A közép-bánáti Tordának a múlt század húszas éveiben ötezer lakosa volt. Ma alig 1300 élnek a magyar többségű szórványtelepülésen. Az elvándorlás több hullámban történt, és a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben volt a legnagyobb. Legtöbben Szabadkára és környékére, valamint Németországba költöztek el. De azóta is folyamatos az elvándorlás. Tordai szinte a világ összes részén megtalálható, Dél-Afrikától Dél-Amerikáig, Kanadától Új-Zélandig. Éljenek azonban a világ bármelyik részén is, mindenki büszke tordai származására.
Az itthon maradottak pedig – mint ahogy Dobai János, Torda helyi közösség elnöke mondja – hatványozottan küzdenek azért, hogy megőrizzék a falut.
A nehéz gazdasági helyzet ellenére az utóbbi években jelentős beruházásokat sikerült megvalósítani.
– Kétezer óta próbáljuk élhetővé tenni a falut. Kiépült a központi vízvezeték, a gázvezeték, a Torda–Udvarnok közötti aszfaltút, megtörtént a kápolna felújítása, elvégeztük a templom teljes felújítását, új vadászotthon és halastó épült. Közben felújítottuk a középületeket: a Kultúrotthont, Tűzoltóotthont, Ifjúsági Otthont, a Sportpályát, a helyi közösség épületét, a járdát. Nem volt könnyű feladat. Sok pályázatot írtunk, amelyeknek köszönhetően tartományi és anyaországi segélyekből építkezhettünk. Mert köztudott, hogy a helyi járulék elenyésző, Bégaszentgyörgy pedig fejletlen község. De még sok tennivalónk van: hiányzik a szennyvízlevezető csatornahálózat, amelynek a terve már évekkel ezelőtt elkészült. Továbbá itt van az iskola felújítása, és a tornateremre is nagy szükség van, nemcsak a diákoknak, hanem a sportolni vágyó helybéli fiatalok részére is. De elsősorban is munkahelyteremtő beruházásokra van szükség. Szerencsére a földműves-szövetkezet még talpon maradt, de van a faluban néhány gazda, aki önerőből is be tudna fektetni kisebb feldolgozóüzem építésébe. Például a tejfeldolgozás terén vannak lehetőségek, hiszen Torda ma is ismert arról, hogy naponta több ezer liter tejet adnak át. Lehetőség van a magtermesztés és a konyhakertészet terén is.
Dobai János: Megfogyva is jó házigazdák leszünk (Fotó: Kecskés István)
Az egészség és a falu fennmaradásának a szolgálatába szeretnék állítani a gyógyvizet és a termálvízforrást. A Szent György, Jordán és Torda néven ismert gyógyvizeket 1930-tól kétezerig palackozták. Van-e újdonság ezen a téren?
– Folyamatosan keressük a beruházót, és igyekszünk minden eszközt felhasználni arra, hogy ezt a gyógyvizet meg a termálvizet is hasznosítsuk egy kisebb gyógy- és termálfürdő kiépítésével. Úgy gondolom, hogy ez fellendítené a falusi turizmust és ezzel az egész falut is. Jelenleg is folynak tárgyalások egy magyarországi céggel. Én bízom abban, hogy ezek a tárgyalások sikeresek lesznek, és fiataljainknak – de az idősebbeknek is – munkát tudunk majd ezáltal biztosítani. Ez lehet megmaradásunk záloga, ezért ezt az ötletünket jó volna mielőbb megvalósítani – még mielőtt Torda nem válik tanyavilággá, ahol már csak néhány gazdálkodó marad.
Két évvel ezelőtt – csaknem harminc év után – sikerült két magyar osztályt nyitni a falu iskolájában.
– Az rendhagyó év volt. Sajnos itt is fogy a diákok száma. Az idén tíz elsősünk lesz, de ez a szám megmarad a következő években is. A faluban számottevő a roma lakosok száma. Emiatt néhány évvel ezelőtt egy külön szerb tannyelvű roma tagozat indult be. Ugyanakkor a roma gyerekek jó részét magyar osztályba íratják be, amihez nyilván hozzájárultak az anyaországi támogatások is.
Torda egy összetartó közösség, sok civil szervezet működik a faluban. Rendezvényeiről egész Vajdaságban ismerik a települést. Jövőre még egy jelentős esemény házigazdái lesznek. Tordán rendezik meg a Durindót és a Gyöngyösbokrétát.
– Torda először 1985-ben volt a Durindó és a Gyöngyösbokréta házigazdája, amit még a mai napig is emlegetnek a faluban. Mi már az idén szerettük volna megszervezni ezt a rendezvényt, de mivel Bácskán volt a sor, ezért kaptuk a jövő évi házigazda jogát el. Igyekszünk majd, akárcsak harminc évvel ezelőtt, jó házigazdák lenni. Hogy aki ide jön arra a néhány napra, kellemes időt töltsön itt. Mi megpróbáljuk hasonló módon megszervezni, mint harminc évvel ezelőtt, annak ellenére is, hogy most sokkal kevesebben vagyunk. Új tartalmakkal, új kísérő programokkal, hogy valami módon különbözzünk a másutt megszervezett ilyen rendezvényektől.
