Tomislav Nikolić szerb államfő pénteken nyolcvan belgrádi külképviselet vezetőjével találkozott és tolmácsolta Szerbia álláspontját Koszovó az UNESCO-ba való felvételéről. A köztársasági elnök értékelése szerint ha Koszovó az UNESCO tagja lesz, a jövőben szinte biztosan elkerülhetetlenné válnak a különböző összetűzések, nézeteltérések. Koszovó felvétele nemcsak Szerbia, hanem az egész régió, Európa és a világ számára is problémás, nyomatékosította. A kikényszerített megállapodások a jövőbeni összetűzések táptalaját képezik, mondta.
Szerbia 2012-ben az egész világ előtt bizonyította, hogy fáradtságot és áldozatot nem kímélve hajlandó Brüsszelben tárgyalni Pristina képviselőivel, bármilyen témáról. A másik, pristinai fél azonban nem volt hajlandó egyeztetni a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) koszovói vagyonáról, noha a brüsszeli tárgyalásokat addig nem lehet érdemben lezártnak tekinteni, amíg közös nevezőre nem jutnak az SPC helyzetéről, vagyonának és a templomoknak, kolostoroknak a védelméről, értékelte, Nikolić. „Szerbia Európa egyetlen olyan országa, amelytől területének elrablását, lakosságának elüldözését, a büntetlen öldöklést és a szervkereskedelmet követően az UNESCO védelme alatt álló kulturális örökségét is megpróbálják elrabolni” – mondta.
– Mindez egy folyamat része. Megpróbálják megmásítani a történelmi tényeket, annak érdekében, hogy a szerbek a társadalom peremére szoruljanak Koszovóban, vagy pedig elhagyják otthonaikat. Koszovó területén eddig 174 egyházi objektumot semmisítettek meg. Ezenfelül több száz emlékművet döntöttek le, szerb sírokat rongáltak meg. A középkori szerb emlékműveket nemcsak a fegyveres összecsapások időszakában tették tönkre, hanem azt követően, a békeidőkben is. Ez ismét alátámasztja az előre megfontolt szándékot és jól kidolgozott tervet. Koszovóban igyekeznek mindent megsemmisíteni, ami bizonyíthatná, hogy a szerb nép hosszú évszázadok óta jelen van az adott területen. Megmásítanák a történelmet, és új állami, nemzeti, vallási identitást teremtenének. Ez a magatartás 2004-ben csúcsosodott ki, akikor a márciusi üldöztetés során tíz szerbet megöltek, kilencszázat megsebesítettek, 4 ezer embert elüldöztek, és leromboltak, illetve felgyújtottak 35 templomot, kolostort. Vajon az Önök országában rábíznák-e azokra az ország kulturális örökségét, akik ezeket korábban megkísérelték megsemmisíteni. Ez olyan, mintha a farkasra bíznánk a bárányt – érvelt Nikolić.
Másrészről Koszovó témájában Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke, a Szerb Haladó Párt koalíciós partnere arról értekezett a Danas napilapban megjelent szerzői írásában, hogy a szerbiai polgároknak jogukban áll megtudni, milyen következményekkel jár, ha az államvezetőség a Koszovó elnevezésű falat vonja fel Szerbia és az Európai Unió közé. Szerbia a gazdaság és a demokrácia tekintetében is elveszne, vele együtt pedig a koszovói szerbek is kilátástalan helyzetbe kerülnének, fogalmazott Drašković.
– Irinej pátriárka azt mondja, Koszovó nélkül Szerbia olyan, mint fej nélkül a test. Ez azt jelenti, hogy Szerbia immár tizenöt éve halott. Szerbia szenved, nagyon szenved. De Szerbia élni akar és élnie kell. Hogy megerősödjék, hogy kihúzza magát, hogy befolyásos szövetségesekre tegyen szert, hogy elszakadjon a holt mítoszoktól. Ha a polgároknak népszavazáson vagy rendkívüli parlamenti választásokon kell választaniuk Koszovó védelme és az uniós tagság között, akkor az egyháznak, a szerb kormánynak, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának és a médiának is kötelessége elmondani, hogy mit is védelmeznének, illetve mi lehet ennek a következménye. Szerbiát 1999-ben kiüldözték Koszovóról. Ugyanez 2008-ban is megismétlődött. Egyedül a hatalmas Kína és Oroszország védelmezik az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szerbiához tartozó Koszovót. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy vajon valóban baráti magatartásnak tekinthető-e az, amikor valaki arra ösztönöz, hogy olyasmit védj meg, amit már elveszítettél, kockáztatva mindazt, ami még a tiéd – írta Drašković.
A politikus álláspontja szerint Szerbia számára kizárólag az euroatlanti csatlakozás lehet az alternatíva, a szerb kolostorokat, templomokat, kulturális örökséget és az embereket csakis a vegyes, szerb–albán rendőrség védelmezheti, mindennek pedig az EU lenne a biztosítéka és felügyelője, érvelt Drašković, aki azt sem érti, hogy miért kell a Brüsszelben zajló tárgyalásokat Belgrád–Pristina-párbeszédnek nevezni, hiszen nem a két város polgármestere, hanem Szerbia és Koszovó miniszterelnöke tárgyal egymással.
