2024. március 28., csütörtök
XXVIII. Szép Szó Tábor a kishegyesi Kátai-tanyán

Miben segít a versmondás?

Korhecz Imola (előadóművész, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének versnagykövete) gondolatai a Szép Szó Táborban

– Topolyán születtem, vajdasági lány vagyok. Szabadkán nőttem fel, aztán Budapestre kerültem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tehát, úgy érzem, hogy mindkét országban otthon vagyok.
Szerencsés ember vagyok, mert egészen fiatal koromban kezdtem verset mondani. Édesanyámnak köszönhetően, aki Kazinczy-díjas, nagyon korán megismerkedtem a mesék és versek világával. Nagyapám is belém oltotta az anyanyelv iránti szeretettett egészen pici koromban már. A családomban mindig is ott volt a szép szó szeretete. Ez a szeretet a versmondással folytatódott nálam. Horváth Emma tanárnőnél, a Csáth Géza Művészetbaráti Körben. Tízévesen indultam el azon az úton, ami azóta is tart, hogy verset nemcsak statikusan lehet előadni, hanem játékosan, mozgással kísérve. Kevesen tudják, hogy a verseket hajdan énekelték, ősi dolog ez. A tizenötödik században lant kíséretében mondták a verseket. Zene, költészet, mozgás és ritmus összefüggnek és egyek. A tudatos hozzáállás egyre fokozódott bennem, és ezeket a kapcsolatokat kerestem és keresem most is.
Aztán jöttek a kilencvenes évek... Nagyon fontos volt, hogy bizonyítsunk. Bizonyítsuk, hogy itt, Vajdaságban is tudunk szépen beszélni. Hogy egyáltalán itt is élnek magyarok. Jártuk a versenyeket M. Krekity Olga vezetésével. Akkor engem tenyerén hordozott a sors. Csak mentem, mentem előre. Nyertem sorra a díjakat, és csak jóval később tudatosult bennem, hogy a gyökerek milyen fontosak. Fontos, hogy legyenek ilyen táborok. A versmondás kommunikáció és önkifejezési eszköz.

Most voltam egy Lackfi János költő vezette foglalkozáson, ahol arról volt szó, hogy tulajdonképpen mindenki tud verset írni, persze különböző szinten, olyan végtelen humorral és közvetlenséggel vezetett bennünket, hogy tényleg elhittük, hogy ez így is van, vagyis a költészet mindenkié. Azt viszont nem gondolom, hogy verset mondani mindenki tud. Pont azért vannak az ilyen táborok, hogy szakemberekkel gyakorolhassanak a fiatalok. A versmondás sokat segít abban, hogy szebben, választékosabban tudjuk kifejezni magunkat, ami az élet minden területén fontos.
A táborbeli előadóestemmel egy kis ízelítőt fognak kapni a táborlakók azokból a műsorokból, amelyekkel én most foglalkozom. Ezek interaktív vers- és mesekoncertek. Az interaktivitás ma nagy divat. Cél, hogy a közönséget is aktív résztvevője az előadásnak. Játszunk a hangokkal, a hangerővel, a csönddel, a mozgással. Valójában az előadás arról szól, hogy cimborákat, barátokat keresek a versek által, és arra buzdítom a gyerekeket, hogy segítsenek nekem. Ha jól megy, a végén nemcsak egy, hanem sok-sok cimborám lesz. Ennek a háttere a Cimbora televíziós műsor szellemisége. A cimbora közkincs, hiszen mindenki használja, szeretjük, barátot jelent. De visszatérve a Szép Szó táborra: egy ilyen tábor kiválóan alkalmas arra, hogy elmélyítsük a versszeretetünket, és barátokra leljünk a művészetek által.