2024. április 20., szombat

Győzelemmel debütált a délvidéki válogatott

A június közepén megalakult délvidéki magyar válogatott története első mérkőzését vívta pénteken a magyarországi Kelebián, és 2:1-es győzelemmel mutatkozott be a közönségnek a helyi klub felújított pályájának avatóünnepségén.

A csapatok, jobbról a délvidéki gárda (Fotó: Molnár Edvárd)

A csapatok, jobbról a délvidéki gárda (Fotó: Molnár Edvárd)

Az Apró Attila irányította együttes az első félidőben teljesen a hazaiak fölé nőtt, egyik helyzetet alakította ki a másik után, de legtöbbször vagy Szilvási András, a Kelebia kapusa hárított, vagy a befejezésbe csúszott egy kis pontatlanság. A vezetést így is megszerezte a délvidéki alakulat, a 19. percben egy bal oldali szögletre érkezett Mihalecz Sándor, a Becse csatára, és közelről a kapuba bólintott. Az első játékrészben magabiztos játékot láthatott a közönség a debütáló válogatottól, amelyben ezúttal a negyedosztályú bajnokságoknál alacsonyabb rangfokozatokban játszó és az utánpótláskorú játékosok kaptak lehetőséget, akik több gólt a látványos mezőnyfölény ellenére sem tudtak szerezni az első 45 perc során. A második félidő kezdetén azonban rögtön megduplázta előnyét a csapat, a Mórahalmot erősítő Dalibor Crkvenjakov talált be egy gyönyörűen felépített akció végén. A kétgólos fór csak egy percig élt, hiszen nem sokkal a középkezdést követően Csamangó Dániel góljával a Kelebia szépített. A második félidőben sokkal küzdelmesebb, kiegyenlítettebb játékot láthatott a közönség, a házigazdák keményebb védekezésének köszönhetően a délvidéki válogatott nehezebben tudott helyzetet kialakítani, előnyét ellenben megőrizte a végéig, és megérdemelt győzelmet aratott.

A mérkőzést felvezető programban először Maczkó József, Kelebia polgármestere köszöntötte a hazai és a vendégcsapatot, a kilátogató nézőket, akinek mondandója a településtől két kilométerre épülő, a zöldhatár elválasztását szolgáló kerítést is érintette: „Történelmünk során nem először tartjuk a pajzsot déli irányba. Nem először készülünk arra, hogy a szétválasztás ellenére a kapcsolatépítésen dolgozzunk. A trianoni határ mentén lévő településeknek többszörös küldetésük van a határon túli magyarlakta településekkel történő kézfogással. A magyar–magyar kapcsolatok erősítése nem valakik ellen szól, hanem a magyar nemzet tudatos egyesítése a kimondott, őszinte cél.” A polgármestert követően Nógrádi Tibor, az MLSZ Csongrád megyei igazgatója szólt a jelenlévőkhöz, gratulált a helyieknek a felújított sporttelephez, a délvidéki válogatottnak hosszú és eredményes jövőt kívánt, illetve ő is érintette a kerítés témakörét: „A sport nemcsak a kerítést tudja lebontani, hanem a jó szomszédokat a kerítés ellenére is össze tudja hozni. A sport összehozza a határon innen és túl lakókat, most is ezt az összetartozást, a sport építő erejét fogjuk megtapasztalni.” A pályát végül Kiss-Rigó László, a szeged–csanádi egyházmegye püspöke áldotta meg, aki szerint azért csodálatos dolog a sport és a labdarúgás, mert minden határon át képes hidat képezni. Az átadóünnepség fővédnöke Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztosa volt.

A mérkőzést követően a főszereplők közül először a meccs egyik legjobbját, a kelebiai kapust, Szilvási Andrást szólaltattuk meg: „Jobb csapattól kaptunk ki, ami nem szégyen. Ellenfelünk valószínűleg pihentebb volt nálunk, hiszen mi hétfőn és csütörtökön is elég húzós edzőmeccseket játszottunk, de úgy vélem, hogy tisztességgel helytálltunk. Gratulálok ellenfelünknek!” A hazaiak hálóőre után sikerült beszélni a második délvidéki gól szerzőjével, Dalibor Crkvenjakovval is, aki elégedett volt a debütáló mérkőzéssel: „Ez volt az első meccsünk, ahhoz képest jól teljesítettünk, amennyire tudtuk, betartottuk az edző taktikai utasításait. Nem volt könnyű meccs, kemény ellenfelünk volt, de szerintem elégedettek lehetünk.”

