A tervek szerint hamarosan fölújítják Regőcén (Riđica) a teljesen lepusztult uradalmi kastélyt, az épület a renoválást követően idegenforgalmi célt szolgál majd, és helyet ad a löszhát kutatását célzó magyar–szerb, határon átívelő projektum megvalósításának.
A leégett földszint (Fotó: Fekete J. József)
A témáról tartott első zombori tanácskozáson dr. Slobodan Marković, az Újvidéki Egyetem professzora elmondta, hogy a löszpor Európában egyedülálló módon őrizte meg mindannak a nyomát, ami az utóbbi egymillió év alatt történt a környezetünkben.
– Jelenlegi tudásunk alapján ebből a csodás adatbázisból kimutathatjuk az utóbbi 135 ezer év klimatikai, botanikai, zoológiai stb. történéseit. Mindeddig ezek az ismeretek a tudomány számára voltak érdekesek, ám a világban egyre népszerűbb a geoturizmus, és a továbbiakban a régió településein ezt kívánjuk szorgalmazni. Ehhez persze folyamatos edukációra van szükség, hogy a löszháttal egymáshoz kötött régióban élők tudatában legyenek, valójában mit is birtokolnak. A geoturizmus nem egy elkülönülő idegenforgalmi ágazat, nem is konkurens a meglévővel, el egészen a faluturizmusig, hanem beilleszkedik a meglévő kínálatba, és munkahelyeket teremthet – fejtegette a professzor.
A regőcei kastély (Fotó: Fekete J. József)
A minap, mintegy bejelentendő a kastély renoválását, Saša Todorović zombori polgármester és gazdaságfejlesztési segédje, Milan Rakas is ellátogatott az elhagyatott és részben leégett kastélyba, és ígéretet tettek, hogy az épület mellett a környékét és az ott álló objektumokat is helyreállítják.
Regőce minden bizonnyal a hajdani Rég településről kaphatta elnevezését. A falu Zombortól 27, a magyar államhatártól pedig mindössze két kilométerre esik. A középkorban annak a Czobor családnak a birtoka volt a terület, amelyről Zombort is elnevezték. A település 1801-ben került horthi és rigyiczai Kovács Imre tulajdonába a rajta álló 165 jobbágytelekkel egyetemben. Akkoriban szinte kizárólag pravoszláv szerbek lakták, de a későbbi betelepítések során a magyarok és németek kerültek többségbe. A Kovács család 200 holdas szőlőültetvényt tartott fönn, itt volt a XIX. század derekáig Magyarország legnagyobb faiskolája, és például szivargyár is működött a faluban. A szépen gyarapodó községek sorába tartozott, nem utolsósorban a földbirtokos család gondos vezetése tette azzá. A családi birtokon 1806-ban emelt kastélyt a gazda. A fényűző kúria vendége volt például Kossuth Lajos, meg a kalocsai érsek, Klobusiczky Péter, Károlyi István gróf és mások.
Az egyemeletes, késő barokk stílusban emelt kastély ugyanazt a kálváriát járta, mint a környékbeli kúriák. Az angolparkból sportpálya lett, az épület a helyi iskola tulajdonába került, amely a nyolcvanas években szerződéssel használatra átadta a mezőgazdasági szövetkezetnek, azzal, hogy a szövetkezet cserébe két tantermet és iskolakonyhát épít. Ebből semmi se lett, közben a szövetkezet csődbe ment, és a kastély a csődtömeg részeként magánkézbe került, és a vásárló mezőgazdasági vállalat nevére lett telekkönyvezve Zomborban. A földterület viszont telekkönyvileg a szabadkai kataszteri községhez tartozik. A helyi közösség a kastély rossz állapota miatt vasrácsokat akart szerelni az ajtókra és ablakokra, de mivel nem tulajdonosa az épületnek, ezt nem tehette meg.
Így aztán egyik reggelre leégett. A helyi önkéntes és a zombori hivatásos tűzoltóknak köszönhetően csak az alsó szint, de a műemlék értékű, több mint kétszáz éves épület életveszélyessé vált. Most az épület állagát ért károsodásokat helyre kell hozni és korszerűsíteni.
A kastélyt öröklő Kovács József háromezer holdas birtokát vezette, amelyet még nagyapja, a Grassalkovits hercegi család gödöllői uradalmának egykori igazgatója vásárolt 1801-ben. Nagy sikerrel termesztette és nemesítette például a kajszibarack-csemetéket. Növénytermesztési szakcikkei mellett nem utolsósorban megírta Rigyica és környéke monográfiáját.
A település turisztikailag valóban érdekes. Már abból a szempontból is, hogy egyetlen út vezet a faluba, Őrszálláson át, viszont a kerékpárosok szerint a bácskai síkság leírhatatlan élményt nyújt ezen a szakaszon, a települést körülvevő szőlők és gyümölcsösök mintha Európa más tájára vezetnének. A közelben ered a Mosztonga, a Kígyós-patak pedig kettészeli a falut, 13 hidacska ível át rajta. A Kovács-kastély mellett a XIX. század elejéről, illetve derekáról származó katolikus és pravoszláv templom szolgálja a híveket, és például a Vajdaságban itt létesült a második iskola, még a XVII. század első harmadában.
Amíg a kastélyt helyre nem állítják, marad a borturizmus, amelyet a helyiek már keményen megalapoztak.
