Csak az idei év első felében 811 cég nevét törölték a Köztársasági Cégjegyzék nyilvántartásából, továbbá 12.360 vállalkozó dobta be a törülközőt és 2129 üzlet ajtajára került lakat. Amíg az államvezetés a közszféra munkaerő-felesleggé nyilvánított foglalkoztatottjainak elbocsátásaival és a felmondás előtt álló személyek végkielégítésének értékével foglalkozik, addig csak találgatni lehet, hogy a magánszférában hány munkás maradt állás nélkül. végkielégítés sem jár, sőt az is kérdéses, kézhez kapják-e ki nem fizetett béreiket. Jövőjük bizonytalan már csak azért is, mert a cégjegyzék még nyilvántartást sem vezet róluk.
Az már régóta nem hat újdonságként, hogy Szerbiában sokkal jobb helyzetben vannak a közszféra alkalmazottjai, mint azok, akik a privátoknál dolgoznak – írja a belgrádi sajtó. Az ország 2,3 millió foglalkoztatottja közül minden harmadik állami szektorban dolgozik, fizetéseik pedig átlag 200 euróval magasabbak, mint a magáncégekben alkalmazottaké.
Tovább mélyítik a két részleg közötti szakadékot azok az intézkedések is, amelyeket a közszféra átszervezése és leépítése miatt kitört felháborodások és reakciók váltottak ki. Ilyenek például a munkaszolgálati évenként ígért 200 eurós végkielégítés, a szociális programok és hasonlók.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fenti intézkedésekre szánt összegeket a kormány a költségvetésből fizeti, amelyet ugye az állam összes polgára „tölt”. Azok is, akik a magánszektorban dolgoznak. Nekik azonban nem szavatolja senki, hogy végkielégítést kapnak, sőt azt sem, hogy egyáltalán az elmaradt béreket kézhez kapják (amelyek több esetben is hónapokat késnek).
A helyzet kialakulásához hozzásegített a meglehetősen gyors iramban elfogadott és hatályba léptetett munkatörvény is, amely az állami dolgozók esetében szavatolja a végkielégítés kifizetését, a magánszektor munkásai számára viszont nem. Arra sincs lehetőségük, hogy megfizettessék az elmaradt béreiket, ha a cégtulajdonos csődbe megy. Tehát amikor a cég fizetésképtelenné válik, a dolgozók még bírósági úton sem juthatnak hozzá elmaradt fizetésükhöz.
Mahmud Bušatlijam fejlesztési és befektetési szakember szerint ez az egyik legrosszabb pontja a szóban forgó jogszabálynak.
– Ha egy magáncég tönkremegy, egyszerűen tőkéje sincs arra, hogy a munkások irányába törlesszen. A fejlettebb országokban a törvény kötelezi arra a cégvezetést, hogy a béreket fizesse, mint ahogy minden más kiadást. Nálunk ezzel szemben az is megszokottnak számít, hogy egy vállalat évekig nem adózik, a végén pedig még csak bírságot sem kap érte – magyarázta a szakember.
Miladin Kovačević gazdasági szakértő nyilatkozatában arra mutatott rá, hogy a cégeknek sokszor nincs már miből kifizetni az elmaradt béreket a csőd után.
– A munkaadó felelősségét nem veheti át más, legyen az másik munkaadó, vagy az állam – nyilatkozta röviden.
Tehát az munkatörvény senkit sem kötelez arra – sem az államot, sem az esetleges új cégvezetést –, hogy kifizesse a magánszektorban dolgozók elmaradott fizetéseit, ha a vállalatuk csődbe megy. Úgy tűnik tehát, hogy a szóban forgó munkások befektetett munkája számukra hiábavaló, törvényesen senkinek sem kell elszámolnia.
