2024. április 20., szombat

Aki alkalmazkodik, az túlélő lehet

Bús Ottó: Ma már nem lehet azzal választásokat nyerni, hogy magyarok vagyunk

A Vajdasági Magyar Szövetség április végén Magyarcsernyén megtartott tisztújító közgyűlését követően megalakult a párt új szerve, az Intézőbizottság. A párt néhány helyi képviselőjének indítványa nyomán az Intézőbizottság volt az, amely a napokban aláírásgyűjtést szervezett. Az elmúlt hetek számos olyan eseménnyel szembesítettek mindannyiunkat, amelyeket a Vajdasági Magyar Szövetség tagsága úgy élt meg, hogy kialakult a közös állásfoglalás igénye – olvasható az aláírásgyűjtésről kiadott sajtóközleményben. Hogy pontosan milyen céllal indult aláírásgyűjtés, valamint a párt új szervének feladatairól és a VMSZ körüli eseményekről Bús Ottó, az Intézőbizottság elnöke nyilatkozott.

Milyen hatásköre van az Intézőbizottságnak?

– Ez a szerv az Elnökség döntés-előkészítő és döntésvégrehajtó szerve, így elsődleges feladata az Elnökség munkájának segítése, a valóságban azonban a feladatok sokkal szélesebb körét látja el. A bizottságnak a helyi önkormányzati kérdésekkel, a helyhatósági választásokkal, a majdani koalíciókkal és tisztségekkel kapcsolatban döntéshozó kompetenciája van. Emellett olyan feladatai is vannak, amelyeket napi rendszerességgel kell ellátnia. Ezek magát a pártot, a helyi szervezeteket, a községi és városi szervezeteket érintő kérdések. Az IB-nek egy elnöke és négy tagja van. A tagok Újhelyi Nándor Törökkanizsáról, Pelt Ilona Doroszlóról, Fehér László Bácsföldvárról és Bogos Tivadar Székelykevéről. Megválasztásunkat követően kidolgoztunk egy rövid távú munkatervet, amelyet az Elnökség elfogadott. Lévén, hogy 12 ezer taggal, 28 községi, városi és körzeti szervezettel és 148 helyi szervezettel a VMSZ nagy párt, abban állapodtunk meg, hogy valamiféle területi leosztási elv szerint intézzük az ügyeket. Ezek a területek nagyjából megegyeznek az új Alapszabályban meghatározott öt körzettel. Hatáskörömbe elsősorban a szabadkai városi szervezet segítése tartozik, de emellett persze számos egyéb feladatot ellátok. Ami eddigi munkánkat illeti, az elmúlt másfél hónapban kilenc helyszínen több mint hétszáz helyi vezetőnkkel találkoztunk. A találkozókon az IB tagjai mellett Pásztor elnök úr és a párt vezetőségének más tagjai is részt vettek. Az összejövetelek kiváló lehetőség voltak arra, hogy közvetlenül beszélgessünk helyi vezetőinkkel, meghallgassuk észrevételeiket. Abban állapodtunk meg, hogy ezt a tevékenységet a jövőben is folytatjuk.

Tekinthető ez valamiféle kezdeményezésnek az irányba, hogy kimozdulás történjen a központosított, egy központi irodából megvalósuló pártirányítás gyakorlatából?

– Egy sikeres pártot nem lehet egy adott irodából és egy adott városból irányítani. Még akkor sem, ha az az iroda Szabadkán van. A VMSZ az elmúlt nyolc esztendőben jelentős változásokon esett át. A körülöttünk lévő világ folyamatosan változik, a körülmények is változnak, így természetes, hogy a VMSZ sem maradhatott ugyanaz és ugyanolyan. Például az Alapszabályt is azért módosítottuk elsősorban, mert az ezt megelőző módosítást 2005-ben ejtettük meg. A VMSZ kinőtte azt az Alapszabályt, komoly szerkezeti változásokon esett át a párt. Az utóbbi nyolc esztendőben jelentős nemzedékváltás is bekövetkezett, valamint szemléletváltásra is sor került. Az a párt és az a pártvezető, aki képtelen alkalmazkodni az új körülményekhez és kihívásokhoz, nagyon rövid időtartamú pályafutás elé néz.

Értékelése szerint a VMSZ mennyire sikeresen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez?

– Meggyőződésből mondom, hogy az elmúlt nyolc esztendőben a VMSZ sikeres párt volt. Ma is az, de a kérdés a múltra vonatkozott. Én egy sikeres pártnak voltam a tagja.

És hogyan valósul meg az alkalmazkodás a jelenben?

– Ez már valamelyest összetettebb kérdés, hiszen a szerkezetet, a szemléletet és a nemzedéket érintő változások óhatatlanul veszélyeket hordoznak magukban. A megváltozott körülményekhez olykor nehezebb alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ma már elegendő, hogy a párt alapítótagja vagyok. Az sem biztos, hogy elegendő, hogy az elmúlt hét-nyolc választási ciklusban jelentős terepmunkát végeztem. Ennél ma már sajnos kicsit több kell. Vagy azt is mondhatnám, hogy hála istennek, hogy több kell. Majd az olvasó eldönti, hogy melyik az igazabb állítás.

