2024. április 18., csütörtök

Múltunkat megőrizni a jövőnek

Második alkalommal rendezték meg a Papp György Szociográfiai Emlékkonferenciát
A szociográfia hagyományát élteti a Papp György-konferencia (Kozma Rita felvétele)

A szociográfia hagyományát élteti a Papp György-konferencia (Kozma Rita felvétele)

Második alkalommal szervezte meg a Kiss Lajos Néprajzi Társaság a Papp György emlékkonferenciát, mely a magyarkanizsai származású neves szociográfusnak, nyelvésznek és kutatónak állít emléket. A résztvevők először a temetőben gyűltek össze, hogy tiszteletüket róják le Papp tanár úr sírjánál, majd a József Attila Könyvtár Koncz István-termében kezdetét vette az emlékkonferencia, melynek idén A mi világunk – Az eltemethetetlen múlt címet adták a szervezők. A megnyitón jelen volt dr. Bimbó Mihály polgármester is, a Szekeres László Alapítvány mellett ugyanis az önkormányzat támogatásának köszönhetően valósult meg a konferencia.

A Kiss Lajos Társaság elnöke, dr. Szőke Anna elmondta, hogy a tavalyi találkozó sikerén felbuzdulva döntött úgy az elnökség, hogy folytatni szeretnék a munkát, és minden évben, amíg lehetőségük lesz, megtartják a Papp György nevét viselő konferenciát Magyarkanizsán.

– Az eltemethetetlen múlt alatt azt értem, hogy nem is szabad eltemetni azokat a történeteket, amelyekkel a néprajzi szociográfia kell, hogy foglalkozzon, és ez nem más, mint az egyszerű emberek élete. Nem a nagy történelmi eseményekről és a nagy emberekről, hanem kisemberekről van szó, akik valahol alkotóelemei a történelemnek. A néprajzi szociográfiának az a célja, hogy akár kistelepülésekről kihaló félben lévő településeket őrizzünk meg a jövőnek, hogy írásos nyoma legyen annak, hogy létezett – mondta Szőke Anna elnök.

Szőke Anna azt is kiemelte, a konferencia egyik fontos jellemzője, hogy nem csupán levéltári kutatásokból épülő munkákat mutatnak be, hanem terepi munkát végezve hoztak beszámolókat, olyan településekről, mint például Kanizsamonostor, Surján vagy a Kispiachoz tartozó Ustorka.

– Ustorka Martonos tanyavilága volt valamikor, ahogy Szalatornya is, Kispiac önállósulása után kapcsolták a faluhoz. Ustorka a történelem során többször elnéptelenedett, de mégis mindig újra betelepült. Jelenleg hat háztartásban élnek itt, ebből három egyedülálló férfi, két öttagú és egy háromtagú család. A házakat termőföldek veszik körül, ezért az idők folyamán általában vagy nagy gazdák költöztek ki, vagy akik a földeken dolgoztak másoknak. Az elnéptelenedés lehetséges okai, hogy bezárták az iskolát, műút nem épült, amely összekösse más településekkel, és kénytelenek voltak a gyerekek érdekében más közösségekbe, vagy Kispiacra költözni – mondta Kovács Mária, aki állítja, hogy a családok szavaiból azt szűrte le, a családok közül többen is ragaszkodnak a lakóhelyükhöz, sőt azok közül, akik elköltöztek, többen honvágyról számoltak be. Kovács Mária kutatásai eredménye már nyomtatásban is olvasható, hiszen Volt egyszer egy Ustorka c. könyve idén jelent meg.

A konferencia résztvevői közül azonban voltak, akik egy-egy személy, vagy család bemutatására vállalkoztak. Silling István egy nyugat-bácskai magyar család életén keresztül foglalkozott a vándorlás témájával, Tóth Glemba Klára egy harangozó történetével egészítette ki Surján, az elfelejtett falu c. tanulmányát. S akadt olyan előadás is, amely ugyan nem kapcsolódott szorosan a megadott témához, mégis érdekes információkkal szolgált, ilyen volt Kónya Sándor, aki A vadász és a lánya c. ballada vajdasági változatait kutatta.

 A konferencia előadói voltak: Dévavári Beszédes Valéria, Klamár Zoltán, Kónya Sándor, Kornechy László, Kovács Mária, Örsi Julianna, Silling István, Szőke Anna, Tóth Glemba Klára.