2024. március 28., csütörtök

Emlékezés és politika

Sokan elemezték, magyarázták és értelmezték már (félre is) a magyar 1956-ot. Sokan meg is ünneplik az akkori antikommunista forradalom kezdetének napját, október 23-át. A magyarországi nemzeti ünnepen a pártok és támogatóik – már jó negyedszázada – külön emlékeznek, koszorúznak és róják le tiszteletüket az arra valóban érdemesek emléke előtt. Olykor nagygyűlést is tartanak. „Természetesen” egymástól elkülönülve, tisztes távolságra a másiktól. Főleg azoktól, akiket ilyenkor illik megbélyegezni vagy ellenségként emlegetni. Még akkor is, ha a szokásos vádak nem illenek a kipécézettek mindegyikére.

A bírálók azonban mintha elfelejtették volna, hogy közöttük is lehetnek olyanok, akik szintén a kommunista rendszer (magas rangú) kiszolgálói voltak. Meg olyanok is, akik 1989-ig ellenforradalomnak nevezték az 1956-os eseményeket. No, meg olyanok, akik anno teli torokkal éltették „a baráti Szovjetuniót”, amely 59 éve szétlövette az általa felügyelt rezsim és magyar szekértolói ellen fellázadt tömegeket.

A leghangosabb kritikusok inkább csak a szépre emlékeznének. Mármint a saját életükből, miközben 1956-nak is voltak szépségei, amelyek mintha elhomályosodtak volna.

Kezdjük mindjárt a legszebb mozzanattal. Azzal, hogy a II. világháborúban győztes hatalom által elfoglalt és elnyomott Magyarország népe összefogott, egységbe kovácsolódott. E nélkül ugyanis semmi se történhetett volna.

Ritka történelmi pillanat, amikor a többség rájön, mint 1956-ban, hogy együttesen világraszóló dolgokat lehet művelni. Például bátran megküzdeni a szabadságért, függetlenségért és egy élhető, valóban demokratikus országért.

Hogy ezt sikerült-e megvalósítani a diktatórikus rezsim 1989-es bukása után (mert előtte az ’56-os forradalom ellenére sem sikerült), szintén sokan elemezték, eltérő véleményeket fogalmazva meg. Abban azért többé-kevésbé egyetértenek a vizsgálódók, hogy az 1956-ban tapasztalt egység és összefogás napjainkban nem igazán jellemzi az országot.

Pedig jól jönne. Főleg talán azért, hogy kialakulhasson végre egy olyan állampolgári közösség, amely együtt és szakszerűen próbálná megoldani Magyarország égető problémáit, s együtt kapcsolódna be a globális folyamatokba. Sőt, a közös ünnepléstől sem idegenkedne.