2024. március 28., csütörtök

A túlsúlyosság bocsánatos bűn

Kissé enyhült az orvosi tanácsok szigora az egészséges életmóddal kapcsolatban. Különösen feltűnő ez a túlsúlyossággal szembeni állásfoglalásnál, ami bizony 38%-át érinti Szerbia lakosságának. A fogalmak tisztázása érdekében: a túlsúlyosság (25–30 BMI) még nem betegség, csupán jelentős kockázati tényező, míg az elhízás (30 BMI felett) önálló kóros állapot, amely teljes körű gyógykezelést igényel.

Az orvosi tanulmányok kétségkívül kimutatták, hogy a nagyfokú súlyfelesleg, a kóros elhízás jobban megrövidíti az életet a dohányzásnál, hiszen a cukorbaj, a szélütés és a magas vérnyomás ezt a kategóriát érinti a leginkább. Emlékeztetőül: a BMI nem más, mint a kilogrammokban kifejezett testsúly és a méterben megadott magasság négyzetének hányadosa. A 25–30 BMI túlsúlyosságot jelöl, a 30-on felülinél (kóros) elhízottságról beszélünk. A kutatások mindmáig azokat a személyeket vették célba, akiknél a testtömegindex meghaladta a 30 egységet, ami jelenleg szerbiai viszonylatban a lakosság 19%-át érinti, és emelkedő tendenciát mutat. A 30 egységet meghaladó kategóriában immár számokkal is ki tudják mutatni az életkor rövidülését: egy 20 éves elhízott nőnél a várható életkor-rövidülés 8 év, a férfiaknál pedig 13 évet kell számolni. Riasztó adatok ezek, érdemes ilyenkor komolyan foglalkozni a diétával.

 A „túlsúlyossági paradoxon”

Néhány jó hírű orvosi egyetemen a közelmúltban végre megjelentek olyan tanulmányok is, amelyek nemcsak az elhízott, hanem a túlsúlyos (25–30 BMI) kategóriával is foglalkoznak. Az említett betegségek: a cukorbaj, a stroke és a hipertónia kockázata náluk is jóval magasabb, mint az ideális súlyú személyeknél, az életkor rövidülése viszont enyhébb, 3 és 7 év közötti. Született azonban a kutatások során néhány nem várt, kifejezetten meglepő eredmény, amelyekről itt és most szeretnék számot adni, némi vigaszként magamnak és azoknak, akik évek óta küzdenek 5–10 kilogramm túlsúllyal. Az ideális testsúly fenntartása kívánatos ugyan, de a néhány kilós többlet nem végzetes, sőt némely esetben vannak jó oldalai. Barcelonában, a vastagbélrákról tartott 2015-ös világkongresszuson hangzott el, hogy bár a túlsúlyosaknál némiképp nagyobb a kockázata a vastagbélrák kialakulásának, ugyanakkor erősebb az ellenálló képességük a legyengítő kemoterápiával szemben, a túlélési ráta pedig magasabb, mint a sovány testalkatú betegeknél.

Egy amerikai munkacsoport az 1994 és 2006 közötti időszak 542 008 első szívinfarktusos betegének adatait dolgozta fel és adta közre. Mindenkit meglepett a jelentés, amelyben összehasonlították az első infarktus után elhunytak számát a túlsúlyos és az ideális testsúlyú kategóriában. A túlsúlyosok túlélési esélye háromszorosan jobb volt a szívroham után, mint a kockázatmentes, ideális testsúlyú betegtársaiké. A munkacsoport újra és újra átdolgozta a több mint fél milliós adathalmazt, az eredmény azonban nem változott: tekintet nélkül a nagyobb számú cukorbajra és a magas vérnyomásra, a túlsúlyos csoport könnyebben, nagyobb eséllyel épült fel az első szívinfarktusból. A módszeres feldolgozás során végül is fény derült a nem várt eredmény hátterére, amiről a JAMA számolt be nemrég. Túlsúlyosság esetén – írja a szaklap – a fennálló szív- és érrendszeri betegségek ellen zömmel többfajta gyógyszert fogyasztanak a páciensek. Mindezek a készítmények bizonyos mértékben kivédik, illetve gyengítik a szívroham következményeit, és ezzel magyarázható, hogy jobbak az esélyeik a túlélésre.

 A mozgás fontos súlytöbblet esetén

Ideje volt már egy jó hírnek túlsúlyos társaink számára, akik az orvosok által diktált önmegtartózkodó életmódot – amit mellesleg az orvosok többsége sem gyakorol – nehezen viselik. Ám „az élet nem habos torta”, ahogyan Virág elvtárs is mondotta a Tanú c. filmben. Mint minden kényelmesebb életvitelt folytatónál, a súlytöbbleteseknél is megvan annak az ára, megvannak a keretei, szabályai, ha élni akarnak a fent említett kedvezményekkel. Ulf Ekelund, az University of Cambridge kutatója mindezeket közölte is tanulmányában. Arra figyelmeztet, hogy az ember mozgásra, mégpedig mindennapi testmozgásra termett. Tanúskodik erről izmainak, csontjainak felépítése. Bármilyen testsúlyúak is legyünk, a fent említett kedvező hatások csak abban az esetben érvényesülnek, ha felszámoljuk a mozgásszegény életvitelt, és mérsékelt, de rendszeres aerob mozgással javítjuk szervezetünk immunrendszerét, fokozzuk ellenálló képességünket a cukorbaj, a hipertónia és a rák térnyerése ellen. A szerző korántsem gondol valami heroikus, sportszerű napi tornára. Elég például – írja – a napi 20 perces séta, a 100–110 kalóriát fogyasztó testgyakorlat ahhoz, hogy a túlsúlyos személyeknél érvényesüljenek a kedvező egészségügyi hatások, elkerüljék a nagyfokú elhízást és 25–30%-kal a korai elhalálozás kockázatát.