Természetesen kíváncsiak voltunk a délvidéki magyar válogatott ötletgazdájának, a megalakulása körül végig bábáskodó Apró Attilának a véleményére is, aki ismételten elmondta, hogy látván, hogy többek között Székelyföld, Felvidék, Katalónia, Baszkföld annak ellenére rendelkezik válogatottal, hogy nem különálló államban élnek, és a ConIFA nemzetközi szervezet égisze alatt akár Európa- és világbajnokságon is részt vehetnek ezek a régiók, úgy vélte, hogy megérett az idő, hogy Délvidék is létrehozza a saját csapatát. „Abból a játékoskeretből, a közel 3000 játékosból, akikkel foglalkoztam az elmúlt 15 évben, sokan délvidéki származásúak, és kezdenek beérni, sokan felnőttkorban vannak már azok közül, akikkel néhány éve még utánpótlásban kezdtem el foglalkozni, ezért úgy döntöttem, ideje megtudni, hogy van-e ennek a válogatottnak létjogosultsága. Az első összetartást a múlt hónapban Mórahalmon hoztuk össze, ahol bizonyították a játékosok, hogy igenis érdekli őket, és szeretnének ebben a válogatottban pályára lépni, a saját népcsoportjukat képviselni. Célunk egyrészről a nemzetközi szereplés, másrészről a játékosok karakterfejlesztése, egyfajta tanácsadás, a terep biztosítása, hogy fejlődni tudjanak, illetve identitáserősítő aspektusa is van a dolognak.” A válogatott pénzügyi hátterét firtató kérdés kapcsán Apró kifejtette, hogy a finanszírozás egyelőre önerőből történik, az alapvető szükségleteket eddig ki tudta elégíteni a közvetlen környezetük: „Akkorra kell, hogy összeálljon a válogatott költségvetése, akkorra kell stabilizálni a pénzügyeit, amikor kezdődnek a jövő évi vb-selejtezők, hiszen ahhoz már egy komolyabb keret kell, hogy normálisan tudjunk funkcionálni.” Apró azt is elmondta, hogy azért játszottak most az alacsonyabb osztályokban szereplő játékosok és az utánpótláskorúak, mert egyrészt a magasabb rangfokozatokban már elkezdődtek a bajnoki küzdelmek, másrészt nem is lett volna értelme konfrontálódni klubokkal, hiszen megye II.-ben szereplő csapattal találkoztak, amellyel szemben ez a garnitúra élvezhető mérkőzést játszhatott, illetve edzőként is sokkal több információra tett szert a játékosokról.

A délvidéki válogatott trénere a mérkőzést is elemezte számunkra: „Az első félidőben gyorsabban, dinamikusabban játszottunk, az elvárásaimhoz inkább tudtak alkalmazkodni a játékosok, viszont a helyzetkihasználásunk gyenge statisztikákat hozott. Ezzel sincs azonban probléma, mert még nagyon az elején járunk a játékunk kialakításának, annak a 4-5 alapelvnek a megvalósítására viszont végig törekedtek, amit megbeszéltünk és amiket szerettem volna, hogy gyakoroljanak a játékosok. Ebből az első félidőben több látszott, a másodikban a fiatalabb, rutintalanabb játékosok sora és a türelmetlenség rányomta a bélyegét a teljesítményre, és nem tudtuk olyan hatékonysággal megvalósítani az elképzeléseket, mint az első 45 percben, de a törekvést és a szándékot viszontláttam a focisták részéről.” A beszélgetés során az is kirajzolódott, hogy a válogatott egyik célja az is, hogy a keretbe meghívott játékosok a pályán mutatott teljesítményükkel felhívják magukra a figyelmet, akár magasabb osztályból megkeressék őket: „Igazából előszobája is lehet a magyar és a szerb válogatottnak is, mert lehetőséget kapnak a játékosok, hogy nemzetközi szinten is megmutassák magukat. Nyilván nem ez az első lépés, hogy elhívják őket tőlünk az országos válogatottakba. Fontosabb, hogy mondjuk aki eddig pl. megye I.-ben vagy a Szabadkai Ligában futballozott, az ezekkel az impulzusokkal, esetleg azzal a szakmai segítséggel, amit mi tudunk nyújtani, lehet, hogy a következő idényt már eggyel magasabb rangfokozatban kezdi meg.” Apró egy korábbi interjúnk során felvázolta, hogy a profik és az amatőr felnőttek mellett az utánpótláskorú játékosokat is igyekeznek folyamatosan feltérképezni, és bevonni az együttesbe, így adódott a kérdés, hogy tervezik-e korosztályos válogatottak létrehozását is: „Igen, ez is a tervek között szerepel, hiszen ez egy műhelynek készül, egy folyamatot szeretnénk menedzselni, 13 éves kortól egy tehetségtérképet szeretnénk készíteni, és foglalkoztatni folyamatosan a korosztályokat. Pontosan azért, hogy ez ne csak egy-egy esemény legyen, hanem egy folyamat. Másrészt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a szakmai stábot is szeretnénk felépíteni – most még valószínűleg nem mindenki délvidéki származású lesz, viszont olyan emberek, akik a saját részterületükön nagyon jó szakemberek –, és ki tudunk majd termelni egy fiatal délvidéki magyar szakmai, edzői generációt is ezáltal. A játékosok építgetése és patronálása mellett tehát egy szakmai vonalat is szeretnénk felépíteni.”

@k = Kelebia KNSK–Délvidéki magyar labdarúgó-válogatott 1:2 (0:1)

Magyarország, Kelebia, 300 néző. Góllövők: Csamangó a 49., ill. Mihalecz a 19. és Crkvenjakov a 48. percben.
Kelebia: Szilvási András, Horváth Tamás, Andróczki Tamás, Szilvási György, László Tamás, Ürmös Tamás, Simon Roland, Andróczki Máté, Csamangó Dániel, Kazi László, Miklós-Balogh Gábor. Játszott még: Gémes Szabolcs, Ronyecz Péter, Kátai István, Farkas Péter, Andróczki Attila. Játékos-edző: Andróczki Attila.
Délvidéki magyar válogatott: Özvegy Tamás, Rigó Ervin, Szalai Áron, Lackó Zsolt, Mezei Olivér, Barta Ottó, Nagy Zoltán, Crkvenjakov Dalibor, Pócs Dániel, Csanádi István, Mihalecz Sándor.
2. félidő: Szökő Tamás, Mácsai Dávid, Papdancsó Igor, Kollár Arnold, Rúzsa Iván, Faragó Dávid, Hatala Krisztián, Bohata Ádám, Barta Ottó (Rigó Ervin), Crkvenjakov Dalibor (Csanádi István), Besenyi Ervin. Edző: Apró Attila.