2024. március 29., péntek

Futólépésben a tartományi hatalomért

Mihal Ramacs: Olyan országban élünk, ahol az intézmények felett egyének és politikai pártok állnak

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga – a párt állítólag már egyáltalán nem kommunikál koalíciós partnerével, a Demokrata Párttal – és a Vajdasági Magyar Szövetség megdöntik a tartományi hatalmat, olvashattuk egyik nap a szerb nyelvű sajtóban, nem sokkal később pedig már azzal kapcsolatban láttak napvilágot találgatások, hogy mikor tartják meg a választásokat Vajdaságban. A Szerb Haladó Párt állítólag már szeptember előtt aktiválja választási stábjait, méghozzá tartományi és helyi önkormányzati szinten is, és megpróbálja elérni, hogy a jövőre esedékes tartományi és helyhatósági választásokat még az idén év vége előtt lebonyolítsák. Ehhez kapcsolódóan Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke már több alkalommal is kifejtette, hogy álláspontja szerint a következő év tavaszán kellene választásokat tartani a tartományban. Pásztor, a VMSZ elnökeként a napokban arról nyilatkozott, hogy a választásokat követően pártja feltehetőleg nem folytatja az együttműködést a DP-vel. A választási eredménytől függ, hogy ki lesz a VMSZ partnere, de mivel a választásokat még ki sem írták, a részletekről korai lenne beszélni, mondta Pásztor. A kormánymegdöntéssel és a választásokkal kapcsolatos találgatásokkal egy időben Bojan Pajtić, a DP elnöke, tartományi kormányfő elleni fenyegetések láttak napvilágot Újvidéken és a közösségi oldalakon. A tartományi politikai színtéren jellemző mozgásokat lapunknak nyilatkozva Mihal Ramacs elemző értékelte.

Mekkora valóságtartalma lehet a tartományi kormány megdöntéséről szóló aktuális híreknek?

– A politikai feszültséget egyrészről a köztársasági hatalom, azaz az SZHP, mind erőszakosabb és nyersebb nyomásgyakorlása, másrészről pedig a tartományi kormánykoalíciós pártok közötti bizalmatlanság generálja. A felek minél jobb pozíciót próbálnak kiharcolni maguknak a választások előtt. Nem is értem, hogy kinek és miért állna érdekében megdönteni a hatalmat, nem sokkal a választásokat megelőzően.

Kinek és miért áll érdekében időről időre szót ejteni a tartományi hatalom válságáról?

– A legtöbb híresztelés a köztársasági hatalomtól származik. Az irányításuk alatt álló médiumok pedig lelkesen segítik ebben. Mindezzel az a céljuk, hogy tovább gyengítsék már egyébként is erőtlen ellenfeleiket. Bizonyos ellenzéki pártok is összefüggésbe hozhatók a híresztelésekkel, ezek más ellenzékieknek kívánnak ártani.

Mivel magyarázható a VSZL és a DP közötti rossz kapcsolat?

– Ahol erre lehetőségük van, ott a szóban forgó két párt együtt vesz részt a hatalomban. A nézeteltérések és a konfliktusok a pártvezetők hiúságával és anyagi érdekeikkel magyarázhatók. A politikai partnerség soha nem őszinte. A politika a két legősibb foglalkozás egyike. A legősibb két foglalkozás ugyanaz az elv szerint működik: amíg nem fizetsz, addig ne számíts élvezetre. A VSZL és elnöke 2000 óta ügyesen alkalmazza zsarolási tehetségét, a hatalom minden szintjén, de leginkább a helyi önkormányzatokban. Ott, ahol nélkülük nem lehet megalakítani a hatalmi koalíciót, a liga mindig többet kér, mint amennyi a választásokon elnyert szavazatok alapján megilletné. Az a baj, hogy általában meg is kapják, amit kérnek.

A tavaszi rengések után általánosságokban nézve hogyan értékeli a tartományi hatalmi koalíció működését?

– Működésről semmi esetre sem beszélhetünk, ez inkább csak túlélés, megpróbálnak a víz felszínén lebegni. Egy annyira központosított államban, mint Szerbia, a tartományi hatalom akkor sincsen egyszerű helyzetben, ha szorosan együttműködik a köztársaságival, hiszen utóbbi először mindig saját magára gondol. Amikor azonban a tartományi hatalom ellenszegül a köztársaságinak, helyzete rendkívül rosszá válik. Ne feledkezzünk meg arról, hogy amíg köztársasági szinten hatalmon volt, a DP nem támogatta a lényegbeli autonómiát, a VSZL mégis koalícióban maradt a párttal. 2000-től 2012-ig volt elegendő idő a tartományi autonómia szintjének megfelelő alkotmányos és törvényes szabályozására. A politikai akarat azonban mindig is hiányzott. Čanak négy évig volt a Tartományi Képviselőház elnöke. Ha tenni kívánt volna valamit a tartomány érdekében, akkor azt biztosan megtette volna.

