Spanyol aranyéremmel zárult a férfi-Európa-bajnokság, Szerbia a csoportkörben remekelt, a sorozatos győzelmeket követően azonban a legfontosabb találkozókon, a Litvánia elleni elődöntőben és a franciákkal vívott bronzmeccsen alulmaradt. Az elődöntőben elszenvedett vereség miatt lecsúszott az olimpiai részvételt jelentő pozíciókról is, és jövőre kénytelen lesz kvalifikációs tornán kiharcolni ennek jogát. Az Eb után írtak hideget és meleget is a válogatottról, azok azonban, akik objektíven próbálták értékelni az eredményt, úgy fogalmaztak, örülni kell annak, hogy Szerbia ismét a kontinens legjobbjai közé tartozik. Hasonló véleményen van a topolyai Harkai Hunor is, a dán női első osztályban szereplő, az októberi idényrajtra készülő Aabyhøj vezetőedzője.
• Milyennek látta az Európa-bajnokságot? A legjobb csapat került a kontinens trónjára?
– Az Eb számomra mindig a legizgalmasabb versenysorozat, sokszor több meglepetés születik, mint a vb-n vagy az olimpián. A szerb válogatott minden mérkőzését tudtam nézni az edzések és a felkészülési mérkőzések között. Újabb nagyon dinamikus Eb-t láthattunk, rengeteg kiváló egyéni és csapatteljesítménnyel. A legkellemesebben a belgák és a csehek leptek meg, Grúzia pedig bizonyította ezen a kontinensviadalon is, hogy szeretnének még nagyobb eredményt elérni a közeljövőben. Grúziának nagyon szurkoltam Igor Kokoškov szövetségi kapitány miatt, akitől az utóbbi években sok dolgot ellesek, mivel nagy tudásra tett szert Amerikában. A spanyol válogatott egyénileg a legerősebb csapat volt a tornán, őket tartottam a favoritnak. Nem a csoportkörre időzítették a legjobb formájukat, s gondoltam, hogy a „vén róka”, Pau Gasol is a kieséses szakaszban indul majd be. Ez a csapat hamarosan nagy átalakuláson megy keresztül, mivel lassan az elmúlt évek nagy spanyol ászai (Garbajosa, Navarro, Gasol testvérek) mind elköszönnek. A spanyol és a francia kosárlabdában a nagy befektetés miatt kitűnő rendszer is alakult ki, akadémiáikban képzett szakemberek dolgoznak, s jó feltételeket tudnak biztosítani a fiatal játékosok számára. Ez a két válogatott jelentősen nagyobb bázisból állíthat elő egy válogatottat, mint Szerbia, ezért is reálisnak kell lenni, mire képes Szerbia, mivel a torna két kiemeltje Spanyolország és Franciaország volt. Litvánia azt hozta, amit vártam tőlük, kellemetlen ellenfél mindenki számára, de egyezek Moka Slavnić véleményével, hogy minden idők egyik leggyengébb litván válogatott csapatát láthattuk. A horvátoktól jóval többet vártam, de náluk már évek óta fejetlenség van a kosárlabdában, rendszer és folyamatos szakmai munka nélkül pedig nem lehet eredményt várni – azért megnézném ezt a csapatot mondjuk Jasmin Repeša irányítása alatt. A görögök és az olaszok hozták, amire képesek, s talán bennük volt egy-két meglepetés, ami nem jött ki ezen a tornán.
• A szerb válogatott a maximumát nyújtotta, vagy van/volt olyan tartalék, amit nem sikerült mozgósítani a torna zárószakaszában?
– Ez a szerb válogatott a maximumát nyújtotta. Reálisnak kell lenni, ma nagyon nehéz dobogón végezni, mivel mindenki tud már kosarazni. A jugoszláv válogatottnál elvárás volt az aranyérem, s valahogy megmaradt bennünk, hogyha egy válogatott jó formában van, akkor nem gondolkodunk, milyen körülmények között dolgoznak a sportolóink, edzőink, mennyire erős a játékoskeretünk, várjuk az érmet. Minden tartalékot mozgósítottak a játékosok, azonban az elődöntőben és a bronzmeccsen hiányzott egy vagy több játékos, aki a hátán vitte volna a csapatot a mérkőzés nagy részén, akiben van elég energia, akarat és önbizalom, hogy megfordítsa az állást.
• Egyetért-e azokkal a véleményekkel, melyek szerint Szerbia a vb-vel ellentétben a kontinenstornán rosszul időzítette formáját, és az utolsó meccsekre elfáradt?
