Fantasztikus eredményről számolt be a fehérorosz választási bizottság: eszerint a 61 éves Aljakszandr Lukasenka államfő fergeteges győzelmet aratott a választáson. A vasárnapi voksoláson valósággal lesöpörte a három (névleges) ellenjelöltjét, akik közül a második helyezett is alig tudott összekaparni 4,42 százalék szavazatot, a másik kettőről nem is beszélve. (A további lehetséges vetélytársakat már jó előre kizárták a versenyből vagy azok „önként” léptek vissza.)
Bezzeg az államfő, akit sokan inkább – oroszos neve alapján – Alekszandr Lukasenkónak hívnak, hozta a formáját, sőt az előző eredményét is jócskán felülmúlta. A 2010-es elnökválasztáson még csak a voksok 79,65 százalékát szerezte meg. Bezzeg ezúttal már 83,49 százalékkal biztosította magának az első helyet, ráadásul úgy, hogy a választók csaknem 86,75 százaléka járult az urnák elé.
Bár a választást hivatalosan vasárnap tartották, a résztvevők egyharmada – talán a biztonság kedvéért, vagy valami másért – már szombaton leadta voksát, ezt sokan elfogadhatatlanak tartják. Ellenfelei máris azt terjesztik, hogy az egymás után immár ötödször újraválasztott elnök a legújabb sikert és a látványos támogatottságot sokkal inkább a hozzá hű országos választási bizottság ügyes szavazatszámlálóinak köszönheti.
Az ötcsillagos diadalhoz persze az is hozzájárulhatott, hogy a hatalom által ellehetetlenített és teljesen háttérbe szorított ellenzék bojkottálta a választást. Főként azért, mert 2010-ben a rendőrség tömegesen vette őrizetbe azokat, akik tüntetni merészeltek. Lukasenka ellenfelei öt éve azért vonultak utcára (és csaptak össze a biztonsági erőkkel), mert szerintük a diktatórikus módszerekkel irányított hazájukban a hatalom választási csalások sorozatát követte el az elnök javára.
A színjátéknak tartott legutóbbi voksolás ellen is tiltakozott egy csoport ellenzéki, de a Minszkben rendezett hétvégi megmozdulásuk békésen ért véget.
A volt kommunista pártvezetőből 1994-ben államfővé avanzsált Lukasenka kiváló kapcsolatokat létesített Oroszországgal, ám az utóbbi időben – az ukrajnai válság miatt – megromlott a viszonyuk. Hivatali ideje alatt tekintélyelvű (elnöki) rendszert épített ki, amelyet ellenzéke időnként bírál. A nyugati sajtó pedig Európa utolsó diktátoraként emlegeti.
Az utóbbi 21 évben szovjet típusú gazdaságot hozott létre, amelyben minden az állami tulajdonra épül, és központi irányítás alatt áll. Ezáltal a többség számára minimális jólétet biztosított, egyszersmind sikerült elhitetnie annak a látszatát, hogy a honfitársait nem fenyegeti a teljes elszegényedés, sem az éhezés. A látszatot azonban külső hitelekből próbálja fenntartani, mivel a hazai gazdaság betegeskedik. Az EU ugyan hajlandó valamennyi pénzt kölcsönözni, de cserébe reformokat és némi demokráciát vár el Lukasenkától.
