Kilenc nemzeti tanács képviselője látogatott a héten Brüsszelbe. Az ott szerzett tapasztalatok összefoglalására Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét kértük fel, aki e-mailben tájékoztatott bennünket a részletekről.
Fotó: Molnár Edvárd
– Brüsszelben Kihívások és lehetőségek a szerbiai kisebbségekért címmel szervezett tanácskozást Marian-Jean Marinescu, az Európai Parlament román képviselője, és ezen bevezető előadást David McAllister, úgyszintén az Európai Parlament képviselője tartott, aki a Szerbiával kapcsolatos 2014. évi állásfoglalási indítvány előterjesztője volt. A nemzeti tanácsok képviselői ismertették a tanácskozás résztvevőivel az időszerű szerbiai kisebbségi kérdéseket.
Ezen a rövid megbeszélésen mindenekelőtt azokra az oktatási problémákra igyekeztem rámutatni, amelyek ma a legszervezettebb és legfejlettebb oktatási-nevelési hálózatokat sújtják Szerbiában, így a vajdasági magyar nemzeti közösséget is. Hiszen az oktatás ésszerűsítését és fenntarthatóságát kisebbségi iskolákban csakis a pozitív diszkrimináció elve alapján lehet megvalósítani, ha nem akarjuk, hogy a kisebbségek még inkább veszélyeztetve érezzék magukat szülőföldjükön. Egy-egy kisebbségi közösségben egy-egy iskolai osztály összevonása vagy megszűnése, egy-egy intézmény munkájának ellehetetlenítése, bezárása, elvesztése olyan emberjogi kérdéseket is érintene már, amely egy-egy kisebbségi közösség mindennapi életére nézve, korábbi emberi, közösségi és kisebbségi jogaihoz viszonyítva visszalépést, visszafejlődést, hátrányt jelentene, és amelyre érdemes felhívni az Európai Unió illetékeseinek is a figyelmét. Ez azért is nagyon fontos, mert az itt élő magyar közösség akkor tud csak igazán az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a szószólója és támogatója lenni, ha a csatlakozási folyamat nem csökkenti, hanem erősíti közösségünket kisebbségi jogaiban, mindenekelőtt az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és az anyanyelvhasználat minden területén.
Ennek egyik legfontosabb garanciája a nemzeti tanácsok eredményes és sokoldalú működése, hatásköreinek és jogainak pontos körülhatárolása lehet. Ehhez pedig nélkülözhetetlen egy átfogó, az élet minden területén alkalmazható nemzeti tanácsi törvény meghozása. A megbeszéléseken a nemzeti tanácsoknak mint a kulturális autonómia legfőbb szerveinek a fontosságára és jogi státusok pontos meghatározására is igyekeztem rávilágítani.
Ezek a témák természetesen szóba kerültek azokon a megbeszéléseken is, amelyeket Deli Andor európai parlamenti képviselő úr és irodája szervezett meg számomra, és amelyeknek köszönhetően találkozhattam rajta kívül Pelczné dr. Gáll Ildikóval, az Európai Parlament alelnökével, Szájer Józseffel, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának alelnökével, Gál Kinga, Bocskor Andrea, Tőkés László és Erdős Norbert európai parlamenti képviselőkkel, valamint Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletének két tagjával, Manzinger Krisztiánnal és Modok Benővel.
Megtisztelő és fontos találkozóm volt Navracsics Tiborral, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosával is, akit felkértem, hogy látogasson el az Újvidéken nemrég megnyílt Európa Kollégiumba, és tartson előadást a szakkollégium hallgatói részére. A biztos úr örömmel fogadta a meghívást, és várhatóan tavaszra ellátogat szerbiai körútja során ebbe a számunkra oly fontos és jelentős intézménybe is.