Mi az a több, amire szükség van?

– Aki nem tud alkalmazkodni, aki nem érzi az új idők szabta követelményeket, az bajban van. Valamikor régen, a kilencvenes években és a 2000-es évek legelején, elég volt azt mondani, hogy mi magyarok vagyunk, tartsunk össze. Ezzel politikát lehetett csinálni, ezzel választásokat lehetett nyerni. Ma már nem lehet. A választópolgár és a vajdasági magyar polgár ennél sokkal többet vár el. A kilencvenes évek és a kétezres évek eleje ma már múlt. Mi, akik itt maradtunk, itt szeretnénk leélni életünk hátralevő részét, és itt szeretnénk boldogulni. Ezért van szükség sokkal többre. Életszerű dolgokkal is foglalkozni kell. Igaz, hogy a VMSZ regionális párt és egy számbelileg kisebbségben élő közösséget képvisel, mégis mindent meg kell próbálnunk annak érdekében, hogy a nagypolitikában is hallassuk hangunkat.

Melyek azok a veszélyek, amelyeket értékelése szerint „a változások hordanak magukban”?

– Mi magunk vagyunk ez a veszély, lévén, hogy emberből vagyunk. Az ember pedig gyenge, gyarló és esendő. Az elmúlt időszakban különböző emberek részéről különböző elvárások fogalmazódtak meg. Ez elkerülhetetlen a politikában. Nyilvánvalóan több ember érzi úgy, hogy vélt vagy valós sérelem érte. Ezeket az embereket, ezeket a párttagokat meg kell próbálni megérteni, a problémákat pedig kezelni kell. Ez nem mindig egyszerű, hiszen amikor az ember úgy érzi, vélt vagy valós sérelem érte, kicsit másképpen látja a dolgokat, mint alapesetben. A politika furcsa műfaj. Nem szeretném idézni a magyar miniszterelnök szavait, az nem lenne ildomos, egy gondolatával azonban mindenféleképpen élni szeretnék: aki politikával foglalkozik, annak nem szabad megsértődnie. Túlságosan gyakran lenne alkalom a sértődésre. A politika elsősorban szolgálatot jelent. A VMSZ a vajdasági magyar nemzeti közösség szolgálatát vállalta fel. A politika felelősséget jelent. Főleg akkor, ha az ember hatalmi pozícióban vállal szerepet. Az is tény, hogy a hatalomban betöltött pozíció előnyjogokat is magával hoz, ám elsősorban továbbra is felelősséget. Az a különbség a felelős köztisztséget vállaló személy és az oldalvonal széléről bekiabáló között, hogy utóbbinak semmilyen felelőssége nincsen, előbbinek azonban minden kimondott és leírt szóért felelősséget kell vállalnia. Aki köztisztséget vállal, annak alaposan meg kell gondolnia, hogy mit mond ki és mit ír le. Sok mindenhez jogunk van, ahhoz azonban nem, hogy ennek a közösségnek a boldogulását kockáztassuk. Természetes, hogy az emberek személyes érdekeiket is szem előtt tartják, ki nem teszi ezt?! Van azonban egy határ, amelyet nem lenne szabad átlépni. Onnantól problémás a dolog, amikor valaki személyes érdekeit a közérdek elé helyezi.

Pontosan milyen értelemben veszélyeztetik a különböző fórumokon vagy a médiában a VMSZ irányába kritikát megfogalmazó személyek a magyar közösség boldogulását?

– Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy nem követem a közösségi oldalakat, nincsen Facebook-profilom. Pillanatnyilag mintha két, egymással párhuzamos világ venne körül bennünket. Van egy valós világ, ebben zajlanak mindennapjaink, Pista bácsi, Julis néni Királyhalmán, Noszán, Székelykevén vagy bárhol máshol. Én ezekkel az emberekkel és ezzel a világgal kívánok foglalkozni. A másik, virtuális világról keveset tudok. Mindenki azt gondol a világról és saját magáról, amit akar. Azt, hogy ki mit enged meg magának, emberi kvalitás kérdése. A demokráciának és egy párt működésének ugyanúgy vannak írott és íratlan szabályai, mint minden másnak az élet legkülönbözőbb területein. Normális, hogy bárki szabadon elmondhatja a véleményét, ugyanakkor egy közösségben tudni kell élni. A közösség legapróbb és legszentebb formája a család. Mindegyik családnak vannak saját írott és íratlan szabályai. Engem arra tanítottak, hogy ha bármi problémám van házon belül, azt házon belül próbáljam megoldani. Hol tartana a világ, ha mindenki kiteregetné a magánéleti problémáit? Egy politikai párt szintén közösség, amelynek vannak írott és íratlan szabályai. Ha a párt tagjai közül valakinek problémái vagy észrevételei vannak, azt házon belül, taggyűlésen, elnökségi ülésen vagy tanácsülésen elmondhatja és elmondhatta mindig is. Számomra visszatetsző, hogy heteket, hónapokat töltünk el egymással, és nem fogalmazzuk meg érdemben észrevételeinket, később azonban nyilvánossághoz intézett levelekben, közleményekben bíráljuk a pártot. Ugyanúgy, ahogyan azt vallom, hogy a VMSZ sikeres párt, azt is elismerem, hogy pártunknak vannak problémái. Mindig is voltak, csak mintha most valamivel több lenne. Ennek ellenére jó irányba haladnak a dolgaink: az Európa Kollégium megnyitás előtt áll, megoldódhat több száz gyerekünk elszállásolása, rövid időn belül elindul a tanyagondnoki szolgálat, Szabadkán szépül a zsinagóga, előreléptünk a Népszínház épületének ügyében, hamarosan befejeződnek a csantavéri színház épületén folytatott munkálatok. Lehet ezt veszélyeztetni vagy kockáztatni, ugyanakkor azt alaposan át kell gondolni. Persze gondolhatják azt, hogy a felsoroltak semmit nem érnek, és a VMSZ szénája rosszul áll. Magam viszont úgy vélem, hogy ha annyira rosszul állna a szénánk, akkor a közelmúltban nem teljesítettünk volna jól a szabadkai helyi közösségi választásokon.

