, hogy nincs szükség behozatalra, és hogy függetlenül a terméskiesésre – nincs ok arra, hogy a gabona, az élelmiszerek megdrágulására – még egy parával sem.

A csinovnyikok tudnak számolni. A léghűtéses kabinetek árnyékában azt eszelték ki, még valahol augusztus második felében, hogy várni kell, nem lehet a szárazság méreteiről elhamarkodottan nyilatkozni, hogy idő kell az adatok összegezéséhez. Jól tudják, hogy az időhúzás taktikája kimondottan jó táptalajra talált tájainkon. Tudják, hogy az embereknek tyúkemlékezetük van, hogy a sokasodó problémák miatt, már vissza sem emlékeznek arra, mi volt tavasszal, meg a nyáron.

Amikor 2008-ban a világpiacon hirtelen megdrágultak a mezőgazdasági termények, a szakemberek azt mondták: soha többet nem lesz olcsó gabona. Emlékeztetőül, ez az időszak egybeesett a gazdasági válság kezdetével. Sokan firtatták, hogy mi az oka a drasztikus drágulásnak. Vajon az, hogy megnövekedett a fogyasztás, ezzel pedig a kereslet Kínában, a világ legnépesebb országában, vagy talán az, hogy a szélsőséges időjárás miatt évről-évre nehezebb, költségesebb termelni, és hogy emiatt folyamatosan csökkennek a tartalékok? Később kiderült: az egyik felsorolt tényező sem befolyásolta az árak növekedését! Az történt ugyanis, hogy a dollármilliárdok, ki tudja hány ezer milliárd, átvándorolt a tőkepiacról az árupiacra, azaz a mezőgazdasági termények piacára, mert valaki a „nagyok” közül úgy ítélte meg, hogy a pénzt inkább gabonába, kőolajba érdemes befektetni, mintsem részvényekbe vagy éppen a termelésbe. Most ennek a folyamatnak az ellenkezője történik: a kiadásokhoz képest – olcsó az élelmiszer, szinte ajándék! A termelők pedig azt mondják, sokkal rosszabb évet zártak az idén, mint 2012-ben, amikor a szárazság alaposan megnyirbálta a hozamokat. Egyszerűen azért, mert az idén az árak nem kompenzálták a terméskiesést!

Hihetetlen a média meggyőző képessége – még a gazdákkal is képes elhitetni, hogy nincs baj, hogy átlagos évet zártak – hozamok tekintetében. Csak egy kis szépséghiba van a dologban. Amikor ugyanis a gazda belenyúl majd az idény végén a zsebébe, azt veszi észre, hogy – üres.