– Egyértelműen az egyik legjobb formában kezdték meg az Eb-t az összes csapat közül, s ezért is lehet mondani, hogy szinte mindenki róluk beszélt az első napokban. Azok alapján, ahogy a spanyolokat megverték az első csoportmeccsen, vagy ahogy nyertek a németek ellen is gyenge játékkal, illetve rossz dobószázalékkal, legalább elődöntőt jósoltam nagyobb gondok nélkül. A kieséses szakaszban védelmük nem volt annyira agresszív, illetve távoli dobások sem voltak annyira pontosak. Lehet, hogy elfáradtak, azonban nem láttam az elődöntőtől a játékosokat, akik a kezükbe vennék a csapat sorsát. Kitűnő ágra kerültek, s könnyű útjuk volt az elődöntőig, mivel Finnország, Csehország azért nem számítanak annyira nehéz ellenfélnek. A litván csapaton is gond nélkül átgázolhattak volna, de sok hibával játszottunk.
• Sokan Đorđevićet hibáztatják a litvánok elleni kudarc miatt.
– Amikor Đorđević neve felmerül, mindig a fontos triplái jutnak eszembe, mivel akkor kezdtem kosarazni, amikor mindent megnyert a válogatottal, s egyike azoknak a jugoszláv válogatott játékosoknak, akik miatt talán kosárlabdázó és kosárlabdaedző lettem. A személye iránt érzett érzelmeimet és tiszteletemet félretéve úgy fogalmaznék, szakmailag benne volt a keze a vesztes litván mérkőzésben. A litván csapat taktikailag sokkal jobban készült fel, Miloš Teodosićot nem is hagyták kibontakozni. Az első két negyedben a litvánok szinte azt csináltak, amit akartak, szerintem hiba volt, ahogy védték a pick and rollt, mivel azzal a védelemmel Jonas Valančiunas könnyen tudott leválni a kosár felé és attraktív kosarakat szerzett, amivel a szerb csapat morálja tovább romlott. A 32. percben pedig nem volt világos számomra, miért jött be a pályára Dragan Milosavljević, milyen feladattal, nem is volt bemelegedve, s nem is vette fel a ritmust sem a mérkőzés előző szakaszában. Mindezt félretéve, a szakmai stáb jó munkát végzett a válogatottal, mivel talán a legszebb kosárlabdát játszották, jó volt a csapatszellem és a küzdés, büszke voltam több mérkőzés után is a csapatra, azonban az elődöntőben saját magukat verték meg. Könnyen besétálhattak volna a döntőbe, ahol bármi megtörténhet, de amekkora állam vagyunk, amennyi igazolt játékosunk van, amilyen körülmények között megy a szakmai munka Szerbiában, ez a 4. hely is eredmény, s bízok a válogatottban.
• Ön szerint a legjobbakat hívta be a csapatba Đorđević kapitány, vagy volt(ak), aki(ke)t hiányolt a csapatból?
– Ha a legjobb játékosokat hívjuk be, nem biztos, hogy az csapatként is tud funkcionálni. Jó karakterű és összetételű csapatot hívott össze Đorđević, Boban Marjanovićot a klubja nem engedte, vele stabilabbak lettünk volna a kosár alatt, azonban lassabbak is a tranzícióban. Igazán rajta kívül nem hiányoltam olyan játékost, aki kihagyhatatlan lenne a csapatból. Olvastam, hogy megkérdőjelezték Simonović, Kuzmić, Marković személyét a válogatottban, megvédeném őket, a védelemben nagy munkát végeztek. Kiemelném, ahogy Kuzmić az első meccsen megfogta Pau Gasolt, a spanyol csapat az első 5 percben nem szerzett kosarat.
• Szerbiának a negyedik hellyel nincs olimpiai vízuma, ezt jövőre harcolhatja ki kvalifikációs tornán. Hogy látja, ott lesz ez a csapat Rióban?
– Nem biztos, hogy a csapatösszetétel ugyanez marad, de egy ilyen erősségű szerb válogatott ott lesz Rióban. Nem kell ezt az Eb-t kudarcként felfogni, tovább kell építkezni, s hiszem, hogy egy év múlva még erősebbek lesz, még jobban akarjuk majd a sikert. Ahogy ez a szerb csapat egyes meccseken harcolt, illetve örült egy-egy jó megmozdulásnál, az példamutató, s ebben Đorđević keze van, aki nagyon jó légkört – és kapcsolatot – alakított ki a játékosok között.
