Nem éppen frissek azok az adatok, amelyeket a statisztikai hivatal nemrégiben közzétett, de ékesen bizonyítják, hogy milyen anyagi helyzetben vannak a szerbiai családok. Ebből a közleményből kiderül ugyanis, hogy egy átlagos, 2,7 személyből álló háztartás az év második negyedében összesen 56.332 dinár családi bevétellel rendelkezett. Ennek fele a keresetből, csaknem egyharmada a nyugdíjból, valamint a többi a saját terményekért ki nem fizetett összegből származott.
Ennél sokkal érdekesebb azonban a kiadások oldala, mert a felmérésből kiderült, hogy az emberek 1488 dinárral többet költenek, mint amennyit sikerül megkeresniük. Ennek egyetlen észszerű magyarázata a vásárláskor kiadott banki csekkek létezése, vagyis előre elköltjük a majdan remélt pénzünket. A kereskedők a megbeszélt időpontban megfizettetésre leadják ezeket az értékpapírokat, a számlatulajdonos azonban addigra már másikat adott ki. Lényegében a folyamatos elszegényedés egyik, figyelmen kívül nem hagyható tünete ez. Persze, s szinte költőinek nevezhető kérdés: a polgárok miért folyamodnak az eladósodáshoz? Az ok egyszerű: szeretnének jobban élni, mint ahogyan lehetséges. Ennek pedig ára van. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a családi bevétel 36 százalékát elviszi az élelem és az üdítők, több mint 15 százalékát a rezsiköltségek. Az utazásra fordított összeg vészesen közelít a rendelkezésre álló pénz egytizedéhez…
Nem kétséges, hogy jelenlegi körülményeink között sokkal jobban oda kellene figyelnünk a nem kimondottan szükséges költekezésre. Ide tartozik a cigaretta, valamint az alkoholos italok. Szinte dinárra annyi megy el piára, mint ruházkodásra, vagyis nem fontos a külsőnk, hiszen az ebből esetleg eredő kínos érzést elnyomja a pálinka vagy a sör hatása.
Az is jelzésértékű, hogy jövedelmünknek alig 5,7 százalékét költjük telefonálásra és kulturális igényeink kielégítésére. Vagyis inkább kocsmába járunk, mint színházba, s ez elég gyakran kifejezésre jut a mindennapi magatartásunkban.
Ha alaposan átgondoljuk a kiadásainkat, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az emberek a túlélésre rendezkedtek be, és a fejlettebb országokban normálisnak számító igényeikről (nyaralás, könyvek stb.) egyszerűen lemondtak.
