Kiállításmegnyitókkal kezdődött Szabadkán a Színházünnep, amelyet a magyar színjátszás 70. évfordulójára szerveztek. A Kortárs Galériában A szabadkai magyar hivatásos színjátszás hetven éve címmel, míg a Jadran épületének előcsarnokában. A Népszínház 70 éve címmel rendeztek tárlatot.
A Kortárs Galériában a hivatásos magyar színjátszás elmúlt 70 évét idézték fel (Gergely József felvétele)
A Kortárs Galériában plakátok, régi felvételek, jelmeztervek idézték fel a magyar színjátszás 70 évét. A Népszínház és a Vajdasági Színháztörténeti Múzeum anyagából Bancsi Ildikó és Brestyánszki B. Rozália rendezett kiállítást. Káich Katalin színháztörténész megnyitó beszédében kiemelte: „Mindig is állítottam, hogy a hagyományoknak nagyfokú megtartó ereje van, olyannyira, hogy a körülmények ellenére képesek életben tartani azokat a művelődési folyamatokat, melyek egyszer már túlélték a legösszebékíthetetlenebb ellentmondásoktól forrongó időket. Ezért van ma Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, és ezért ünnepelhetjük ma a hivatásos magyar nyelvű színjátszás hetvenéves fennállását itt, Szabadkán.”
Szabadkán a hivatásos magyar színjátszás 1945-ben indult. Október 29-én Balázs Béla Boszorkánytánc című darabját Pataky László rendezésében mutatták be. Káich Katalin emlékeztetett arra, hogy a műkedvelőkből lett lelkes társulat évente 12 bemutatót tartott. A színészek mindenesek voltak, napi 12 órát dolgoztak, maguk ácsolták a díszleteket, varrták a jelmezeket. „Rajongás generálta odaadó és szenvedélyes buzgósággal, kimeríthetetlen energiával dolgoztak a párt vigyázó tekintetétől kísérve, hogy életben tartsák a kapott lehetőséget: a magyar nyelvű színházcsinálás lehetőségét.
...Távlatban az idő mindig azok pártján áll, akik töretlen hittel, önnön törvényszerűségeiknek kitartóan engedelmeskedve végzik mértékükre szabott feladatukat. A szabadkai Népszínház magyar társulata ezt tette hetven éven át. Ezért tudott fennmaradni”– fogalmazott a színháztörténész.
Kovács Frigyes színművész, rendező, a Népszínház magyar társulatának korábbi igazgatója, mint mondta, az elmúlt 70 évből majdnem 40-et a színház közelében vagy a színházban töltött. Mint a kiállítást megnyitó beszédében elmondta, ahogy hetven évvel ezelőtt lehetetlen körülmények között dolgoztak a színészek, úgy ma is embertelenek a körülmények. Mindennek ellenére a szabadkai színházból rajzottak ki a színészek Vajdaság többi színházába. Ebből táplálkozott a becskereki, a zombori, az újvidéki színház is. Arról is beszélt, hogy a színház és a politikum között mindig vannak érdekellentétek, hiszen a színház az mindig ellenzéki. Igazán hősöknek gondolom azokat, akik az elmúlt 70 évben helytálltak, mondta, és emlékeztetett arra, hogy Szabadkán 200 éves hagyománya van a magyar színjátszásnak. Sok neves színész fordult meg itt. Innen indult Blaha Lujzának, a nemzet csalogányának a pályafutása, de játszott itt Honthy Hanna, Dayka Margit, Bodrogi Gyula, Latinovics Zoltán és mások. Utódai vagyunk ennek a színháznak, mondta, így kell rá vigyáznunk, ebben a tudatban kell a magyar színjátszást tovább éltetni.
A Vajdasági Színháztörténeti Múzeum a kiállított anyagát a szabadkai Népszínháznak ajándékozta. Ezt Zoran Maksimović, az intézmény igazgatója jelentette be A Népszínház 70 éve címmel a Jadran színpad előcsarnokában megrendezett kiállítás megnyitóján, ahol plakátokat, régi felvételeket, nyomtatványokat tűztek fel a függönyökre, a pannókra. A kiállítás szinte pénz nélkül jött létre. Erre Ljubica Risztovszki, a Népszínház igazgatója adott magyarázatot. Elmondta, ezzel utalni akartak arra, hogy hogyan élnek. A nyomtatványok mellett a közönség egy kivetítőn részleteket láthatott az elmúlt évek előadásaiból. A magyar és a szerb társulat előadásaiból is, ugyanis 1945. október 29-én indult a hivatásos magyar színjátszás, ám egy nappal előtte ugyanebben az évben a horvát színház tartott bemutatót. 1951-ben megszüntették a két intézményt és létrejött a Népszínház, amelynek magyar és horvát társulata is volt, ugyanakkor létrehoztak egy zenei ágazatot is, amely egy év múlva már operává nőtte ki magát. 1958-ban a horvát társulatból szerbhorvát társulat lett. A színház történetére Ágoston Pribilla Valéria, Szabadka polgármesterének művelődési tanácsosa emlékeztetett. A színház fontosságára utalva elmondta, hogy az mindig igazi problémák felvetésével befolyásolja a gondolkodásunkat. Mint mondta, egy Szabadka léptékű városban minden művelődési esemény eseményszámba megy. Így van ez a színházi bemutatókkal is.
A kiállításmegnyitók után a magyar társulat legújabb előadását, Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének Gyarmati Kata, a Népszínház magyar társulatának művészeti vezetője által készített színpadi adaptációját nézhette meg a közönség Czajlik József m. v. rendezésében.
