2024. április 25., csütörtök

A műfordítás nehézségeiről és szépségeiről

Az újvidéki Híd Kör Egyesület, a sziváci Szenteleky Kornél Művelődési Egyesület és a szegedi Tiszatáj Alapítvány szervezésében augusztus 18-án és 19-én a közép-bácskai Pannónián került sor az első Szenteleky – Leskovac Műfordítótáborra. A rendezvény két napja alatt a fiatal és kevésbé tapasztalt fordítók értékes információkhoz juthattak, és találkozhattak náluk sokkal gyakorlottabb műfordítókkal. Első nap Rajsli Emese tartott műhelymunkát Félrefordítások címmel. A résztvevők a személyes tapasztalatokból kiindulva viccesnek tűnő, de a fordító szempontjából mindenféleképp dühítő hibákat tárgyalták meg, majd ezt követően egy egyszerűnek tűnő szócikket fordítottak le szerb nyelvről magyarra, és megfigyelhették, hogy egy ilyen szöveg lefordítása is több változatot eredményezhet. Rácz Krisztina műhelymunkájában a különböző ösztöndíjakról, pályázási lehetőségekről hallhattak a résztvevők, valamint olyan kihagyhatatlan dolgokról, mint az önéletrajz (a CV) vagy éppen a motivációs levél, amelyek elkészítése számos buktatót rejt magában. A második nap Marko Čudić, a Belgrádi Egyetem Filológiai Karának docense előadásával kezdődött, amelyben a szerbiai fordítók/fordítás helyzetével, a kiadói politikáról, a műfordításkritika hiányáról és a támogatási lehetőségekről beszélt. Szóba került a fordítói munka díjazása is, ami sarkalatos pontja ennek a tevékenységnek, egy-egy fordító ugyanis rengeteg időt és energiát fektet bele. A délutáni szekcióban Glavinić Vékás Éva beszélgetett Vickó Árpáddal, akinek 1972 óta több mint hatvan kötete jelent meg, amelyekben számos magyar író művét tette elérhetővé a szerb olvasóközönség számára. Mint elmondta, mindig is törekedett arra, hogy olyan szerzőket fordítson, amelyek valamilyen szinten közel álltak hozzá, éppen ezért több kötete jelent meg, amelyben Esterházy Péter, Konrád György vagy Végel László műveit fordította le. Elmondta azt is, hogy szívesebben fordít még élő, kortárs szerzőket, mivel fontosnak tartja a személyes kapcsolatot is. Megtudtuk azt is, hogy az új Esterházy-kötet fordításához legalább három Biblia szükségeltetik, bár néha ez is kevésnek bizonyul. Ezt követően Vladimir Kopicl és Laslo Blašković volt a tábor vendége. Előbbi szerb költő, aki maga is számos verset fordított elsősorban angol nyelvből. Utóbbi ugyan nem foglalkozik fordítással, de műveit számos nyelvre lefordították, és legutóbbi, Priča o malaksalosti című művét a már említett Glavinić Vékás Éva ültette át magyar nyelvre. Elmondásuk szerint fontos a fordító és a mű szerzője közötti kapcsolat, de a legfontosabb a fordító és a lefordítandó szöveg közötti. Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen részt vett Orcsik Roland, a Tiszatáj folyóirat szerkesztője is, aki elmondta, hogy egy antológiát terveznek, amelyben a kilencvenes és kétezres években induló szerb írókat, költőket mutatnak majd be, többek között Orovecz Krisztina, Bencsik Orsolya és Lenkes László fordításában. A tábort a Nemzeti Kulturális Alap és a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság támogatta.