2024. április 25., csütörtök

Régi-új elnök

Bunford Tivadar: Professzionálisan állok a munkához, hogy a VMSZ politikai súlya Szabadkán tovább növekedjék

A Vajdasági Magyar Szövetség idén áprilisban megtartott tisztújító közgyűlésén elfogadták a párt új Alapszabályát, amely egyebek mellett a helyi szervezetek tisztújító közgyűlésének a megtartását írja elő, október 15-i határidővel. Mostanra nagyjából az összes helyi szervezetben befejeződött a tisztújítás, Szabadkán múlt pénteken tartották meg a közgyűlést. A VMSZ városi szervezetének az elnökévé újfent Bunford Tivadart választották meg, aki tavaly január óta töltötte be ezt a tisztséget.

Milyen tervekkel kezdi meg második mandátumát?

– Az új Alapszabály mentén a szabadkai városi szervezet összes helyi szervezetében megindítottuk az előirányzott folyamatokat, azaz három szervezet kivételével mindenhol be is fejeztük. Az új Alapszabály előirányoz egy szigorítást, amelynek értelmében a helyi szervezet tagsága legalább a harminc százalékának jelen kell lennie a közgyűlésen, hogy az határozatképes legyen. Háromban ezt nem sikerült biztosítani, így ezekben ezen a héten bonyolódik le a folyamat. A városi szervezetben megtartottuk a tisztújító közgyűlést, ahol én voltam az egyetlen jelölt, a tanács tagjai pedig egyhangúlag megszavazták, hogy a következő négy évben vezessem a városi szervezetet.Javaslatom alapján megválasztottuk az új elnökséget is, amelynek tagjai: Horváth Tímea – aki egyben az alelnök –, Osztrogonác Simon, Szabó Cibolya Gábor, Földi Márta, Bognár Beáta és Kudlik Zoltán. Olyan embereket javasoltam az elnökségbe, akik véleményem szerint elkötelezettek, és mindig találnak időt a közösségért való tevékenységre. Óriási megtiszteltetésként élem meg megválasztásomat. Tavaly január végén választottak meg először. Akkor azonnal a mély vízbe kerültem, hiszen márciusban parlamenti választásokat tartottak az országban. Ezen derekasan helytállt a városi szervezet, körülbelül annyi szavazatot kaptunk Szabadkán, mint a történelmi VMDK idejében. Ezt követték a magyarországi parlamenti választások, amelyek tekintetében szintén sikeres munkát végeztünk, később a magyar nemzeti tanácsi választások következtek, ezt követően pedig a helyi közösségi választások Szabadkán. Már tavaly januárban leszögeztem, komolyan és professzionálisan állok hozzá a munkához, hogy a VMSZ politikai súlya Szabadkán még tovább növekedjen. Hiszem, hogy az azóta eltelt időben ezt sikerült is elérnünk. A helyi közösségi választások alkalmával is bebizonyosodott, hogy ebben a városban jelenleg két meghatározó politikai erő van, a VMSZ és a Szerb Haladó Párt – amely helyi vezetőségével kiemelkedőek a kapcsolataink. Mivel nagyjából féléven belül tartományi parlamenti és helyi önkormányzati választásokat tartanak, ezért ismét komoly felkészülés vár ránk. A VMSZ-nek mind a tartományban, mind Szabadkán a politikai főszereplők egyikének kell lennie. Ehhez a városi szervezetnek kell biztosítania a hathatós segítséget, kitűnő és következetes munkával, hiszen a VMSZ tagságának több mint a 25 százalékát a szabadkai városi szervezet adja. Mi vagyunk a párt zászlóshajója, ezzel pedig csak növekszik a felelősség. Munkatársaimtól elvárom, hogy elsősorban szolgálatnak fogják fel az elnökségi tagságot, és ezt az elvet próbálják a helyi szervezetekben is elmélyíteni. Úgy kívánok a jövőben dolgozni, hogy minden elnökségi tag meg lesz bízva öt helyi szervezettel, amellyel naponta tartja majd a kapcsolatot. A helyi szervezetektől féléves működési terv elkészítését fogom kérni. Ebben taktikai terveiket is fel kell tüntetniük, hogy miként kívánnak felkészülni a választásokra, de arra is választ kell adniuk, hogy „békeidőben” hogyan kívánnak működni, milyen rendezvényeket terveznek szervezni a tagság és a lakosság összekovácsolásának érdekében. Véleményem szerint össze kell hozni minden jóakaratú, a közös ügyért tenni akaró és tudó szabadkai magyar embert, hiszen a széthúzásnak nincsen helye. Nem vagyunk olyan sokan, hogy többfelé húzzunk. Csak együtt tudunk küzdeni szerzett jogaink megőrzéséért, illetve gyarapításáért és a VMSZ hathatós politikájával megvalósított értékek megőrzéséért, fejlesztéséért. Meg kell őriznünk beleszólási jogunkat az önkormányzat és a tartomány életébe. Így elsősorban infrastrukturális beruházásokra tudunk eszközöket vonzani Szabadkára. Ha rendben van az infrastruktúra, akkor a beruházók is nagyobb kedvvel jönnek a városba, és teremtenek munkahelyeket. Ez pedig az itthon maradás szempontjából fontos. Itt szeretném megemlíteni, hogy az SZHP városi szervezetével folytatott együttműködésnek köszönhetően megvalósul a csőszszolgálat. Idén Szabadkának nem volt csőszszolgálata, pedig a földműveseknek fontos lenne, ha valaki őrizné terményüket, másrészről pedig ezzel több mint húsz embernek biztosíthatnánk munkát. Az SZHP vezetőségével folytatott tárgyalások során sikerült elérnünk, hogy a VMSZ-hez közel álló Palics–Ludas Közvállalat keretében szervezzék meg a szolgálatot. Az is örömömre szolgál, hogy a Szabadkai Népszínház épületén folytatódnak a munkálatok. Annak még jobban örülők, hogy szabadkai kivitelezőt bíztak meg a munkával, mert így itt marad a pénz, itteni emberek dolgoznak, és fizetésüket helyben költik el, remélhetőleg majd abban az üzletközpontban, amely most épül a város bejáratánál. Próbáljuk mozgatni a dolgokat, hogy épüljön és szépüljön ez a város, hogy az emberek érezzék, érdemes itt élni és itt maradni.

