Kicsinek bizonyult pénteken este a nagybecskereki Népmúzeum kiállítóterme Várady Tibor akadémikus könyvének bemutatóján. A könyvre – amely olyan történeteket dolgoz fel, melyek alapjául a Várady család 1893 és 2014 között Nagybecskereken működtetett ügyvédi irodájának a dokumentációja szolgált – nem csak az ügyvédek voltak kíváncsiak. A szerző mellett Ivan Ivanji író, fordító és Bora Babić az újvidéki Akadémiai Kiadó (Akademska Knjiga) igazgatónője szóltak az egybegyűltekhez. Ez volt a kiadvány első bemutatása.
A Spisi i ljudi (Iratok és emberek) cím alatt, szerb nyelven megjelent könyv húsz-egynéhány történetet dolgoz fel, melyek alapjául a Várady család három generációja által működtetett ügyvédi irodájának a dokumentációja szolgált. A könyv nagyobb része a tavaly magyarul megjelent Zoknik a csilláron, életek hajszálon című kiadvány fordítása és mintegy harminc százaléka az új szöveg. Ahogy a szerző vallja, sok szerb nyelvű illusztrációhoz próbált szerb nyelvű szövegeket fűzni, a magyar nyelvűekhez magyar nyelvűt. A becskereki többnyelvűség szellemében a magyar után megjelent a szerb nyelvű kiadása is a könyvnek és a szerző nagyon reméli, hogy egy német kiadás is megjelenik a közeljövőben.
Bora Babić emlékeztetett arra, hogy a szerző már a hetvenes évektől irodalommal is foglalkozik. A magyar nyelven megjelent könyvei mellett esszékötetét 1976-ban szerb nyelvre lefordították. A most megjelentetett könyv pedig szerinte dokumentáris próza, amelyet regényként is lehet olvasni.
Az ügyvédi iroda tükrében felelevenített emberi sorsok betekintést adnak a kor társadalmi életébe is. A több nyelven íródott dokumentumok pedig egy különleges körítést adnak a történeteknek, ugyanis Nagybecskereken egykor mindenki ismerte a szomszédja nyelvét. Ivan Ivanji visszaemlékezett az időre, amikor nem ismert gyereket, aki nem tudott volna szerbül, magyarul és németül. Sajnos ez a világ eltűnt. A fiatalok már nem ismerik a velük együtt élők nyelvét.
A Várady ügyvédi iroda hagyatékának egy részét (bútorok, dokumentumok, politikai röpiratok, levelek, zászlók, a történelem különböző áldozataira vonatkozó emlékek, kitüntetések képezik azt az értékes hagyatékot) a család a nagybecskereki Népmúzeumnak adományozta. Az örökség másik része a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézetbe kerül majd. A többinek a sorsa még ismeretlen.
