2024. április 19., péntek

Lángoló kereszt

Greg Iles: Lángoló kereszt (Fordította: Recskei Júlia)

A fekete és fehér lakosság tomboló egymásnak feszülése áldozatainak testét és a bűnjelek tömkelegét nyelte el az 1960-as években Mississippi és Louisiana határán a mocsárvidék, és mintha a Ku-Klux-Klan által levezényelt faji indíttatású, polgárjogi bűncselekmények áldozataival egyetemben a gyilkosságok, lincselések emlékét is magába szippantotta volna. Mississippi államban tombolt leginkább a Klan és rokonszervezeteinek terrorja, New Orleans pedig Louisianában a fekete bűnözés városának számított, amit a Lángoldó kereszt (eredetiben: Natchez Burning) szerzője, pontosabban a regény elbeszélője szerint a Katrina hurrikán úgy tisztított meg a bűnözéstől, mint az isteni akarat Szodomát és Gomorát az eltévelyedéstől.

A regény eredeti címében szereplő város valós település, van története, múltja, kétségkívül takargatni valója is, amiről a regényíró Greg Iles, maga is a város lakója, lerántja a leplet. A felvezetőben három polgárjogi gyilkosságot említ, amiről közel négy évtized után sikerül lekaparni a hallgatás iszapját, csakhogy az amerikai Délen még élnek az elkövetők, és talán a regényíró is a mocsárban végezte volna, ha a tényeket nem öltöztette volna a fikció köpenyébe.

Legyen valós, részben valós, vagy teljesen kitalált történet, a Lángoló kereszt pergő, izgalmas, furcsa fordulatokban bővelkedő, csavaros történetvezetésű thriller. A négy évtizeddel korábbi eseményekről a regény első személyű elbeszélője (mellette van egy mindentudó elbeszélő is), Natchez polgármestere, aki részidőben regényíró is, korábban ügyészként dolgozott, tehát jogi végzettséggel bír, illetve menyasszonya, az államok sajtómoguljának lánya, Pulitzer-díjas újságíró, jelenleg lapkiadó, semmit se tud, mindaddig, amíg a városba visszatért egykori (fekete) ápolónő, a polgármester apjának egykori munkatársa különös körülmények között ki nem szenved a helyi kórházban. A főügyész a polgármester jelenleg is praktizáló orvos édesapját gyanúsítja a kegyes halál előidézésével, ugyanis volt a városból terrorcselekményekkel elüldözött nővér és közte egy erről szóló megállapodás. Volt egyéb is, néhány héten át tartó szenvedélyes viszony, aminek – talán a dokitól, talán a nővért kétszer csoportosan megerőszakoló fehér horda valamelyikétől – egy félvér gyümölcse is született, aki úgyszintén jogi végzettséget szerzett, és anyja halálának hírére jogi üldözőbe vette vélt apját és vélt féltestvérét, a polgármestert. Az elbeszélő ezt a szálat apró nyomok elhintésével hitelesíti, jelezvén, folytatása következik.

Ugyanakkor van egy helyi újságíró, aki éppen a hatvanas évek polgárjogi bűncselekmények földerítésére tette föl életét, évtizedeken át hangyaszorgalommal gyűjtötte az adatokat, nyilatkozatokat, vallomásokat, de a hetilapban, ahol dolgozott, csupán morzsákat jelentetett meg belőlük, ügyelve, hogy ne fordítsa maga ellen a főkolomposokat a végső leszámolásig. A polgármester és lapkiadó menyasszonya tőle értesülnek arról, hogy a KKK, vagy az abból kivált és önállóan gyilkolászó Dupla Sasok formáció, esetleg egy harmadik helyi bűnszervezet lángszóróval fölégette a város zeneboltját, néger tulajdonosával együtt, két fiatal muzsikusát és egy sor más embert eltett láb alól, köztük egy fekete zenészt, aki a zeneboltban szorgalmasan igyekezett kielégíteni a város legtehetősebb embere lányának nimfomániás kívánságait. A fiúk rosszul jártak: a szóbeszéd szerint volt, akit keresztre feszítettek, volt, akit elevenen megnyúztak, vagy elégettek. A fekete-fehér szexuális játszmákat nehezen viselő apa például a lányát kényeztető „nigger muzsikus” csontjából papírvágó kést készíttetett, aminek markolatát a fiú péniszének bőrével vonták be.

Persze nem minden ennyire drasztikus a regényben, a szerző kerüli a horrorisztikus jeleneteket, inkább utal, sugall, a végkifejletnél azonban keményen felpörgeti az eseményeket, amelyek negyven év után mindössze három nap alatt kulmináltak. A helyi oknyomozó újságíró és a médiamogul lapkiadó lánya érzékletesen mutatja be a médiacápák viszonyát, a kirobbanó botrány, a fekete nővér túlvilágra segítése egyszerre mozgósítja a polgárjogi bűntettek tekintetében korábban érdektelen Nemzeti Nyomozóirodát, a Nemzetvédelmi Hivatalt, és persze az ügy(ek) félelemmel teli érintettjeinek csoportját. Ezeken belül elszabadul az erőszak, aki az erőszaktevők közül agg korára könnyíteni szeretne a lelkén, saját tettestársainak áldozatául esik, és kiderül, itt mindenki valamilyen sötét kapcsolatban áll mindenkivel. Az egyik nemzedék a koreai, a másik a vietnami háborúban volt társa a másiknak, a harmadik már a Katrinától fonódott össze. És ezek a kapcsolatok, miként az ügyészi-ügyvédi kapcsolatok keményen mozgatják a háromnapos történetet, végül, jeleztem már, egy hard boiled krimi keretében.

Előtte viszont: három nap története majdnem 750 oldalon? Igen, ennyi kell egy faji háború föltárásához. Egy bűntény leleplezéséhez még több oldalra lenne szükség. Szerintem hatalmas mutatvány egyetlen napról majdnem 300 oldalt írni, úgy, hogy időközben a szerző tökéletes információkat szerzett mindarról, amit leírt. Történelem, fegyverek, orvosi műszerek, informatikai eszközök, mindenről pontos ismeretekkel bír. Meg azt is tudja, hogy ennek a regénynek folytatása is lesz, Greg Iles a New York Times kiemelkedő szerzője.

A regényt fordító Recski Júlia remek tempóban követte a szöveget, precíz, következetes és pontos. Az utolsó fejezetekben, amikor a szerző is fölkavarta a buzgóságot, mintha a fordító is megengedett volna magának néhány szóismétlést, és ez legyen a legnagyobb mulasztása, hiszen bizonyára várja már, hogy Greg Iles folytatást készít mostani regénye után, amit a műfaj legendája, Stephen King, aki nem egy regényét éppen az itt tárgyalt körzetből indította azzal az üzenettel küldött útjára, hogy: „Rendkívül szórakoztató és pokolian izgalmas”. És ez nem hízelgés. Mert még nem jeleztem: a Lángoló kereszt egyenesen vezet Martin Luther King és J. F. Kennedy meggyilkolásához, illetve Robert F. Kennedy szenátor tőrbecsalásáig – kellemes és izgalmas olvasást!