2024. április 25., csütörtök

Fából vaskarikák

Csodálatos dolog a statisztika. Megfelelő módon történő alkalmazásával bármit meg lehet magyarázni. Mi több, még annak az ellenkezőjét is. Minden attól függ, hogy az adott pillanatban (elsősorban a politikai csúcsnak) mi felel meg a legjobban.

Jelenleg két okból is az oktatásügy a „legsürgősebb” téma. A napokban ugyanis megkezdődött a tanév, s ezzel együtt a kormány által felállított sorrendben a menesztendő állami alkalmazottak listáján ez a tevékenység egyre előkelőbb helyen található. Emlékezünk még arra a nagy felbuzdulásra, amelynek keretében az oktatási miniszter 8-10 ezerre tette azokba a reszortjába tartozóknak a számát, akik hamarosan létszámon felüliek lesznek és az utcára kerülnek. Az idő múlásával enyhült ez a harciasság, míg végül „kiderült”, hogy tulajdonképpen a szerbiai oktatási intézményekben nem kevesebb mint tízezer(!) munkahely áll beöltetlenül. Ha csak felületesen szemléljük a dolgot és vagyunk annyira naivak, hogy hitelt adunk a botrányt botrányra halmozó miniszter szavainak, egyszerűen állunk (mint a szamár a hegyen), s fogalmunk sincs arról, hogy most mi van: munkaerő-felesleg, vagy munkaerő-hiány?

Az egészben az a trükk, hogy mindkettő. Ugyanis ha valamelyik iskolában megüresedik egy tanári állás, a munkaközvetítőben pedig nincs a szükséges profilból, az igazgató, pályázat kiírása nélkül, meghatározott időre felvehet egy kellő(?) képességgel rendelkező személyt. A minisztérium azonban továbbra is a „betöltetlen munkahelyek” rovatában tartja számon a dolgot, mivel nem állandó a munkaviszony, s az illető, aki naponta gürcöl a gyerekekkel, hivatalosan munkanélkülinek számít. Hogyan? Hát… ezt a „logikát” igen nehéz megérteni, még kevésbé elfogadni.

És nem ez az egyetlen logikai bukfenc, amellyel a hatalom olykor traktál bennünket. A napokban ugyanis megjelent a sajtóban, hogy a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva az idei esztendő második negyedében 0,9 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság. Ugyancsak a pénzügyminisztériumi forrás azt is közölte, hogy a munkanélküliség sem maradt a tavalyi szinten. A múlt esztendő utolsó negyedéhez viszonyítva 2,4 százalékkal növekedett, tehát jelenleg a munkaképes lakosság 19,2 százalékának nincs munkája.

Az már megszokott, hogy a politikum igyekszik minden adatot felturbózni, hiszen már csak hónapok választanak el az újabb szavazástól, de ebben a népszerűség-hajszolásban talán nem ártana odafigyelni, hogy miről mekkorát, és milyen előjellel hazudunk. Az ugyanis nem éppen szívmelengető adat, hogy az idén többen csellengtek munka nélkül, mint tavaly decemberben. De hogyan lehetséges ez, amikor csaknem egy teljes százalékkal növekedett a foglalkoztatottság?

Ez már a statisztikai adatok felhasználásának rejtélye, ami azt „bizonyítja”, hogy lehetséges fából vaskarikákat csinálni.