Immár ötödször került sor augusztus 22-én, szombaton, a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület szervezésében a Muzsikáló udvar elnevezésű koncertre a Szabadkai Városi Múzeumban. Igaz, az időjárás szeszélye miatt ezúttal nem az udvarban, hanem a múzeum egyik földszinti kiállítótermében lett megtartva ez a hangverseny, ami azonban egyáltalán nem hatott zavarólag, sőt, a gyönyörű kiállítási tárgyak még szinte fokozták az előadott zeneművek hatását.
Milyen céllal indult öt évvel ezelőtt ez a koncertsorozat? Látva, hogy a pálya kezdetén álló muzsikusoknak nincs hol bemutatni tudásukat, a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület a megboldogult Szöllősy Vágó László javaslatára úgy döntött, hogy felkínálja ezt a lehetőséget. Az ötletet a város vezetősége is felkarolta, s azóta a múzeum hangulatos udvarában – hacsak az időjárás nem szól közbe – augusztus végén minden évben felcsendül a muzsika. Ki egyszer, ki kétszer, de olyan fiatal is akad, aki minden eddigi alkalommal fellépett. Alapkövetelmény, hogy a közreműködők valamilyen kapcsolatban legyenek Szabadkával: itt születtek, itt jártak zeneiskolába, vagy ha ők nem is, de a szüleik szabadkai származásúak, s a szülőföld vonzása még nem szűnt meg teljesen. Az idén két olyan fiatal is közönség elé lépett, akik nagyon a pályájuk elején állnak, akik még zeneiskolások. Egyikük a szabadkai Lévay Boglárka, aki Mendelssohn Fonódalát adta elő zongorán, a másik pedig a Budapesten élő és tanuló Szöllősy Vágó Panna – a fentebb említett Szöllősy Vágó László unokája – , aki három hárfaszerzeménnyel kedveskedett a hallgatóságnak. A műsor többi szereplőjének zeneakadémiai diplomáján is még alig száradt meg a festék. Kovács Birkás Tamara (Szegeden fejezte be a zeneművészeti főiskolát) Chopin Esz-dúr Nocturne-jének hegedűre és zongorára átírt változatát adta elő, Radetity Ádám Bartók Béla Román táncait játszotta szaxofonon, természetesen zongorakísérettel, Tóth Noémi pedig Schubert Elszáradt virágok című dalának témájára komponált variációkat szólaltatta meg fuvolán, ugyancsak zongorakíséret mellett. A két kísérő Máté Krisztina és Nagy Némedi Emma, a zeneiskola tanárai voltak. A műsort, nagyon kedvesen, Miklenovics Aranka vezette.
A kritikus ilyen alkalmakkor alacsonyabbra állítja a mércét, sőt egyáltalán nem is kritizál, hanem megdicséri az ötlet kigondolóit és megvalósítóit. Mivel hangversenyiroda már régóta nem létezik Szabadkán, így szinte ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a pálya küszöbén álló ifjú muzsikusok közönség elé állhassanak. A zeneiskola szívesen vendégül látja és pódiumhoz juttatja egykori diákjait, de nyáron az intézmény kapuja még zárva. Ilyenkor csak a Szabadkai Városi Múzeum tart nyitva, s várja tárt ajtóval a komolyzene kedvelőit és művelőit.
A jó szervezésnek köszönhetően eddig még mindig volt érdeklődés ezek iránt a könnyed kikapcsolódást nyújtó hangversenyek iránt. Reméljük, hogy a jövő nyár végén is lesz, aki fellép, és lesz, aki meghallgassa a fellépőket.