Jelenleg több a VMSZ problémája, mint korábban volt, vagy valami más miatt éppen most „borult ki a bili”?

– Ez nagyon fogas kérdés. Mindez azért érthetetlen számomra, mert hatalmas munka árán végre eljutottunk oda, hogy nemcsak Szabadkán, hanem más területeken is jól haladnak a dolgaink. Megítélés kérdése, hogy több-e a probléma. Lehet, hogy korábban is voltak, csak nem kerültek így napvilágra. Annyit érzékelek mindebből, hogy van néhány olyan párttársam, aki végigült nagyon sok elnökségi és tanácsülést, nem fogalmazott meg kritikát, most pedig ahelyett, hogy házon belül próbálná megoldani a vitatott kérdéseket, a nyilvánossághoz fordul. Ebből a helyzetből minél előbb ki kellene lépni. Néhány hónappal ezelőtt én is megfogalmaztam aggályaimat, és sok-sok, éjszakába nyúló ülést követően azt hittem, hogy mindent megbeszéltünk. Ehhez képest folyamatosan visszatérünk oda, ahonnan hónapokkal ezelőtt elindultunk. Egy darabig lehet ezt folytatni, de előbb vagy utóbb tele lesz az emberek hócipője. Ezért mondtam, hogy mindez veszélyezteti a közösséget. Ahelyett, hogy a közösséget szolgálnánk és ügyeinket intéznénk, hónapok óta saját magunkkal foglalkozunk. Mindig van egy-két ember, aki a többséget visszarángatja arra a pontra, ahonnan már sikerült kimozdulni. Ezért indult az aláírásgyűjtés is. Az utóbbi hónapokban megkezdődött események folytatásaként a napokban az MNT volt elnöke és egyik párttársam arról nyilatkozott a VajdaságMa hírportálnak, hogy folyamatban van valamiféle mozgalom létrehozása. Ezzel egyidejűleg folyamatosan arról értesülünk a terepről, hogy az MNT volt elnöke és mások újkori „párttérítőkké” avanzsáltak, és egyebek mellett VMSZ-es tagokat kérnek fel, vagy levélben, vagy személyesen, hogy az első háromszáz tag között csatlakozzanak a Magyar Mozgalomhoz.

Pontosan kitől származik a kezdeményezés, hogy a VMSZ Intézőbizottsága bonyolítson le támogató-aláírásgyűjtést a párttagság körében, és ki írta az aláírásra előirányzott dokumentumot?

– A VMSZ öt tagjának kezdeményezéséről van szó, a levelet is ők írták. Az IB szervezésében szerda délig zajlott az aláírásgyűjtés Vajdaság területén. Értesüléseim szerint nagyjából 5400 aláírás gyűlt össze, de ez nem a végleges szám. Az öt tag indítványát és az aláírásokat az IB az Elnökségnek továbbítja, a további lépésekről az dönt. A tagok által írt levél négy záradékjavaslatot is tartalmaz. Az első azokra vonatkozik, akik a Magyar Mozgalomban érdekeltek. A záradékjavaslat arra kéri őket, hogy ha a mozgalmat támogatják, akkor inkább lépjenek ki a VMSZ-ből. A második záradékjavaslat azt mondja ki, hogy ha a VMSZ elnökének, Elnökségének és Tanácsának van értesülése a mozgalom alapítóinak indíttatásáról, akkor azt haladéktalanul tárják a tagság elé. A harmadik záradékjavaslat a pártot és az MNT-t érő rágalmaktól való elhatárolódásra szólítja fel a párt Elnökségét, a negyedikben pedig arra kérik a VMSZ-t, hogy tekintettel a közelgő tartományi és helyhatósági választásokra, erőteljesen valósítsa meg a párt magyarcsernyei közgyűlésén elfogadott elnöki programtervet.