A könyvbemutatóról (fotó: Gergely Árpád)
Tegnap Zentán könyvbemutatót tartottak, amely során bemutatták Táborosi László A Vajdasági Atlétikai Szövetség 90 éve (1921–2011) című művét. A könyvbemutatón grafikai prezentációt is láthatott a szépszámú közönség, amely kapcsán a szerző elmondta, ez a könyvben megjelent mintegy 1020 fényképnek és újságcikknek csupán egyharmada. A könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével a jugoszláv atlétika legendája, dr. Dane Korica, a Szerbiai Atlétikai Szövetség elnöke, aki elmondta, hogy az atléták egy kicsit lusták, amikor az eredmények begyűjtéséről van szó, épp ezért igen fontos Táborosi munkája: „Ez egy kapitális mű, s remélem, hogy a szerzőnek lesz még ereje feldolgozni a 100 éves jubileumot is.” A könyv másik recenzense, Vujković Lamić Ljudevit szabadkai sporttörténész is felszólalt, s elmondta, még akkor összeszólalkozott Táborosival, amikor az először felhívta a könyv kapcsán: „Kételyeim voltak azzal kapcsolatban, hogy Lacinak sikerül befejeznie a munkát a jubileumig, nem láttam pontosan, vajon lesz-e kiadója a könyvnek, s feltettem a kérdést, vajon ez a mű érdekel-e összesen 30-40 embert. Sajnos több dologban is igazam lett, de attól még ez egy igen értékes mű, amelynek többek között az az egyik erénye, hogy nemcsak az adott versenyszám első három helyezettjét említi meg, hanem ott van a nevük az 5–6. helyezetteknek is. Ezt eddig még senki nem csinálta, épp ezért sem Táborosi, sem én nem fogadok el semmilyen kritikát a könyvvel kapcsolatban. Csinálja meg jobban, aki tudja! Végezetül, csak azt sajnálom, hogy Szabadkának nincs ilyen sporttörténésze, mert azért Szabadkának egy kicsit erősebb a sportja, mint Zentának…” – mondta Vujković Lamić, arra is utalva, hogy Táborosinak szinte szamizdatban kellett kiadnia a nem olcsó kötetet. A sajtótájékoztatón ott volt a Vajdasági Atlétikai Szövetség elnöke és titkára is. Ez utóbbit, Nenad Milinkovot megkérdeztük, igaz-e, hogy nem segítették Táborosit: „Még 2011-ben pályáztunk erre, s a kapott 50 ezer dinárt odaadtuk neki. Többet nem tudtunk tenni, hiszen szövetségünk annyi pénzt kap, hogy még az egy fizetett ember fizetésére sem elég…”
A szerző erre nem sok mindent reagált, csak elégedettséggel mondta, hogy a 100 kiadott példány nagy része már elkelt…
