Milan Ružić és Boštjan Deberšek (CABS) a fürjcsalival
Nemcsak a madárvédőket, hanem az egyszerű, becsületes vadászokat is érzékenyen érinti az ország területén zajló orvvadászat. Azért, mert nálunk lehet, ami másutt tilos. Egyrészt azoknak a madaraknak a vadászatáról van szó, amelyek a környező országokban védettek, másrészt pedig a vadászatuk során alkalmazott nálunk is tiltott eszközökről – jelentette ki Milan Ružić, a Madárvédelmi és Madártani Társaság sajtótájékoztatóján.
A társaság aktivistái ugyanis az elmúlt napokban több vadászterületen is fürjcsalikra bukkantak. Az esetről tájékoztatták az illetékes felügyelőséget, a hatóságot, a tömegtájékoztatási eszközöket...
Ružić elmondása szerint a meglehetősen egyszerű, akkumulátorról működő műszer igen átható hangot ad, és tekintettel arra, hogy éjszaka szokták üzemeltetni, akár két kilométerről is hallható. Ezért furcsa, hogy a kérdéses vadászterületek illetékesei „süketek” erre a hangra. De ha figyelembe vesszük a tiltott eszközökkel történő vadászat anyagi hátterét, akkor kezd érthetővé válni.
A vadásztatás számos esetben ellenőrizetlen, szürke zónában zajlik, a vadásztató magánvállalatok rendszerint külföldiek kezében vannak, és a zsákmányt is gyakran ott értékesítik. Példának okáért: az olasz éttermekben egy fürj ára 80 és 100 euró között alakul. A vadásztató külföldi, a vadász is az, a zsákmány is oda kerül. De hazai segítőtársak nélkül nem mehetne. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi években a madárcsempészek vagy a horvát, vagy a magyar határon akadtak fenn, nem pedig a hazai ellenőrzés során buktak le. A madárvédők becslése szerint Szerbiában nyolcszáz és ezer közöttire tehető az üzemeltetett, ám tiltott fürjcsalik száma. Ráadásul a műszer olyan területre csalja a madarakat – többnyire könnyen vadászható tarlókra –, ahol sem táplálékot, sem vizet nem találnak, ezért vándorlásuk során túlságosan kimerülnek, és elpusztulhatnak. Egy területen, ahol csali nélkül 5–10 fürj lőhető, csalival akár 200 is puskavégre kapható.
A társaság szerint a vadorzáson rajtakapottak büntetése túlságosan enyhe. A bíróság ugyan nem köteles a feljelentő orrára kötni, hogyan járt el, de köztudomású, hogy a büntetések rendre pénzbeliek, és nevetségesen alacsonyak. Ismert, hogy gyakran megússzák kétszázezer dinárral, méghozzá úgy, hogy meg sem vonják tőlük a fegyvertartási, a fegyverviselési és a vadászengedélyt sem. Tehát továbbra is fegyveresen járhatják a határt. A madárvédők szerint a jelenlegi állapotok között az államnak kevesebb a haszna a külföldiek vadászatából, mint amennyi befolyna a büntetésekből, ha szigorúan alkalmaznák a hatályos törvényeket.
