Szabadkai Zeneiskola (Molnár Edvárd archív felvétele)
A Magyar Nemzeti Tanács a tavasszal jóváhagyta a Szabadkai Zeneiskola népzenei tanszakára vonatkozó tantervjavaslatát, a népi éneket illetően, ugyanakkor indítványozta a tanszak bővítését, kiegészülését, amely a népi hangszeres oktatásra is kiterjedne. A tervek szerint akár már a következő, 2016/17-es tanévtől sor kerülhet arra, hogy a Szabadkai Zeneiskola népzenei tanszaka újabb képzésekkel gazdagodik. A bővítésről, annak folyamatáról, jelenlegi stádiumáról és a következő lépésekről kérdeztük Paskó Csabát, az MNT Végrehajtó Bizottságának a tagját:
– Az MNT tavaly decemberben megkapta azt a programot, amelyet a Szabadkai Zeneiskola kidolgozott, és amely szerint a magyar etnomuzikológiát, népzenét egy külön tantervben szeretné majd oktatni. Ez akkreditálásra érkezett meg az MNT-hez a tartomány részéről, elfogadásra került, innen pedig Belgrádba ment. A programban az etnomuzikológiának csak a vokális, az énekes része lett kidolgozva. A végrehajtó bizottság rögtön megállapította, hogy fontos lenne ennek folytatására is sort keríteni. Ez alatt az instrumentális, a hangszeres oktatást értjük. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy Vajdaságban kevés a zenekar, nincs mindig utánpótlásuk, a nyári táborok, különböző magyarországi továbbképzések adnak alkalmat a tudásszerzésre, ezért jó lenne kieszközölni egy akkreditált etnomuzikológiai szakot, amely nemcsak a vokális részre vonatkozna, hanem lenne egy bővítménye, a hangszeres rész is. Ide kerülne például a hegedű, a cimbalom, a tárogató oktatása, tulajdonképpen olyan hangszerek, amelyek oktatásához kapacitása van az iskolának, amelyekre található szaktanár. Miután elfogadtuk az akkor kidolgozott programot a vokális részre, arra kértük az igazgatónőt, hogy ezzel ne álljunk le, legyen folytatása. Vállalja fel az iskola az instrumentális program kidolgozását is, amit majd a tanintézmény felterjeszt a tartományhoz, ahonnan jóváhagyásra küldik az MNT-be, ezek után pedig szerbiai szinten véglegesítik. A vokális rész akkreditálása tehát már folyamatban van, az instrumentális része pedig kidolgozásra vár. Úgy tudom, hogy az eddig szerzett diplomákon szerb etnomuzikológia volt feltüntetve. A Szabadkai Zeneiskola oktat magyar népzenét, de nem akkreditált formában, hanem a szerb etnomuzikológia keretein belül. Amennyiben Belgrád engedélyezi a már tartományi szinten és az MNT által jóváhagyott etnomuzikológiai vokális programot, akkor visszamenőleg is, és a jövőben is akkreditált diplomákat adhat ki a Szabadkai Zeneiskola.
A népi tanszakra vonatkozólag ez tulajdonképpen egy kérés, egy óhaj megfogalmazása a részünkről, a vajdasági magyarság részéről. Ez most Belgrádban van, a folytatása, illetve a hangszerese részt illető bővítés lenne a következő lépés. Fontos a néptánc, a népi éneklés mellett a hangszeres rész is, hogy jól képzett zenekaraink lehessenek, kiváló népzenei felállások, akik később a magyarság, a magyar identitás megőrzésében komoly szerepet vállalhatnának, akár a szórványmagyarság területén, és természetesen minden más kultúregyesületben, ahol a magyar néptáncot művelik – mondta lapunknak Paskó Csaba.
„A tantervek kidolgozása egy kiterjedt munka”
A népi ének szak tantervének elfogadására a Szabadkai Zeneiskola már 2012-ben benyújtotta a kérelmet, a népi hangszerek szakirány esetében pedig a tantervet még ki kell dolgozni – nyilatkozta lapunknak Barlai Edit, a Szabadkai Zeneiskola igazgatónője:
– A népzenei tanszak 2009-ben indult, azonban ekkor csak a szerb hagyományos éneklésnek volt meg a tanterve. Mikor átvettem a Zeneiskola vezetését (2012-ben), ezt a hiányosságot igyekeztem pótolni és indítványoztam a szerb tantervnek megfelelő magyar tanterv kidolgozását, amiben az akkori MNT partner volt. Többen részt vettünk ennek megvalósításában. Át is adtuk az illetékes minisztériumnak, de az MNT választási folyamatánál ez az eljárás megakadt. Miután megalakult az MNT új vezetősége, ők indítványozták a tervek bővítését, a népi hangszerek tantervének kidolgozását. Így a jelenlegi kép: a népi ének tanszak tantervének elfogadása folyamatban van, a népi hangszerek tanterve még nem lett átadva.
A tantervek kidolgozása egy kiterjedt munka. Ezen a szakon minden évben több hangszert tanulnának a diákok, és minden újabb évben bővülne ennek tárháza. A hangszerek készítése és kidolgozása is a tanterv része. A szerb tantervben ezek a kettős pásztorsíp, guzlica, duda, stb. A magyar hangszereket majd a tanterv kidolgozásakor tudjuk meg, hogy melyek is. Minden valószínűséggel benne lesz a citera, a cimbalom is. A népi hangszer tantárgynál majd különböző hangszerekre lesz szükség, és a Magyar Nemzeti Tanács segítsége ebben jelentős lehet.
