Gazdasági szakértők évek óta tényként kezelik, hogy Kína hiába a világ második legnagyobb és egyik legdinamikusabban növekvő gazdasága, hatalmas időzített bomba is lehet. A kínai pénz tegnapi leértékelésének hírére hirtelen zuhanni kezdtek az értéktőzsdék és a nyersanyagárak, sokakban ugyanis felrémlett annak lehetősége, hogy Kína megmozdulása egy nagyhatalmak közti pénzháború kezdetét, illetve a kínai gazdaság gyengülését jelzi. A folyamatos gazdasági lassulás, a júliusi tőzsdepánik és az export-eredmények legutóbbi visszaesése alapján Kína nagy bajban van, de nem lehet nyugodt a világ többi része sem, hiszen a kínai termelés és fogyasztás állapota az egész világgazdaságra kihat.
A Kínát legnagyobb kereskedelmi partnereként számon tartó Dél-Korea közölte, hogy exportja csaknem 12 százalékkal esett vissza augusztus első húsz napjában az egy évvel korábbi adatokkal összevetve. Tajvan exportrendelései is csökkentek júliusban, mégpedig a vártnál nagyobb mértékben, a kínai megrendelések pedig 14,1 százalékkal zuhantak.
Igencsak pórul járnak azok az országok, amelyek jüanban tartják a devizatartalékaikat. Afrika legtöbb országának legfőbb kereskedelmi partnere a távol-keleti ország lett. Annyira, hogy egyes államokban a jüan a hivatalos devizarendszer részévé is vált. 2011-ben például Nigéria központi bankja elhatározta, hogy devizatartalékaiban a jüan arányát folyamatosan 5 és 10 százalék között tartja.
Kína másik nagy kereskedelmi partnerének, Brazíliának csak azért nem olyan rossz most a helyzete, mert saját valutája, a real még a jüannál is jobban gyengült az idén. Indiában a kis importőr cégek most örülhetnek, ám ahol exportversenyben vannak Kínával (például a textíliák vagy a vegyszerek piacán), ott most vesztésre állhatnak a „devizaháborúban”. A kínai tőzsde 6%-os mínusza nem tett jót az európai piacoknak sem. A fontosabb indexek mind mínuszban vannak, a londoni tőzsde 0,5%-ot veszített idáig az értékéből. A Deutsche Bank új vezére a kötvénykereskedelmi üzletágat fogja átalakítani.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint Kínában lelassult a gazdaság növekedése, és esnek a részvényárfolyamok, de ez nem jelenti azt, hogy válságban lenne a kelet-ázsiai birodalom, Peking csupán kiigazításokat végez. Az IMF erre az évre a kínai bruttó hazai termék (GDP) 6,8 százalékos növekedését várja a 2014-ben jegyzett 7,4 százalékos bővülés után.
A kínai ipar jelenleg a világ egyik fő nyersanyagfogyasztója, ezért a nyersanyag ára nagyon közvetlenül függ attól, hogy Kínában éppen milyen irántuk a kereslet. Ha ott gyengül a termelés, ez átmenetileg le fogja nyomni a főbb anyagok világpiaci árát. Az ottani autóeladások visszaesésének hírére például automatikusan csökkent az olajár is, amely egyébként is kivételesen alacsony. Jelenleg 40 dollár egy hordó nyers olaj, miközben tavaly nyáron, a visszaesések híre előtt még 110 volt. A legfontosabb ipari anyagok, például a réz, az alumínium és a nikkel ára hatéves negatív csúcsot döntött meg. A kínai minta beindít egyfajta lefelé tartó versenyt az országok között: mindenki úgy próbál majd előnyhöz jutni a piacokon, hogy egyre lejjebb értékeli saját nemzeti valutáját. A befektetők máris attól félnek, hogy olyan nagy szereplők is mint az USA vagy Japán, válaszképpen elkezdhetik leértékelni a dollárt és a jent, ezáltal teljesen bizonytalan állapotba taszítva a világgazdaságot.
