2024. április 23., kedd
JEGYZETEK A KAROSSZÉKBŐL

Edzősorsok és egyéb

Micsoda szerencsém volt, hogy nyolcvannégy évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, és nem harminc-negyven évvel később! Persze mindezt a cím mondanivalója miatt írom… látván, hogyan rúgják fenéken az edzőket a világ minden táján. A legutóbbi eset már hetek óta készülődött, de Milinković mindenki meglepetésére bent tartotta csapatát, a Partizant abban a nemzetközi versenyben, amelyben csak a legjobbak számára van hely. Sőt megnyerte a bajnokságot is tavaly! Az, hogy utcahosszal lemarad a Partizan a piros-fehérektől, megásta az edzők temetőjében a sírhelyet. Nem ő az első, de utolsó sem, azzal a kellemetlen igazsággal, hogy egy olyan klub ásta meg ezt a kellemetlen gödröt, amelynek székhelyéről valószínűleg minden tizedik ember tudja csak, hogy hol van, és mi a neve a helységnek! Hogy ne kelljen elővenni a térképet, megmondom, hogy a Pčinjai (Pčinjski) körzetben található még néhány falucskával – összesen 20 319 lakossal, abból 11 400 Surdulicában. Nos, ebből 4500 szurkoló látta a 2:2-es döntetlent, mely Zoran Milinković elbocsátását váltotta ki! Ha én vagyok a klub elnöke, kineveznék valakit segédedzőnek, persze olyan valakit, aki ért a dolgához, hogy vezesse a csapatot a hazai versenyben, de maradjon Milinković a nemzetközi meccsekre, hiszen a Partizan kiválóan szerepelt a nemzetközi porondon. Biztos tudom, hogy sok olvasóm azt fogja mondani: „ezt csak te tudtad kitalálni!”, amire az a válaszom: aki mer, az nyer!

A Surdulicával kapcsolatban még annyit, hogy ebben a fordulóban Čačakon 1500, Nišben 600, Voždovacon 500, az OFK Beograd meccsén 200 nézőt jelentettek a lapok. Mindenemet ráteszem, hogy ezek a számok legalább 10–15%-kal magasabbak, mint amennyien valójában voltak. És még így is csak 2800 néző volt a négy meccsen… a fenti 4500-zal szemben. Mondjam, hogy mit jelent ez a klubok életben tartásában?!

Ahogy ezt írom, ki-kinézek a másik szobába, hogy lássam, mi a helyzet a teniszben, és ebből ered, hogy:

Ki milyen frizurát szeret?

Hajviseletben szinte teljesen felfordult a világ. A nők háromnegyede a ma már megszokott hosszú, kivasalt hajat visel, és azt „dobálja” hátrafelé, vagy éppen előresimogatják a tincseket… ki-ki hogy szereti. A férfiaknál egészen más a helyzet. Ma már szinte lehetetlen újat hozni a „piacra”, mert amit csak el tudsz képzelni, megtalálod a tévén, a sportpályákon, az utcákon, pontosabban mondva éppen mindenütt! Persze nem mindenki lett bolondja a hajkoronázásnak. Egykor a művészek, írók, festők, zenészek voltak az élcsoportban, persze ma is ott vannak, de a sportolók a nagy népszerűség hullámain nemcsak hogy felzárkóztak, hanem – különösen a sportjátékokban – magukhoz ragadták a kezdeményezést, és a sokrétegű, újabbnál újabb alkotások végtelen változatait láthatjuk a tv jóvoltából.

Kezdeném Đokovićtyal, aki csak harminc évvel ezelőtt lett volna különleges ezzel a klasszikus sapkafrizurával. Két-három centiméter hosszúságú a haj, s így nincs vele semmi baj, bárhogyan is fúj a szél. Még simítani sem kell, mert minden szál a helyén marad! Raonić ezzel szemben kilónyi olajat vagy valami krémet használ arra, hogy a frizurája minden pillanatban, bármilyen mozdulat után úgy álljon, ahogyan azt ő vagy valakije elgondolta és „megörökítette” a nagy meccsre. Nadal más megoldást tart a legjobbnak. Mindig „felköti” a meglehetősen hosszú haját. A hajkötő arra is szolgál, hogy a hihetetlen izzadságpatakját felszívja. Szinte minden meccsen látni lehet, hogy csöpög a verejték az orráról. A mérkőzés kezdete előtt Nadal frizurája egészen férfias, annak ellenére, hogy eléggé hosszú a haja. Federert megirigyelheti minden nő, mert a haja ápolt, és amikor leveszi a pántot, sem kell más, mint hogy megrázza a fejét, és minden szál a helyére kerül, mintha kezébe se vette volna a teniszütőt. Az utóbbi két évben csak annyit változtatott a frizurán, hogy két-három centivel rövidebb lett a haja. Wawrinka, a másik svájci kiválóság a következőképpen „fésülködik”: egymás után négyszer-ötször elölről hátra, egészen a tarkójáig „végigboronálja” a fejét mind a tíz ujjával. Így aztán maradhat a gólyafészek éppen olyan, amilyen volt.

Lehetne órákon át sorolni a játékosok frizuráját, de én még csak egyet illesztek ide, majd mindjárt meglátják, miért. Čilićnek olyan szakálla és bajusza van, mint nekem, azzal a különbséggel, hogy ő fekete, én meg hófehér szőrzetű vagyok. S miért őt „festem le”, hát azért, mert a férfifrizurák egyik legújabb „termékét”, a borotvált részt használja. Mégpedig pontosan úgy, mint a sok focista, persze ebből kifolyólag millió fiatal fiú és nem annyira fiatal férfi: a fejtetőn rövidebb vagy hosszabb a haj, a két oldalon pedig borotvált vagy éppen nullásra vagy egy kicsit hosszabbra van hagyva.

Persze van olyan is, aki a nőies hosszú hajat tartja szépnek, és olyan is, aki a rövid haj ellenére is inkább nőnek tartja magát… Ma már ilyen a világ.

Nálunk már régen elkezdődött a „bojkott”

A Bayern szurkolói Londonban az Arsenal ellen szervezetten meg fogják mutatni mind nagyobb és nagyobb elégedetlenségüket a belépők szemtelen drágasága miatt. Állítólag 90 euró plusz 10 euró postaköltség az ára egy jegynek! Nos, ezt már nem tudják lenyelni, és szellemes módon akarják a klubvezetőknek megmutatni, hogy mi vár rájuk, ha továbbra is ilyen drágák maradnak a belépők.

Az Arsenal–Bayern meccs első 5 percében a német szurkolók nem foglalják el ülőhelyeiket! Nem lesz tehát éneklés, a csapatot nem üdvözölik, buzdítják – hangtalan, üres stadion várja a csapatot! A fennmaradt 85 percben aztán látható lesz, hogy mi a különbség, amikor a szurkolók „többek, mint a csapat tagjai”!

Érdekes lesz követni az üzenet értékelését a klubok vezetőségében. Ugyan engednek-e a negyvennyolcból?! Egy-egy klub, mint például éppen az Arsenal, a Manchester United vagy a City, nem hinném, hogy az elsők között lenne a belépődíjak a csökkentésében, hisz minden ülőhelyet eladnak a bajnokság elején! Persze ha a többi klub olcsóbban nyitná kapuit, a legnépszerűbb klubok és kénytelenek lennének az „árral sodródni”.