2024. április 19., péntek

A kísérletezés mestere

Mezei Erzsébet, a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj idei kitüntetettje jelenleg is tele van tervekkel

Az idén Mezei Erzsébet székelykevei származású zentai grafikusművész, pedagógus és művésztelep-szervező érdemelte ki a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat. Az elismerést odaítélő bizottság, amelynek tagjai Náray Éva, Ninkov Kovačev Olga és Csernik Attila voltak, indoklása szerint Mezei Erzsébet mély átéltségről tanúskodó grafikáival rámutat az őt foglalkoztató kérdésekre, olykor irányt is ad a megnyugvás felé. Kompozícióiban ott rejlik a megoldás, a kapaszkodó, a kivezetés szándéka.

– Szeretném megköszönni Náray Évának, Ninkov Kovačev Olgának és Csernik Attilának, hogy nekem ítélték oda a díjat, nagyon örülök az elismerésnek, hiszen fontos visszajelzést jelent számomra, megerősítést abban, hogy nemcsak önmagamnak dolgozok, hanem másokat is megérint az, amit csinálok, észreveszik, sőt, méltányolják is a munkámat – fogalmazott lapunknak nyilatkozva Mezei Erzsébet, aki a a díjat odaítélő bizottság indoklása szerint a képzőművészetet több irányból, több megfontolásból közelíti meg, több mint két és fél évtizedet felölelő opusa a vajdasági grafikusművészet megkerülhetetlen fejezete, de ezenkívül elismert művészi tevékenységet fejt ki keramikusként, valamint nemezeléssel és textilfestéssel is foglalkozik. – A képzőművészeti technikák közül természetesen a grafika a legmeghatározóbb számomra, ám emellett kíváncsi emberként nagyon szeretem a kerámia- és a nemezkészítést is, illetve a gyerekekkel is nagyon szerettem foglalkozni, a pályám során nagyon sok mindent kipróbálhattam velük, aminek köszönhetően a tanítványaim csodálatos eredményeket értek el a munkáikkal. Úgy érzem, valamilyen átjárás mindig van a munkáim között, legyen szó bármilyen technikával készült alkotásokról. Éppen az egyik kolléganőm fogalmazta meg nemrég, hogy bármit is csinálok, a kézjegyem mindig felismerhető az alkotásaimon, ami nagyon jelentős visszajelzés volt számomra, hiszen rendkívül fontosnak tartom, hogy bármit is csináljak, felismerhető legyek az alkotásaimban, legyen szó akár grafikákról, akár kerámiákról, nemeztárgyakról vagy bármi másról – tette hozzá a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj idei kitüntetettje. Elmondta, mindig is nagyon szeretett kísérletezni, sőt, még most is nagyon szeret, hiszen fontos kihívást jelent számára, hogy időről időre megpróbáljon továbblépni, túllépve azon, amit éppen csinál. Úgy fogalmazott, mindenekelőtt a kíváncsiság hajtja, és talán ezért is keresi folyamatosan az új lehetőségeket és az új kihívásokat.

Mezei Erzsébet jelentős művésztelep-szervező tevékenységet is folytat, hiszen az általa vezetett Képzőművészeti Alkotóműhely elnevezésű civil szervezet évek óta nemzetközi művészeti műhelyként működik, amelynek éves programjában fontos szerep jut a grafikai és a rakukerámia-művésztelepek, valamint a különböző kiállítások megszervezésének is. – A művésztelepeken olyan emberek találkozhatnak és beszélgethetnek egymással, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonlóan vélekednek bizonyos dolgokról, és ezeken az összejöveteleken lehetőségük nyílik arra, hogy megosszák egymással a tapasztalataikat és az eredményeiket. A közös alkotás mindig felemelő, ami igen inspirálóan hat a művészekre. A művésztelepek nem arra szolgálnak, hogy ott alkossuk meg a legkiemelkedőbb műveinket, ahhoz viszont nagymértékben hozzájárulnak, hogy bizonyos dolgok kinyíljanak előttünk, ami rendkívül sok pozitív impulzust ad számunkra, és hihetetlenül ösztönzőleg hat ránk – magyarázta Mezei Erzsébet.

