Nyolcvanévesen is aktív életet él, figyelemmel kíséri a magyar labdarúgás történéseit, a Magyar Olimpiai Bizottság ellen évek óta pereskedik, a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke pedig gyakran felhívja, hogy tanácsot kérjen tőle és beszélgessen vele. Dr. Török Ferenc Tokióban egyéniben, Mexikóvárosban csapatban lett olimpiai bajnok, szerzett négy világbajnoki aranyat, pályafutása során pedig kilencszer lett magyar bajnok.
„Miután édesapám az NB II-es Csillaghegyi MTE elnöke volt, öcsémmel, az olimpiai bronzérmes Ottóval nagyon sok időt töltöttünk a pályán. De sajnos a kölyökcsapat mérkőzései mindig a vasárnapi ebéd idejére estek, és anyámnál ezt szentségtörés volt. Végül ő és a családi ebéd nyert, így muszáj volt sportágat váltanom. Úsztam és vízilabdáztam, majd atletizáltam, végül az Árpád Gimnáziumban egy tehetségkutatón kiszúrtak.
„Ott aztán édesapám Iglói Mihály testnevelő tanárral és az öttusázó Benedek Gáborral azt kérdezték, maradok atléta, vagy inkább az öttusát választom. Utóbbi mellett döntöttem” – mesélte Török Ferenc, akit bükfürdői pihenése közben értünk utol.
Azt mondta, a futball népszerűségét az ötvenes években semmi sem tudta megközelíteni, de azért az a tény, hogy a Benedek Gábor, Kovácsi Aladár és Szondy István összetételű csapat Helsinkiben aranyérmet nyert (Benedek ráadásul egyéniben ezüstérmes lett), meghozta az öttusa népszerűségét is.
„Egyre több fiatalt vonzott a háromtusa, majd az öttusa, hiszen ki ne akart volna vívni vagy lőni. Persze a versenyek családias hangulatúak voltak, igazából csak az edzősködésem során a hazai rendezésű világversenyeken jött össze sok néző” – mesélte a hőskorról.
1956-ban már csapatbronzérmet szerzett az országos bajnokságon, az 1959-es két arany pedig azt jelentette, hogy ott lehetett a világbajnokságra utazó csapatban az egyesült államokbeli Hershey-ben. A hazaúton azonban történt egy kis botrány, a csapat a New York-i szállásról kiszökött az éjszakába, meglátogatták a világbajnok Ferdinandy Géza kint élő rokonait, és csak másnap tértek vissza a szállodába.
„Ferdinandyt örökre eltiltották a rokona miatt, én vállaltam, hogy ott voltam vele, így engem is eltiltottak egy évre. Számomra ez a római olimpiai indulásba került. De négy évvel később a sors visszaadott valamit, akkor Balczó Andrást és Móna Istvánt tiltották el csempészés miatt, én pedig megnyertem a tokiói aranyérmet.”
A csapattársak a Róka becenévvel illették, mert ravasz volt, és állandóan valami újdonságon törte a fejét. „Sohasem sértődtem meg ezen, úgy véltem, ha így látták a többiek, akkor valóban ilyen vagyok. Végül is a csapatban Móna és Balczó mellett is én mondtam mindig, hogyan készüljünk, pihenjünk és eddzünk.”
Ez lett később a végzete is, hiszen a sikeres mexikóvárosi szereplés után – ahol a verhetetlen Balczó, Török, Móna trió aranyérmes lett csapatban – mellőzték. „Tudtam, hogy az volt a baj, hogy én irányítottam a csapatot. Ez a vezetőknek nem tetszett. Nem azt akartam, hogy tegyenek vissza, hanem hogy biztosítsák a felkészülés lehetőségét. Nem tették, így visszavonultam. 1976-ig kiírtak a sportágból, de miután leszállóágban volt az öttusa itthon, a montreali játékok után felkértek szövetségi kapitánynak.”
1988-ban ért fel a csúcsra, amikor a szöuli olimpián egyéniben Martinek János, csapatban pedig a Martinek, Mizsér Attila, Fábián László összeállítású trió is győzött. 1976 és 1989, majd 1991 és 1992 közötti kapitánykodása során a magyarok összesen hét aranyérmet szereztek a világversenyeken.
„Nem volt kedvenc versenyzőm, mindegyiküket szerettem. Főleg, ha elvégezték a kitűzött munkát. Nagyon jó szellemű versenyzőkkel dolgoztam együtt Buzgó Józsitól Szombathelyi Tamáson és Dobi Lajoson át Fábiánékig. Ezek a srácok marhára bíztak bennem, a viccekben együtt voltunk benne, hallgattak rám. Persze a hátam mögött szidtak, mint a bokrot, ám amikor jöttek a sikerek, akkor együtt örültünk. 25-30 év távlatából, ha megkérdezik őket, akkor nagy szeretettel fognak rólam beszélni. Most a születésnapom alkalmából is összejöttünk ismét. Azt mondják, nagyon sokat köszönhetnek nekem.”
Szerinte az öttusa teljesen más sportág lett az átalakítással. Az egynapos versenyzést butaságnak tartja, szerinte három napig így is el kellene húzni, de abban biztos, hogy ha most edzősködne, tudna hozzá alkalmazkodni.
„Ugyan itthon a szövetség tiszteletbeli elnöke vagyok, de nem veszek részt semmiben, mert egészen más elképzeléseim lennének. A nemzetközi szövetség elnöke, a német Klaus Schormann viszont gyakran felhív, sokat beszélünk, akkor is, ha nem mindennel értek egyet. Az biztos, hogy ez az ambiciózus ember nagyon sokat tesz a sportágért, az más dolog, hogy időről időre behoznak egy-két hülye szabályt. Most éppen a vívással próbálkoznak.”
Azt mondta, őt vagy szerették, vagy utálták, de langyos víz nem tudott lenni soha. „Nézze meg, itt van ez a MOB-ügy is. Nem adom fel. A 2012-es közgyűlés szabálytalan volt, de azóta hiába nyertem meg minden pert, Borkai Zsolt elnök nem hallgat senkire, megy a saját feje után. Nem lehet vele tárgyalni, ő ebből presztízst csinál. Engem kirúgattak a közgyűlésből, csak azt elfelejtették, hogy nekem a NOB-tól van érdemrendem, amivel tiszteletbeli tag vagyok, és ez bizonyos dolgokra feljogosít. Azt szeretném elérni, hogy egy ilyen rangos szervezet legalább a saját szabályait tartsa be.”
Nem látja a magyar futballban sem a fejlődést, pedig annak idején ő is közreműködött az atlantai olimpiára készülő keret kiválogatásánál. „A legjobb öt európai csapat egyikeként kijutottunk, erre nagyon büszke vagyok” – mesélte.
Azzal azonban nincsen kibékülve, hogy az MLSZ-elnökség pár politikusból áll, és ők döntenek szakmai kérdésekben. „Két ember van ott, aki képviselhetné a szakmát. az egyik Berzi Sándor szakmai alelnök, aki 30 éve az összes kudarcban benne van. De ő nem szeret konfrontálódni, súlytalan. És Nyilasi Tibor, akinek a kvalitásait nem kérdőjelezem meg, de ő volt a sportigazgató, akit az egész stábbal együtt a közelmúltban leváltottak, mert rosszul dolgoztak. Oda nem volt jó, de a döntéshozó szervezetbe igen. Ez is nonszensz. És akkor ettől a grémiumtól várjuk a feltámadást.”
