A hétvégén Szabadkán szerveztek Rákóczi-találkozót, összesen mintegy nyolcvan fiatal és kísérőik látogattak el városunkba. Korom Mari, a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány délvidéki referense lapunknak elmondta, bevett gyakorlat, hogy mindig másik országban tartanak találkozót. Szabadkán utoljára négy évvel ezelőtt jártak.
– Négy évvel ezelőtt Hajdújárás adott nekünk otthont, mi pedig cserébe 100 pár szorgos kezünket tudtuk felajánlani és némi festékanyagot – felújítottuk ugyanis a focipályát, és a helyi iskola kerítését is újrafestettük. Most alakult úgy, hogy lett egy nálam fiatalabb stáb, amely nagyon ügyesen megszervezte a találkozót, támogatókat keresett, programot gondolt ki. A mesevilág és a szecesszió találkozása volt ez a találkozó, ezt a két témát fonták ügyesen össze a szervezők. Vajdasági mesékkel ismerkedtek rendhagyó módon, valamint megismerték Kosztolányi Szabadkáját is – magyarázta Korom Mari.
A találkozó célja mindig ugyanaz: egyrészt, hogy együtt legyenek az egykori táborosok; másrészt pedig, hogy új ismereteket szerezzenek, bővítsék tudásukat.
n A rákóczisok valamiért különleges emberek. Aki egyszer elmegy az általuk szervezett táborba, rendszerint örökre szóló barátságokat köt. Mi a titka ennek a közösségnek?
– Az idén 22. alkalommal került megrendezésre a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor. Alapítványunk elnök asszonya, Ayklerné Papp Zsuzsa és gazdasági igazgatója Aykler Béla indította útjára a programot, elsődlegesen azzal a céllal, hogy a határon túli fiatalok megismerjék az anyaországot. Nem sokkal a kezdetek után már világossá vált, hogy ez a tábor nem csak turisztikai, történelmi és kulturális többlettel bír, hiszen a táborosok között egy olyan erős kapcsolatrendszer alakult ki, amely semmilyen más táborokban kialakultakhoz nem fogható. Talán azért, mert sokan itt találkoznak először más határon túli régió magyarjaival, tapasztalják meg, hogy nincsenek egyedül kisebbségi létük zökkenőivel. A tábor sikerének nagy titka talán az is, hogy tengerentúli és határon túli szervezők vesznek részt a program lebonyolításában, ezzel is tudatva a fiatalokkal, hogy nincsenek egyedül a nagyvilágban. Ugyancsak ezt a tényt erősíti az is, hogy a tábor költségének nagy részét tengerentúli adakozók fedezik. Nagy családot alkotnak a fiatalok, immár mintegy 3000 tagot számlálunk. Jó tudni, hogy mindig akad egy segítő kéz, akár az alapítvány, akár egy másik rákóczis fiatal formájában.
n Hány vajdasági középiskolás fordult már meg a táborokban? Hány fiatalt mozgat meg ez a szerveződés?
– Vajdaságból évente 20 diáknak adatik meg a lehetőség, hogy a program részesévé váljon. Ha visszaszámolunk a 22 évre, akkor ez a szám 400 felett van.
A táborban évente 100 fiatal vesz részt, határon túliak és időnként tengerentúliak is. A tábor maga 10 napos, s 3 fő helyszínen zajlik: Pécs, Miskolc, Budapest. Innen indulnak útra minden reggel a fiatalok, s járják be a környező történelmi és kulturális értékeinket, esténként pedig különféle előadásokkal igyekszünk ismereteiket gyarapítani. A program sikeressége az önkéntes munkában rejlik, hiszen a főszervezők (mindannyiunk Zsuzsa nénije és Berci bácsija), csakúgy, mint a Kanadából és az Egyesült Államokból, valamint a Kárpát-medence minden részéről érkező vezetők időt és energiát, valamint az éves szabadságuk egy jelentős részét áldozzák arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzanak a tábor alatt, és hogy ezzel az egyedülálló élménnyel térhessenek haza az új rákóczisok.
