Sekitsch, Szikics, Szegehegy, Lovćenac. A történelem során több neve is volt ennek a Kishegyes községben található falunak, de nem csak a neve változott, hanem a lakossága is: a második világháborút követően az kommunista rezsim kitelepítette az eredeti sváb lakosságot, s házaikat, vagyonukat montenegrói telepeseknek adták. A Sekitschről elűzött svábokban azonban még generációkon át élt egykori otthonuk emléke, s amint lehetőség nyílt rá, néhányan ellátogattak a faluba. Kapcsolat alakult ki az egykori lakosok leszármazottai és a mostani szeghegyiek között, s immáron egy emlékszoba is őrzi a svábok hagyatékát.
A szeghegyi emlékszoba megnyitója (Lakatos János)
Az emlékszoba Helga Eisele, a Duna Menti Svábok Egyesület Sekitsch – Feketitsch tagozatának elnöke kezdeményezésére jött létre, a Vajdasági Múzeum és a Duna-menti Svábok Központi Múzeumának közös projektumaként. A csütörtöki megnyitóra eljött Iris Mann, Ulm város kultúráért felelős polgármestere, Christian Glass, a Duna-menti Svábok Központi Múzeumának igazgatója, valamint Ózer Ágnes, a Vajdasági Múzeum igazgatónője. Az emlékszobát Marko Rovčanin, Kishegyes község polgármestere nyitotta meg.
A kiállított tárgyak az egykor itt élt svábok életét, mindennapjait hivatottak bemutatni, mondta el a médiának Ózer Ágnes.
– Az emlékszoba anyagában az egykor itt élő Duna menti svábokról emlékezünk meg. Sekitsch lakossága 1944 előtt többségében Duna menti sváb volt, a 44 utáni történetük viszont egy szomorú sorsról tanúskodik. Ebben a vajdasági magyarságnak is része volt, de nem olyan mértékben és nem annyira drasztikusan, mint a németeknek. Ebben az emlékszobában Németországból visszahozott tárgyakon keresztül igyekeztünk bemutatni az itteni németség életét. Egyfajta visszaköltözésről van szó. Akik gyermekként mentek el, azok közül még a legkisebbek is arról számoltak be, hogy „haza álmodták” magukat. A hazaálmodás helyett most egy helyet kínálunk nekik, ahol felelevenítjük az ő itthon létüket – mondta el Ózer, majd arról is beszámolt, hogy a Vajdasági Múzeum szerteágazó együttműködést folytat a Duna Menti Svábok Központi Múzeumával. Már korábban is volt közös kiállításuk, s ez a projektum is nagy jelentőséggel bír.
A szeghegyi emlékszoba kapcsán Leni Perenčević, az ulmi Duna Menti Svábok Központi Múzeumának kurátora elmondta, hogy a kiállított tárgyak egy németországi emlékházból származnak.
– A kiállítás azért is nagyon érdekes, mert a Duna menti svábok a háború után mindössze kevés dolgot tudtak magukkal vinni. Németországban ezeket a szülőföldről megmentett dolgokat emlékházakban őrizték. Az innen származó emberek azóta megöregedtek, és ma már nincs, aki gondoskodjon az emlékházakról. A herbrechtingeni emlékházat bezárták, és az ottani tárgyak kerültek most ide. Számomra az különleges, hogy az emberek éveken át őrizték ezeket a dolgokat, sok emlékük fűződött hozzájuk, s most ezek a tárgyak visszatértek az egykori szülőföldre – fogalmazott Perenčević.
Az emlékszoba ötletgazdájának, Helga Eiselenek az édesapja is Sekitschen született, és nagyon sokat mesélt otthonukról, ahonnan elűzték őket, tudtuk meg Eisele asszonytól. 2006-ban látogatott először Szeghegyre, és sikerült megtalálnia egykori családi házukat. Az eredeti házat nem, viszont egy másik sváb házat sikerült megvásárolniuk a községi elöljáróság segítségével. Ebben az épületben kapott most helyet az emlékszoba. Eisele asszony arról is beszámolt, hogy igen hosszú és nehéz folyamat volt, míg sikerült megnyitni az emlékszobát. Köszönettel tartozik mindazoknak, akik meghallgatták, és segítséget nyújtottak a megvalósításban – mondta.
