2024. április 19., péntek

A megemlékezés nem bosszú

Az 1944-ben és ’45-ben kivégzett, ártatlan magyarokra emlékeztek meg tegnap a Csúrog falu közelében két évvel ezelőtt felépített emlékműnél

A kivégzettekért Fuderer László és Brasnyó Ferenc plébánosok mondtak imát, dr. Pintér Attila belgrádi magyar nagykövet arról beszélt, hogy olyan áldozatokra emlékezünk, akiket egy eszmerendszer nevében bestiális  kegyetlenséggel meggyilkoltak. „Gyilkosaik szemében az volt legfőbb bűnük, hogy magyarok voltak. Csaknem 70 évet kellett várni arra, hogy méltó körülmények között emlékezhessünk a Sajkás-vidék meggyilkolt, magyar lakosságára, de a két államfő közös látogatása, és főhajtása immáron megkérdőjelezhetetlen alapot biztosít a megbékéléshez, ahhoz, hogy szembenézhessünk közös múltunk legérzékenyebb pillanatával. A két nép kapcsolatának számos közös, pozitív pontja van, nemcsak a véres konfliktusok, hanem az együttműködés, az együttélés is jellemezte”,  hallottuk többek között a diplomatától.

Dr. Pintér Attila: A két államfő közös főhajtása megkérdőjelezhetetlen alapot biztosít a megbékéléshez (Ótos András felvétele)

Dr. Pintér Attila: A két államfő közös főhajtása megkérdőjelezhetetlen alapot biztosít a megbékéléshez (Ótos András felvétele)

Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának Főosztályvezetője felolvasta Potápi Árpád János Állam titkár üzenetét. A továbbiakban Milan Radomir, az 1942-es  razzia Emlékbizottsága elnökének munkatársa szólt az egybegyűltekhez, majd a koszorúzás következett.

Teleki Júlia helytörténésznek, a Keresem az apám című könyv szerzőjének felszólalásából személyes szenvedését is átérezhettük, őt 70 évvel ezelőtt engedték szabadon a koncentrációs táborból. „Az emberek ott álltak, szakadt ruhákban, egy papírral a kezükben: Bárhova mehettek, de haza nem! Soha nem térhettek vissza! Most itt állunk a tömegsír szélén, ahol az ártatlanul kivégzett apáinkat, szeretteinket elföldelték. A bűnük a nemzetiségük volt: Magyarok voltak. Nekik nem volt koporsójuk, sem sírjuk, csak hatalmas gödör, ahova bedobálták őket összekötött kézzel, mint az állatokat. Értük nem szólt a harang. Gyászolni is csak a szívünkben lehetett, sírhalmuk, fejfájuk azóta sincs”, hallottuk Teleki Júliától, aki feltette a kérdést: Ráébrednek-e mindazok, akiknek a szívük tele van nemzetgyűlölettel, hogy a megemlékezés a magyar ártatlan áldozatokról, nem bosszú, nem viszontgyűlölet, hanem alapvető emberi jogunk?

Az emlékműsor során alkalmunk volt hallani a tótfalusi gyerekek énekkarának fellépését is.