Miért lenne szükségük a haladóknak tartományi szinten a ligára? Miért nem elegendő a VMSZ, hiszen köztársasági szinten már együttműködnek a párttal?

– A haladók tudják, hogy Čanak nélkül is megalakíthatják a hatalmi koalíciót. Azt is tudják, hogy a VSZL egyszerűen eltűnik a politikai színtérről, ha sem köztársasági, sem tartományi szinten, valamint az öt legnagyobb vajdasági helyi önkormányzat valamelyikében nem vesz részt a hatalomban. Vagyis a haladóktól függ a VSZL pénzügyi és politikai jövője. Ha úgy értékelik, hogy a Harmadik Szerbia vagy a Szerbiai Demokrata Párt, azaz az EU-ellenes pártokkal szemben ellensúlyra van szükségük, akkor biztosan életben tartják a ligát. Ezzel egyébként EU iránti elkötelezettségüket is bizonyíthatnák a nemzetközi közösségnek. Ha már dísztárgyként sem lesz rá szükségük, akkor vagy előkotornak valami affért a VSZL múltjából, vagy fabrikálnak egyet.

Melyik pártnak lenne nehezebb megindokolnia választóinak a haladókkal való együttműködést tartományi szinten? A VMSZ-nek vagy a VSZL-nek?

– A VMSZ számára nem lenne jó, ha ellenzékből politizálna, sem tartományi, sem köztársasági szinten. Ha egy nemzeti kisebbségi közösség pártja nem a hatalom oldalán áll, nagyon könnyen államellenes tevékenységgel vagy hozzáállással vádolhatják meg. Ezért gondolom azt, hogy a VMSZ-nek Belgrádban és Újvidéken is együtt kell működnie a hatalommal, persze csakis azt követően, hogy a felek megállapodtak az együttműködés feltételeiben és a másik kötelezettségeiben. A VSZL nem tudná ilyen egyszerűen megmagyarázni választóinak az SZHP-vel való együttműködést. Persze Čanak ügyesen bánik a szavakkal, és még akkor is meggyőzőnek tűnik, amikor a feketét fehérként próbálja feltüntetni.

Hogyan értékeli a tartományi ellenzék aktivitását, fellépését?

– Aki Vajdaság és alkotmányos jogai ellen van, az Szerbia ellen van. Aki az ország egyik részének gazdasági és politikai leépítése mellett szólal fel, az az egész ország gyengítését támogatja. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy azokban az időkben, amikor a Szerbiai Demokrata Párt volt hatalmon, a párt néhány tisztségviselője kifejtette: tankokkal kellene a „Banovina”, a tartományi hatalmi szervek székhelye ellen indulni. Egyesek ma is így gondolkodnak.

Mi lesz az eredménye a Pajtić elleni kampánynak?

– Felfoghatatlannak tartom, hogy Vučićnak miért van szüksége erre a hajtóvadászatra. A DP és Pajtić semmiféle módon nem veszélyeztetik a hatalmat, nem tekinthetők komoly ellenfélnek. Elképzelhető, hogy személyes okok állnak a dolog hátterében. Akárhogyan is van, világos, hogy a hajtóvadászat mögött a kormányfő áll, hiszen a köztársasági hatalmat kiszolgáló médiumok a leghangosabbak ebben a témában. Emlékszem, hogy Milošević napilapjai miket írtak annak idején Draškovićról vagy Đinđićről. Vajon hogyan higgyenek a régió országai Vučićnak, amikor azt mondja, hogy a megbékélés és az együttműködés céljából nyújtja feléjük karját, ha saját országában képtelen toleránsan viszonyulni politikai ellenlábasaihoz?

A tartományi választások lehetséges időpontjával kapcsolatos találgatások, állítások közül melyiket tartja a legreálisabbnak?

– Inkább azt, hogy a választásokat valamikor jövő tavasszal tartják meg. Persze egy olyan országban élünk, ahol az intézmények felett egyének és politikai pártok állnak. Egy ilyen országban nehéz felmérni, hogy miként alakulnak a dolgok, mivel nem tudjuk, hogy kinek mi juthat eszébe holnap vagy két hónap múlva. Ami a választási stábokat illeti, ha katonai szakzsargonnal élnék, akkor azt mondanám, hogy a harcképesség felülvizsgálatának érdekében aktivizálják őket a haladók. Az aktivisták nem lustulhatnak el, folyamatosan bizonyítani kötelesek a párt és a pártelnök iránti hűségüket.

Mi jellemzi majd a tartományi választások kampányát?

– Fogalmam sincsen, hogy mire számíthatunk, ha már most röpködnek a halállal való fenyegetések. Hiszem, hogy a félelem jellemzi majd a kampányt. A haladók megpróbálnak mindenkit megfélemlíteni, aki politikai ellenlábasaikra szavazna. Ezzel azt érik el, hogy alacsony lesz a részvételi arány. Persze az SZHP támogatói egytől egyig elmennek majd szavazni.