A tikkasztó hőségben, miközben a táborlakó sokadalom a jégkrémes hűtőt ,,fosztotta ki”, sikerült elcsípnem közülük néhány résztvevőt.
Szabó Némedi Róbert (12 éves, Bácsfeketehegy):
– Kacagás és vidámság, ez jut eszembe mindig a táborról. A játékok mellett mindig sokat tanulunk, de nem úgy, ahogy az iskolában. Aki a versmondást szereti, mint én is, annak érdemes eljönnie ide, mert nagyon megéri. Jókat eszünk, és felkészülünk a szavalóversenyekre is.
Szabó Regina (16 éve, Csóka):
– Három éve járok ide, és mindhárom alkalommal azt gondoltam, hogy ezt az évet nem lehet überelni, hogy ez volt a legjobb. A következő tábornak mégis mindig sikerült. Itt megkapom azt a törődést és kedvességet, amivel máshol nemigazán találkozik az ember. Mindezt úgy, hogy a társaság és a foglalkozások is kiválóak. Igyekeznek egészében átláttatni velünk az előadó-művészet lényegét, széles körű tudást belénk plántálni, a fantáziánkat beindítani. Játékosan, de még is komolyan vezetnek bennünket az oktatók, úgy, hogy szinte észre sem vesszük. Majd a tábor végére ebből a káosznak tűnő dologból mégis megszületik egy előadás...
Tomić Teodor (13 éves, Topolya):
– A barátokkal együtt töltött időnél nincs is jobb. Mindannyian szeretjük a verseket, és ez összekovácsolja a társaságot. És tanítanak is bennünket, ezt később fel is tudjuk használni, mert velem már megtörtént, hogy voltam egy versenyen, ahol nem azt a verset mondtam, amelyet itt tanultam, de próbáltam azokat a taktikákat bevetni, amelyeket itt hallottam, és különdíjas lettem... A jó élmények segítenek abban, hogy magabiztos legyek.
Pásztor Beatrix (13 éves, Szenttamásról):
– Egy éve jutalomként kaptam ezt a táborozást. Anyáék féltettek, de amikor vége lett, és otthon látták, hogy mennyit fejlődtem, nagyon örültek neki. Lámpalázas vagyok, de a tábor növelte az önbizalmam, így ez már nem annyira jellemző rám. Önismereti szempontból is sokat jelent az ittlét.
Rudics Mátyás (10 éves, Magyarszerdahelyről):
– A Szép Szó Táborban való részvételt a Dudás Kálmán Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozón nyertem. Csúcsszuper a tábor és az is, hogy itt fontos, hogy szépen tudjunk beszélni...
Ficze Árpád (19 éves, Bácsfeketehegy):
– A Szép Szó menedékhely. A világ rossz dolgaitól itt elbújhatunk. Itt mindig van helyünk. Nem tudnám szavakba önteni azt, hogy mit adott nekem eddig a tábor. Otthont. Barátokat. Élményeket és erőt. Erőt, hogy ki merjem mondani, amit gondolok, mert az emberek félnek. Félnek kimondani azt, amit éreznek. De itt önmagunkra találunk, és megerősödünk. Példaképekkel találkozunk, amiből meríthetünk a hétköznapokban. A Szép Szó biztonságos varázsa, ha netán megingana, sokan foggal-körömmel harcolnánk, hogy megmaradjon.
Arra a kérdésemre, hogy fáradtak-e, a fiataloktól huncut kacagást kaptam, és elnyújtott nemeket. Majd rohantak is tovább.
