A pártok egytől-egyig nagyon elégedettek a hétvégén Szabadkán lezajlott helyi közösségi választásokon elért eredményeikkel. A Szerb Haladó Párt elsöprő győzelemről, a Vajdasági Magyar Szövetség kiváló eredményekről, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetősége is jó számarányokról beszél.
A vasárnapi választásokon 131 012 polgár élhetett volna választói jogával, azonban csak 30 667 járult az urnák elé. Ez 23,41 százalékos részvételi arányt jelent, ami a helyi közösségi választások tekintetében már-már hagyományosnak tekinthető, hiszen a polgárok egyszerűen nem mennek el szavazni.
Ennek oka nyilván többrétű, hiszen az emberek belefáradhattak abba, hogy bármilyen kérdésben fordulnak a helyi közösségükhöz, a legtöbb esetben azt a választ kapják, hogy ez a szerv ebben nem illetékes. Centralizálták a hatalmat, ezeknek a kicsi helyi közösségeknek szinte semmilyen hatásköre, hatalma nincs. Véleményüket talán meghallgatják a felsőbb szervek, de tenni, jobbítani nagyon nehezen tudnak, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs pénzük.
Aztán az a tény sem bátoríthatta részvételre a polgárokat, hogy volt olyan helyi közösség, ahol csak egy lista indult – tetszik, nem tetszik, ez van. Van, ahol kettő vagy három lista közül lehetett választani, s nyilván voltak olyan polgárok, akik egyszerűen nem tudtak azonosulni egyik indulóval sem, ezért egyszerűen nem mentek el szavazni.
Az idén ugyanis az SZHP és koalíciós partnerei minden helyi közösségben, vagyis 37-ben állítottak listát, a VMSZ 27 listával indult, a VSZL pedig 22 helyen. Volt még néhány kisebb párt, mint a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb Radikális Párt, a Zöldek és néhány polgári csoport, akik próbálták megmérettetni magukat.
A többi párt ugyanis bojkottálta a választásokat, többek között a Demokrata Párt, a Liberális Demokrata Párt, a Szerbiai Demokrata Párt, a Dveri, az Új Párt. Ők az ellenállást azzal magyarázták, hogy a törvényes határidőt túllépve írták ki a választásokat, illetve arra próbálták felhívni a figyelmet, mennyi pénzt lehetne megtakarítani, amennyiben ezeket a választásokat összevonnák a hamarosan esedékes önkormányzati és tartományi választásokkal.
A hatalom, vagyis a két nagy párt másként látta mindezt, véleményük szerint ugyanis ezek a kisebb pártok egyszerűen nem voltak felkészülve egy ilyen megmérettetésre, sem infrastruktúrájuk, sem pénzük nem volt a kampányra és kádereik sincsenek.
Az egésznek viszont, akármennyire nincs ezeknek a helyi közösségeknek semmilyen hatáskör és hatalom a kezében, mi, polgárok ittuk meg a levét.
Ezeken a választásokon ugyanis nem volt polgári opció. Annak a szavazópolgárnak, aki nem csupán nemzeti színekben tud gondolkodni, nem kínáltak fel semmit, s mindennek a következménye pedig az lett, hogy a városban mást sem lehet hallani, csak azt, hogy melyik helyi közösségben nyertek a magyarok, melyikben pedig a szerbek. S ebben hatalmas a felelőssége azoknak a polgári értékeket valló pártoknak, akik ezúttal kivonultak a történetből és ölbe tett kézzel nézték végig, hogyan jutunk el odáig, hogy ma SZERB és MAGYAR győzelemről beszélünk. Nincs már szó multikulturalizmusról, polgári értékekről, csak nemzetiségről, s arról, hogy egyesek meg-, illetve visszaszerezték-e a hatalmat, vagy éppenséggel vesztettek. Elnézést, helyesbítek, vesztes nincs, mindenki elsöprő győzelmet aratott…
Mindebbe pedig a politikusaink belenyugszanak. Természetesen sokkal könnyebb megoldás az, ha nem kínálunk fel választási lehetőséget a polgároknak, nagyobb részük el sem megy szavazni, így az elért eredményeket is könnyebb hatalmas sikerként feltüntetni.
Viszont vannak itt olyan megmásíthatatlan tények, amelyek mellett nem mehetünk csak úgy el, még hogy ha csak egy ilyen csekély jelentőségű szavazásról is van szó, mint amilyen a helyi közösségi megmérettetés.
Vasárnap mintegy 100 000 polgár NEM ment el szavazni.
Vasárnap feltételezhetően mintegy 20 000 MAGYAR nem ment el szavazni.
A 131 012 polgár közül feltételezhetően TÖBB EZER már valahol külföldön él, mert Szabadkán évek óta nem talál munkát, amennyiben pedig talál, s nincs szerencséje, éhbérért dolgoztatják.
Vasárnap a város 75 százaléka úgy érezte, nem kell véleményt nyilvánítania.
Vasárnap 9800 polgár szavazott a VMSZ-re és mintegy 13 800 az SZHP-re. Szabadkának mintegy 150 000 lakosa van. Maroknyi ember az, akivel a politikusok „kommunikálnak”. Ezt kellene belátni és elgondolkodni rajta.
A politikusnak természetesen lehet az a dolga, hogy mindezt hatalmas sikerként könyvelje el, és elégedettséggel nyugtázza, hogy a polgár bizalmat szavazott neki és felismerte a tetteket, ezt pedig szavazattal jutalmazta.
Én ezt nem így látom. Én azt látom, hogy naponta családok költöznek el ebből a városból.
Azt látom, hogy a fiatalokat semmi sem érdekli, s legfőképpen a politika nem.
Azt látom, hogy az elmúlt évek választásai egytől egyig bukások voltak.
Ott, ahol 100 000 polgárt (magyart, horvátot, bosnyákot, bunyevácot, románt, szlovákot…) nem tudtak megszólítani, sikerről nem, csakis a politika bukásáról beszélhetünk.