– Nem szerepelek túlságosan sok művésztelepen, de azok közül, amelyeken igen, nagyon szeretem a törökországi művésztelepet, amelynek egyebek mellett az a különlegessége, hogy nem egy bejáródott menetrend szerint szervezik meg évről évre, hanem mindig igyekeznek belecsempészni valami újdonságot is, ráadásul ott nemcsak az alkotás kerül előtérbe, hanem a szervezők nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy mindig olyan élményekkel gazdagodhassunk, amelyeket azután hazahozhatunk, és a későbbi munkánk során is felhasználhatunk. Szintén nagyon fontosak számomra a horvátországi művésztelepek is, amelyek azonban egészen más dolgok miatt jelentősek, tulajdonképpen ott született meg a zentai rakukerámia-alkotótelep ötlete is, hiszen már az első horvátországi művésztelepről hazafelé jövet azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnék magam is megteremteni egy hasonló telepet. Ha valamit szeretnék ugyanis megcsinálni, akkor mindig az az első, hogy megteremtem magamnak a körülményeket, a szükséges felszerelést és mindazokat a dolgokat, amelyek birtokában neki lehet látni az érdemi munkának – tette hozzá a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj idei kitüntetettje, aki saját bevallása szerint először építész szeretett volna lenni, később döntött a képzőművészeti szak mellett, amelynek befejezése után képzőművészet szakos tanárként dolgozott, egészen nyugdíjaztatásáig. A díjat odaítélő bizottság indoklásában egyebek mellett az is szerepel, hogy pedagógusként korszerű munkaformákkal és módszerekkel, közösségi és individuális oktatással fejlesztette tanulóinak képességeit a kézművesség területén. – Azonkívül, amit a tantárgy keretében előirányoztak, mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy valami pluszt is adjak a tanítványaimnak, főként a magyar kultúra, a magyar hagyományok ismerete terén. Ezeket a dolgokat mindig igyekeztem beépíteni vagy az órák anyagába, vagy az órán kívüli tevékenységekbe. A kilencvenes években tizen-egynéhány kerámiatábort szerveztem, amelyek során hét- vagy tíznapos alkotási lehetőséget biztosítottam negyven-ötven diák számára, ahol az agyagozáson keresztül megismerkedhettek ennek a tájnak a lelkületével, majd a kerámiázást követően minden este népdalokat tanulhattak Bodor Anikó irányításával, valamint különféle előadásokat is és néptáncoktatást is szerveztem számukra. Ezekre a táborokra ma is nagyon büszke vagyok, hiszen úgy gondolom, hogy azok a diákok, akik akkoriban résztvevőkként jelen voltak ezeken a rendezvényeken, még ma is szívesen emlékeznek vissza az ott szerzett élményekre és tapasztalatokra – hangsúlyozta Mezei Erzsébet. Elmondta, ma is nagy figyelmet fordít arra, hogy mindig nyitott szemmel járjon, illetve folyamatosan dolgozzon, vagy amikor éppen nem dolgozik, akkor is mindig ott motoszkáljon valami a fejében, amit azután megvalósíthat. – Nagyon sok elképzelésem és tervem van, hiszen mindig jóval előrébb járok az ötleteimmel, mint amennyi időm van azoknak a megvalósítására, éppen ezért mindig próbálok lépésről lépésre haladni az elképzeléseim megvalósítása terén. Jelenleg elsősorban a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj átadása alkalmából szervezendő kiállításra készülök, amely szeptember közepén nyílik majd meg Topolyán. Ami a civil szervezetemet illeti, októberben lesz itt, Zentán az idei rakukerámia-alkotótelep, amelynek az előkészítése igen sok munkát igényel, decemberben pedig idén is megszervezem a hagyományos Lámpás című kiállítást, amely évek óta nagy népszerűségnek örvend nemcsak a zentaiak, hanem a környékbeliek körében is – magyarázta Mezei Erzsébet. A Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj idei kitüntetettje szeptember 15-én a Topolyai Napok keretében veheti majd át a rangos elismerést.