Örülhetnek az autósok, hiszen jelentős üzemanyag-drágulás még jó ideig biztosan nem esedékes. A nyers kőolajért a nemzetközi piacon ugyanis még sokáig valószínűleg 45–55 dollár közötti árat kell fizetni hordónként.
Ráadásul a globális gazdaság mérsékelt növekedése miatt a kereslet is lanyha, aminek a következményeként kőolajból – a múlt évhez hasonlóan – az idén szintén túlkínálat lesz. Az ellátás csaknem egyharmadát biztosító Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) 12 tagállama júliusban az egy évvel korábbinál 6,5 százalékkal több nyersolajat hozott felszínre, miközben a világpiaci kereslet mindössze 1,4 százalékkal nőtt.
Jövőre hasonló tendencia várható. Sőt, az is elképzelhető, hogy tovább csökken a nyers kőolaj (következésképpen az üzemanyagok) ára, hiszen ha Irán – a nemzetközi szankciók 2016 januárjában esedékes feloldása után – visszatér a piacra, legalább napi egymillió hordóval növelheti a kőolajkínálatot. Az ágazatban működő cégek többsége egybehangzóan állítja: a jövő év végéig nincs is remény az „eltüntetésére”annak a napi olajfölöslegnek , amely 2014-ben az árlavinát elindította.
Az olajárak tavaly nyáron kezdtek meredeken zuhanni, novemberben pedig összeomlottak. Az OPEC kezdeményezésére indított ármanipulációs hadjáratnak politikai és gazdasági okai voltak. Következményeit azonban nemcsak a kiszemelt áldozatok, hanem a legnagyobb kitermelő cégek is megérezték.
Már az elején kénytelenek voltak túlélési üzemmódra berendezkedni. Kezdetben a kutatási és fejlesztési, majd hamarosan a beruházási kiadásaik lefaragásával próbáltak védekezni. (A lemondott vagy elhalasztott beruházások miatt viszont azonnal és jelentősen csökkenni kezdett a forgalom.) Nem sokkal később egyéb költségeiket is megkurtították, de ez sem bizonyult elégséges ellenszernek. A tavalyi áresés nyomán sokan erőteljesen visszafogták a kitermelést is, mindhiába.
A meddő próbálkozások után további radikális megoldásokhoz folyamodtak: alkalmazottakat bocsátottak el. Csak az Egyesült Államokban több mint százezer állást számoltak fel az olajiparban 2014 nyara és 2015 tavasza között, s a folyamatnak még egyáltalán nincs vége. A Graves & Co iparági tanácsadó összesítése szerint a nemzetközi olajtársaságok és a kitermelésben, kutatásban őket kiszolgáló vállalatok az utóbbi egy évben legalább százötvenezer embert tettek az utcára.
A Shell a minap 6500 munkavállalójától vált meg, a Chevron 1500 dolgozóját küldi el, hogy ezáltal megtakaríthasson egymilliárd dollárt, miután a nyeresége 12 éve nem látott szintre süllyedt. A világvezető Exxon Mobil „csak” hatéves negatív rekordot döntött.
Az ágazatban tapasztalható zavar és túlkínálat miatt a tőzsdei spekulánsok is hátat fordítanak az olajcégeknek. Az érdektelenség és a rossz üzleti eredmények miatt folyamatosan zsugorodik a kőolajipari nagyvállalatok tőzsdei értéke. Az olajár ingadozásán pénzt kereső spekulánsok szintén más üzletbe fektetnek pénzt. Szakértők szerint a 2008-ban kirobbant globális válság óta nem tapasztalható olyan fokú érdektelenség a kőolajár változására spekulálók körében, mint napjainkban.
