2024. március 29., péntek

Volt egyszer egy Újvidék 119.

Mindennapok 1945 őszén

1945 őszén már észrevehetőek voltak a békés élet jelei is. A városi közlekedés is felélénkült, és egyre gyakoribbak voltak a közlekedési szerencsétlenségek. Hogy ezt megakadályozzák, 1945. október elején a közlekedést szabályozó, akkor „szigorúnak” minősített rendeleteket hoztak. A rendeletek meghozatalának okaként azt hozták fel, hogy „az egyre inkább növekedő forgalomban sem a járművek, sem a gyalogosok nem tartják magukat a közlekedési előírásokhoz”. Az akkori értékelés szerint voltak olyanok, akik nem eléggé voltak járatosak a közlekedésben, ezek közé elsősorban az újdonsült gépkocsivezetőket sorolták. Gyakori jelenség volt, hogy a nem eléggé képzett gépkocsivezetők gyorsan hajtottak, de a gyalogosok sem igen tartották be a szabályokat, „nem voltak eléggé elővigyázatosak a kocsiutak átszelésénél”. A közlekedés zavartalan menetét az is nehezítette, hogy sokan fordultak a rendőrökhöz, akiket annyira lefoglalt az érdeklődőkkel való beszélgetés, hogy azok nem tudtak odafigyelni a közlekedés zavartalan lefolyására. Ezért a „noviszadi városi milíciának ismételten” meg kellett szabnia azokat a sebességeket, amelyekkel a városban haladni lehetett. Így Újvidéken a személyautók 30 kilométeres, a teherautók 20, a társasgépkocsik és a motorkerékpárok is 20 kilométeres óránkénti sebességgel haladhattak a város utcáin. A villamos 15 kilométeres sebességgel, míg a kerékpárosok csak 10 kilométeres sebességgel „száguldhattak”. Ez természetesen nem vonatkozott a ködös és csúszós időre, amikor a sebességet az időjáráshoz kellett igazítani. A városi milícia előírásai persze nem vonatkoztak magára a rendőrségre, a tűzoltóságra és a mentőkre. A gyalogosoknak szigorúan tiltották, hogy az útkereszteződésen kívül haladjanak át az úttesten. 1945. október 1. és október 7. között csak figyelmeztették a szabálysértőket, majd ezt követően büntetéseket róhattak ki, úgy a szabálytalan járókelőkre, mint a gyorsan hajtó járművezetőkre.

A városi tömegközlekedés eszközei, a városi villamos, buszok, fiákerek és egyéb szállítást vállaló kocsik és targoncák is már nagyban működtek. A villamosközlekedés 1945. május 25-én indult újra, míg a régi városi buszokat a néphadsereg ajándékozta a városnak. A villamosok két vonalon közlekedtek, az egyik, a régi vasútállomás–központ és a Duna part között, míg a másik, a Futaki út–központ között és a Temerini úton. A tömegközlekedés azonban így sem volt zavartalan, különösen abban a helyzetben, amikor nem tudták biztosítani a város teljes áramellátását, és áramkorlátozások voltak hatályban. Így volt ez 1945. október 6-a és 10-e között, amikor az újvidéki Villanytelep gépeit tisztították. Ebben az időszakban Újvidéket a vrdniki (redneki) és a verbászi villanytelepek látták el villanyárammal, ezért a fogyasztást felére kellett csökkenteni. Az illetékesek tudták, hogy a rendelkezésre álló villanyáram csak a szükségletek felét tudja fedezni, ezért áramkorlátozást vezettek be. Természetesen ez a rendelet sem vonatkozott mindenkire. Az „A” csoportba tartozó fogyasztóknál nem vezették be az áramkorlátozást, a „B” csoportba tartozók viszont kötelesek voltak nappal 8 és 17 óra között a felére csökkenteni a fogyasztást, míg a „C” csoportba tartozók az áramkorlátozás ideje alatt nem használhatták a villanyáram által működtetett gépeiket. A lakosságnak pedig a háztartásokban kötelezően felére kellett csökkenteniük az áramfogyasztást, mert csak ilyen módon lehetett valamennyi áramot biztosítani a vidéki villanytelepek segítségével az újvidékiek számára. A mindennapos gondok közé tartozott a közellátás megszervezése is. Erről különböző politikai fórumokon, különböző politikai döntéseket hoztak. Erről a kérdésről, a Vajdasági Népszkupstina is tárgyalt. Ezen az értekezleten megállapították, hogy Vajdaságban az elért eredmények meglehetősen gyengék, mert a „kistermelőktől” nem sikerült elegendő zöldséget, főzelékfélét, és gyümölcsöt felvásárolni, de nehézségbe ütközött a szükséges hízott sertések felvásárlása is. Ezért arról is szó esett, hogy ezeknek a terményeknek az arányosabb elosztására van szükség. Az intézkedések, amelyekről szó esett, radikális megoldásokat irányoztak elő, amelyek azonban senkinek sem voltak ínyére, de a politikusok reményei szerint csökkentették a spekuláció lehetőségét és biztosították a termények arányosabb elosztását, a passzív országrészek ellátását. Mindenesetre, az új rendeletek nem maradtak meg sem az újvidékiek, sem pedig a környékbeli és vajdasági mezőgazdasági termelők és gazdák szép emlékeiben.