Október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján kiadott közleményében az Európai Szegénységellenes Hálózat felhívja a szerb kormányt, illetve azon belül az illetékes minisztériumokat, hogy a szegénység felszámolását tekintsék kiemelt feladatuknak, mivel a rendelkezésükre álló adatok alapján Szerbia polgárai közül – a hálózat kritériumai alapján – 628 ezren abszolút szegénységben élnek. Kitérnek arra, hogy a 2014-ben begyűjtött adataik alapján az ország lakosságának 8,9 százaléka, mintegy 628 ezer ember, szegénységben él. A közleményükben szerepel a hivatkozás, miszerint egy egyedülálló személy esetében a szegénységi küszöböt 11.340 dináros havi bevételnél állapították meg. A kormány szerint tehát ennyi elég egy személynek havi szükségleteinek kielégítésére. Így az, akinek a bevételei ezt az összeget meghaladják, már nem tekinthető szegénynek. A gyermeküket egyedül nevelő anyák esetében a havi 17.010 dináros bevétel, kétgyermekes házaspárok esetében pedig a 30.618 dináros havi bevétel képezi a szegénységi küszöböt. Akik itt élnek Szerbiában, nyilván tisztában vannak azzal, hogy mit jelentenek ezek a számok, illetve, hogy mire futja egy kétgyermekes házaspárnak 30 ezer dinárból. Ha viszont ennél pár dinárral magasabb a bevételük, nem tartoznak az említett kategóriába. Ez is megmosolyogni való, de a küszöbök már csak ilyenek. 2013-ban az ország lakosságának csaknem negyede egyébként a szegénységtől veszélyeztetettek kategóriájához tartozott. Mindez nem sokat változott. Örvendetes egyébként, hogy az elmúlt években világszinten csökkenni látszik a szegénység, de bizonyos kritériumok szerint még mindig a Föld lakosságának 22 százaléka még mindig ebbe a kategóriába sorolható. A szegénység elleni küzdelem világnapját 1992-ben vezették be. Akkor még a fejlődő országok lakosságának csaknem a fele szegénységben élt. Azóta viszont, 2008-ban már „csak” 24 százalék, ami jelentős előrelépésnek tekinthető, 2010-ben viszont ez a szám 22 százalék volt, de így is nagyon sok, 1,2 milliárd ember él a bolygónkon mélyszegénységben. Ezeket a számokat vizsgálgatva nem árt azt is figyelembe venni, hogy a statisztikai adatok gyakran elfedik a tényleges valóságot. Sok függ attól is, hogy a számítások során milyen módszertan szerint történik a szegénységi küszöb meghúzása, illetve azonos összegekért országonként eltérő mennyiségű áru és szolgáltatás számít hozzáférhetőnek.
ELVIS UTÁN, SZABADON?
A közelmúltban az ENSZ hivatalosan is új, a fenntartható fejlődés eléréséhez szükséges célokat fogalmazott meg. Készítői nem csak a környezetvédelem és a szegénység témájában lehetnek jártasak, hiszen Egy kicsit kevesebb beszéd, egy kicsit több cselekvés jelszóval hirdették meg a programot. A szöveg eredeti angol formájában nyilván sokak számára nem ismeretlen. A Little Less Conversation című, Elvis Presley által népszerűvé vált dal első soraival azonos: A little less conversation, a little more action please! Ban Ki Mun ENSZ főtitkár a siker tervének tartja a dokumentumot. Rajta kívül mások is úgy vélik, a mostani szöveg sokkal pontosabban nevezi meg az egyenlőtlenséget okozó tényezőket a világban. A17 pontból álló feladatlista megvalósításától egyenesen azt remélik, hogy 15 éven belül megszüntetheti a szegénységet bolygónkon. Az ENSZ-csúcs megnyitóján Ferenc pápa is elismerően szólt a tervezetről. A katolikus egyházfő szerint a célok elfogadása a remény egyik fontos jele. Az elköteleződés azonban Ferenc pápa szerint sem elegendő, hanem végre is kell hajtani a környezet megvédéséhez, a társadalmi és gazdasági szakadékok megszüntetéséhez vezető lépéseket.
VAN MÉG TENNIVALÓ
Úgy tűnik, mindinkább világossá válik hivatalos és nem hivatalos körökben is, hogy a szegénység felszámolása nem csak humanitárius kérdés. A szegénység megszüntetésével számos egyéb problémát is közvetve vagy közvetlenül globális méretekben orvosolni lehetne. Nem mellékesen, nyilván sokat mondó utalásnak vélhető az is, hogy az idei közgazdasági Nobel-(emlék)díjat Angus Deaton, a Princeton Egyetem közgazdásza nyerte, éppen a szegénység, a fogyasztás és a jólét terén folytatott kutatásaiért. Vajon ez azt jelenti, hogy a világ döntéshozói és befolyással bíró emberei felismerték bizonyos kérdések nemzetközi szabályozásának szükségességét, valamint bolygónk államai közös szerepvállalásának jelentőségét? A gyermekvédelem, az idősek megbecsülésé és a velük való törődés, a menekültekről történő gondoskodás, vagy a szegénység elleni küzdelem mind-mind olyan kérdéskörök, melyek esetében csak globális fellépéssel lehet hosszú távú és hatékony intézkedéseket foganatosítani. A 21. század végérvényesen elkezdődött és nyilván nem túlzás azt állítani, hogy egyik legfőbb feladata a bolygónkon élő emberek közötti különbségek további csökkentése. A szegénység felszámolása mára már az emberiség közös ügye. Elég csak a házunk táján, az itthoni körülmények között körülnézni, hogy megállapítsuk: bőven akad tennivaló.
