Az eleméri gyászmise (Ótos András felvétele)
Kiss Ernő honvédtábornok eleméri sírjánál, a Szent Ágoston-templomban emlékezett az aradi vértanúkra Vajdaság magyarsága. Az anyaország, a környék magyarsága, a politikai pártok, a civil szervezetek és önkormányzatok képviselői mellett ezúttal is megjelentek a szenttamási, bácsfeketehegyi és a kishegyesi diákok, akikhez az idén csatlakoztak a nagybecskereki társaik is.
Kiss Ernő Temesváron született, de birtokai Magyarittabén és Eleméren voltak, a győztes csatáit is a környéken vívta meg. A kivégzését követően tisztiszolgája titokban eltemette az aradi temetőben. Hat évvel később Katalinfalván (Katrinfeld, ma Ravni Topolovac) újratemetik, majd hamvait 1872-ben Elemérre vitték, ahol a Szent Ágoston templom szentélye alatti kriptájába helyezték örök nyugalomra. Az Emléktemplom a kilencvenes évek elejétől a délvidéki magyarság zarándokhelyévé vált.
A tegnapi kegyeletadás gyászmisével kezdődött, melyet Gyuris László nagybecskereki plébános celebrált paptestvéreivel. Az egybegyűltekhez szólt Kiss Nándor, a Református Keresztyén Egyház bánáti esperese is.
Ünnepi beszédében Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete október hatodika üzeneteit hangsúlyozta ki.
– Az egyik a nemzet összetartozásáé, a másik pedig a gesztusoké. Összetartozás érzése nélkül nehezen képzelhető el egy nemzet megmaradása, fennmaradása. Gesztusok nélkül pedig egy nemzet csak gyengeségéről tehet tanúbizonyságot. Fontos azonban, hogy az összetartozás és a gesztusok szükségességére ne egy-egy nemzeti tragédia után ébredjünk rá – hanem a mindennapokban is tartsuk fontosnak ezeket az értékeket – mondta Pintér Attila.
Ahogy Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondta, nemzeti gyásznapunkon egy kicsit önmagunkat is gyászoljuk. Azt, hogy fogyunk, hogy vesztesként érezzük magunkat. De, mint ahogy az aradi vértanúk áldozata sem volt hiábavaló, úgy a remény minket is vigasztal és biztat.
– Büszke – akár a vértanúságig is – egy kisebbségi léthelyzetben élő ember akkor lehet, ha küzdhet közössége és a maga érdekeiért. Nekünk ma azt kell eldöntenünk: a senki földjén, a bizonytalanságban vagy pedig szülőföldünkön érzelmileg és szellemileg a magyar nemzethez kapcsolódva akarunk-e élni. Az EU felé haladó Szerbia számára is egyértelmű az, hogy miként a családnak, a nemzetnek sincs alternatívája. Mindegyik nemzet történelmi képződmény. A magyar is. Ha pedig ez az igazság, akkor ennek a nemzetnek nyelvre, kultúrára, közös érzületre van szüksége. És nemcsak a kivételes órákban, hanem a nap mind a huszonnégy órájában. Ehhez pedig a szabadsággal egyenértékű teljes élet kell. Ehhez viszont anyanyelvű óvodák, középiskolák, főiskolák, intézmények, szervezetek, papok, értelmiségiek kellenek, mondta Hajnal Jenő.
Pásztor István adózik a vártanúk emlékének (Ótos András felvétele)
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke elmondta, hogy ilyenkor ünnepnapon az ünnepről szokott az ember általában beszélni, kevésbé a megemlékezés helyéről.
– Azt gondolom, hogy aki évekre visszamenőleg folyamatosan jár ide, Elemérre, az láthatja, hogy közös erőfeszítéssel ez az Emléktemplom folyamatosan szépül. Már nem csak kívülről újult meg, nem csak az udvara lett sokkal rendezettebb. Nem csak maga a kegyhely lett sokkal rendezettebb – a belső fölújítása is elkezdődött. Ennek az erőfeszítésnek pedig folytatása is lesz. Jelentős erőfeszítéseket tesz a politikum is és a nagybecskereki püspökség is – a püspök úrral az élen – annak érdekében, hogy Kiss Ernő egykori főtéri szobrának a megmaradt torzója méltó helyére kerüljön, s hogy azzal is gazdagodjon a kegyhely, nyilatkozta a VMSZ elnöke.
A megemlékezés végén az anyaország képviselői, a politikai pártok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.