A helyi közösségi választásokat követően a VMSZ tizenhét szabadkai helyi közösségben tölt be meghatározó szerepet. Mire tervezik helyezni a hangsúlyt ezekben?

(Fotó: Molnár Edvárd)

(Fotó: Molnár Edvárd)

– Évek óta az a bevett szokás, hogy a helyi közösségek leadják igényeiket, amelyek prioritás szerint beépülnek a városi költségvetésbe. Most, hogy tizenhét helyi közösségben a VMSZ emberei kerültek meghatározó szerepbe, még jobban odafigyelhetnek ezekre a dolgokra. Mi, magyarok, takarékoskodóak vagyunk. Megfigyeltem, hogy amióta jobban befolyásolhatjuk ezeket a folyamatokat, azóta egy meghatározott összegből több négyzetméter aszfaltot, több méter vízvezetéket vagy szennyvízelvezető csatornát tudunk építeni, mint amennyire korábban mások voltak képesek. Múltként tekinthetünk azokra az időkre, amikor a pénzt nem rendeltetésszerűen költötték. Mi ismerjük az alkudozás fogalmát. A kivitelezőkkel komoly alkudozások folynak, és sikerül elérnünk, hogy a felajánlottnál olcsóbban végezzék el a munkát, így a helyi közösségek több kívánságát tudjuk teljesíteni.

Sikeres vállalkozóként hogyan értékeli a jelenlegi gazdasági helyzetet és lehetőségeket Szabadkán, illetve az egyéb, magyarok lakta helyi önkormányzatokban?

– Ígéretes jövő elé nézünk. Nem a kincstári optimizmus beszél belőlem, hanem magam előtt látom azokat a projektumokat, amelyek a vállalkozó kollégákkal folytatott beszélgetések alkalmával asztalra kerülnek. Nagyon sok észak-vajdasági magyar vállalkozó rendkívül jelentős projektumokat készített elő. A vállalkozók egy része olyan termékeket tervez gyártani, amelyek külföldre, az európai uniós piacokra kerülnének. Azt is láthatjuk, hogy az utóbbi időben a nemzeti bank többször is csökkentette a kamatokat. Így a vállalkozók lassan olyan hitelekhez juthatnak, amelyeket már megéri felvenni, és amelyeket hosszú távú futamidővel adnak. Ha az eltervezett projektumok megvalósulnak, akkor máshol is az történhet, mint ami most Zentán, ahol az egyik magyarországi cég leányvállalatot nyitott, és annyi munkahelyet teremtett, hogy a környékbeli falvakból autóbuszokkal szállítják az alkalmazottakat munkára. Persze néhány évnek még el kell telnie ahhoz, hogy bizonyos szinten visszaálljanak a dolgok. Emlékezzünk, mi volt régen Szabadkán: a Bratstvo, a Sever, a November 29., és még sorolhatnám. Mindenféleképpen fellendülésre számítok, és hiszem, hogy előbb vagy utóbb munkaerőhiány lép fel. Tavasszal volt egy érdekfeszítő és bizakodásra okot adó beszélgetésem Aleksandar Vučić kormányfővel, aki elmondta, számára az észak-vajdasági beruházások különösen fontosak, hiszen Európa kapujában működnek. Számára azért fontos, hogy ezek sikeresek legyenek, mert például szolgálhatnak a Szerbia más területein élőknek, hogy az országban adott törvényes lehetőségek mentén az ország bármely pontján lehet vállalkozni, eredményesen dolgozni, sikeresnek lenni és az uniós piacon is versenyképes termékeket gyártani. Ha ezeknek a termékeknek az ellenértéke visszakerül az országba, akkor a jövedelmek, illetve az életszínvonal is növekedhet.

Gyakran hallani a megállapítást, hogy a szerbiaiak nem vállalkozókedvűek. Egyetért-e a megállapítással, és ha igen, mivel magyarázza a vállalkozás alapítástól való tartózkodást?

– Szerintem továbbra is a múlt, a kilencvenes évek kísértenek. Akkor sokan tönkrementek, befektették pénzüket, az pedig azután elveszett. Az akkori tapasztalatok belénk ivódtak, néhány generációnak még fel kell nőnie ahhoz, hogy növekedjen a vállalkozói kedv. Persze nem lehet mindenkiből vállalkozó, de ha a lakosságnak legalább a tíz százaléka megteszi ezt, az már jó arányokat teremt. A vállalkozás szempontjából az oktatást is hiányosnak tartom. A középiskolákban, később pedig az egyetemeken arra készülnek a fiatalok, hogy majd dolgoznak valahol. Én bevezetném a vállalkozás-menedzsmenthez hasonló tantárgyakat, amelyek vállalkozásra bátoríthatnák a fiatalokat. Nemcsak azon kell morfondírozni, hogy hol dolgozhat az ember, hanem azon is, hogy esetleg ő maga alapíthat vállalatot. Ehhez tudás, mersz és alázatosság szükséges.