A tanterveket a Nemzeti Tanügyi Tanács hagyja jóvá. A nemzeti kisebbségi tanterv kidolgozásánál a nemzeti tanácsok segítenek a tantervek kidolgozásában. A tanterveket a Vajdasági Pedagógiai Intézetnek adjuk át, és ők továbbítják a Nemzeti Tanügyi Tanácsnak. Ezt a tantárgyat azok a tanárok oktathatják, akik etnomuzikológiát tanultak, ami Újvidéken van. Az iskolánkban van két tanár, akik megfelelnek ezeknek a feltételnek. Ha valaki befejezi ezt a szakot, a diplomán majd a következőket írja a végzettségnél: Zenei munkatárs – Etnomuzikológus, főtárgy: Népi hangszerek – emelte ki Barlai, majd hozzátette:
Fontos a hagyomány őrzése, ismerete. Akkor van jövő, ha ismerjük a múltat. Ennek ápolása a gyerekkorban kellene, hogy megkezdődjön gyerekdalokkal, népdalokkal. Ezek gondozása a művelődési egyesületek rendeltetése: néptánc szervezése, népi hangszerek tanulása. Az ő szerepük továbbra is fontos ebben a folyamatban, hisz ott több művészet is találkozik egy helyen: kézművesség, táncművészet, népi ének – ezek átfonódnak, kereszteződnek, kapcsolódnak. A zeneiskolában ennek a zenének a tudományos részét tanulják. Más formában: részletekre bontva, elemezve, rendszerbe foglalva, lejegyzetelve.
A Zeneiskolánkban a klasszikus zene tanulásának mély gyökerei vannak: 146 év alatt alakultak ki. Ez a múlt alakította ki a Zeneiskola meghatározó értékét. A klasszikus zene továbbra is marad a fő gerince az iskolánknak. Az új tanszakok megnyitása az iskola nyitottságát jelenti és majd a jövőben derül ki helyessége, sikeressége – tette hozzá Barlai Edit, a Szabadkai Zeneiskola igazgatónője.
Fontos lépés
A népzenei tanszak bővítésével kapcsolatban kérdeztük Kanalas Zsófiát, a Szabadkai Zeneiskola népzene szakos tanárát is:
– Fontosnak tartjuk a népzenei tanszak kibővítését, már csak azért is, mert a népi ének magában nem teljes, ami a népzenét illeti. Hozzátartozik úgy a népzene, mint a néptánc is. Ilyen indokkal lett indítványozva, hogy a népzenei tanszakon belül beinduljon a népi hangszer szak is. A népzenei tanszak magyar népzene szakos tanáraként fontosnak tartom ezt a lépést, mert szüksége van úgy a Szabadkai Zeneiskolának, mint a vajdasági magyarságnak is képzett zenészekre, akik majd később magasabb szinten foglalkozhatnak a fiatalabb generációkkal. Megfogalmazódott, hogy ez akár a következő tanévben beindulhat, de egyelőre csak reménykedünk benne – hallottuk Kanalas Zsófiától.
Gyorsan jóváhagyásra kerül
Erdély Lenke, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója szerint a benyújtást követően rövid időn belül értékelik véleményezik a szóban forgó tanterveket.
– Kisebbségi tantervekről van szó, hiszen az intézetet azért hozták létre, hogy a hivatalos nyelvhasználatban lévő kisebbségi nyelveken folyó oktatással foglalkozzon. Bármi, ami fontos a nemzeti kisebbségek számára, legyen szó szakokról vagy tankönyvekről, azt tulajdonképpen mi véleményezzük és a tartományi oktatásügyi titkárságnak továbbítjuk. Az előző tantervet, ami az etnomuzikológia szak keretében megíródott és javaslatra került, tíz napon belül továbbítottuk. Ha megérkezik a magyar népzenével kapcsolatos tartalmak bővítése az intézethez, annak véleményezése is minden bizonnyal megközelítőleg ennyi időt vesz igénybe. A tartományi titkárság után a következő lépés a minisztérium, nekik kell jóváhagyniuk a tartalmakat, az persze nem biztos, hogy ott is jóváhagyják, vagy gyorsan jóváhagyásra kerül. Nagyon fontosnak tartjuk a népzenei tanszak bővülését, hiszen a kisebb településeinkben és a szórványban működnek a művelődési egyesületek. Akadnak települések, ahol csak a művelődési egyesületekre van bízva a magyar népdal és egyáltalán a néphagyományok ápolása. Fontos lenne, ha a gyerekek – később mint tanulók, diákok, hallgatók – zeneiskolás keretek között ápolhatnák tovább a népzenét, fejleszthetnék magyar népi hangszerismereteiket. A jövőben akár a saját településük művelődési egyesületeiben vagy máshol tudnák átadni a kisebbeknek mindazt, ami lényeges az önazonosságunk megőrzése szempontjából, hogy amit örököltünk őseinktől, folyamatosan ápoljuk, éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek adottak számunkra – mondta Erdély Lenke.
